Internet: nem mind arany, ami fénylik |
Az internet nem csak információt ad: elég választanod egy hangzatos nicknevet, és regisztrálnod egy chatoldalra, egy fórumba, vagy nyitnod egy blogot, és máris emberek ezreivel találkozhatsz. Virtuális éned ráadásul olyan lehet, amilyen mindig lenni szerettél volna – az egyik pillanatban szexistennő, a másikban mintaháziasszony. A szüntelen információáramlás ráadásul addiktív: a szakértő szerint az internet nyújtotta folyamatos újdonságélmény a dopamin nevű ingerületátvivő anyag termelődését segíti, ez váltja ki a lelkesítő, kellemes érzést, amely arra sarkall, hogy egész éjszaka a monitor előtt ülj, és reggel alig várd, hogy újra bekapcsold a gépet.
Mi a megoldás? Tervezd meg, mennyi időt akarsz a gép előtt tölteni, és legyél nagyon szigorú magadhoz ez ügyben – a kiszabott időkeretet mindenképpen tartsd be. Ne hagyd, hogy az internetes kapcsolattartás a valóságos kapcsolataid rovására menjen: ne csak levelezz a barátaiddal, néha találkozz is velük, és véletlenül se keverd össze a virtuális világot a valóságossal!
Mobiltelefon: hasznos, de nem nélkülözhetetlen |
Nemcsak telefonálunk a segítségével, hanem naptárként és ébresztőóraként is használjuk, fényképet és filmet készíthetünk vele, elolvashatjuk rajta az e-mailjeinket, sőt az internetre is csatlakozhatunk vele. Mindig elérhetőek vagyunk általa, és mi is elérhetjük azokat, akikről mindig tudni akarunk. Aki azonban mindig „mobilvégen” szeretné tudni a szeretteit, és ideges lesz, ha nem éri el azonnal, akit akar, ráadásul mobil nélkül elszigeteltnek és elveszettnek érzi magát, mélyen gyökerező szorongásról tesz tanúbizonyságot.
Mi a megoldás? Ha a barátaiddal találkozol, nem feltétlenül szükséges ötpercenként ellenőrizni, jött-e hívásod (ez egyébként is tapintatlanság). A frissen megismert pasit sem kell belefojtanod az SMS-ek áradatába: ha fel akar hívni, anélkül is felhív, hogy emlékeztetnéd rá. Kapcsold ki a készüléket, amikor aludni mész. Ha pedig néha otthon felejted, élvezd ki, hogy aznap senki sem zavar. Lehet, hogy később készakarva szerzel majd magadnak egy-két mobil nélküli „szabadnapot”…
Zenelejátszó: véd és elszigetel |
Autó, sziréna, kiabálás, riasztó, hangosbemondó – őrült zajban élünk mindannyian. Van, akit már az utastársak beszélgetése is zavar a buszon, így amit csak lehet, igyekszik a zenelejátszó hangjával tompítani. A fejhallgató védőburkot hoz létre körülöttünk, megszűri, mit engedünk magunkhoz a város zajából. Ám ugyanilyen hatásosan el is szigetel a külvilágtól, hiszen zenehallgatás közben nehéz bárkivel is beszédbe elegyedni – így még az sem szól hozzánk, akivel lehet, hogy öröm lenne megismerkedni.
Mi a megoldás? Néha vedd ki a füledből a fülhallgatót, és ismerkedj szabadon a világgal. Már csak azért is, mert számos felmérés utal arra, hogy aki tartósan komoly hangerőn hallgatja a zenét, annak idővel hallásproblémákkal kell majd küzdenie. A fülbe dugható fülhallgatók különösen veszélyesek, hiszen közvetlenül a dobhártya közelében adják ki a decibeleket.
Tévé: ne használd pótlékként |
A televízió alig több mint ötven év alatt vált szenzációból a háztartások nélkülözhetetlen felszerelésévé. Sokan azonnal bekapcsolják, amikor hazaérnek, és egész este hallgatják. A sorozatok függőséget is képesek kialakítani híveikben: van, aki az egész programját ahhoz igazítja, mikor kezdődik a heti betevő House vagy Született feleségek, esetleg minden körülmények között hazaér a Barátok köztre. A probléma ott kezdődik, amikor valaki nem szívesen csinál házon kívüli programot, nehogy kihagyjon egy folytatást.
Mi a megoldás? Gondolj arra, hogy a videó programozható – nyugodtan vedd fel a kedvenc sorozatodat, így nincs kifogás, ki kell mozdulnod. Ha túlságosan azonosítod magad egy-egy sorozatszereplővel, töprengj el azon, mivel vagy elégedetlen az életedben. Amíg a probléma mélyére hatolsz, addig is igyekezz leporolni a méltatlanul elhanyagolt kapcsolatokat, és izgalmassá tenni az életedet: hívd fel egy régi barátnődet, menj le a legközelebbi edzőterembe, vegyél színházjegyet, kirándulj a természetben.