Sajnos egyáltalán nem példa nélküli, hogy szociális bérlakásban élő embereket kilakoltat egy önkormányzat, ha van tartozásuk, ha nincs. Most épp a kőbányai hivatal készül erre. Tenné ezt annak ellenére, hogy az épületre egy vagyont költött, a lakók pedig nullás számlákkal tudják igazolni, hogy mindent rendesen fizettek.
A Bihari utca 8/c. környéke ipartelep és egykori vasúti terület. Az ingatlanban hetvenkét komfortos, egy- és kétszobás lakást alakítottak ki, mind önkormányzati tulajdon. Vagyis a lakók bérlők, többnyire nehéz helyzetben élő emberek. Sokan minimálbérből, közmunkából, alkalmi munkából (jellemzően takarításból) vagy családi pótlékból és más ellátásokból tartják fent magukat.
A lakók többségével határozott idejű szerződést kötött az önkormányzat, vagy erre módosította a korábbi, határozatlan idejű szerződést. Ennek azért van hatalmas jelentősége, mert így sem szerződést meghosszabbítani, sem cserelakást biztosítani nem köteles. Ezért fenyeget most tíz családot az a veszély, hogy hajléktalanná válnak.
Az épület korábban egy városrehabilitációs program része volt (2011-re a kőbányai önkormányzat összesen hétszázmillió forintért felújította), az itt élőket családsegítők, szociális munkások látogatták rendszeresen. 2016-ban mégis életveszélyessé, lakhatatlanná nyilvánították az ingatlant a függőfolyosók és a tető állapota miatt – az önkormányzat szerint a felújítás túl drága lett volna. A helyszínen ebből annyi látható, hogy a folyosókat mostanra aládúcolták, a lépcsőház lelakott, világítás nincsen. A jegyző elrendelte a ház bontását, és elkezdték a lakók elköltöztetését.
A kapuból is jól látszik a folyosók aládúcolása (Fotó: Hernád Géza)
Görkori, zene, könnyek
A lakók közül néhányan a ház előtt várják A Város Mindenkié csoport képviselőjét, hogy megvitassák, mit lehet tenni a kilakoltatással fenyegetett helyzetben.
„A férjem cukorbeteg és rokkantnyugdíjas. A nyugdíja nem éri el a harmincezer forintot. Az én minimálbéremmel a kettőnk bevétele 130 ezer forint. Ha ebből levonjuk a gyógyszereket és a lakbért, marad nyolcvanezer forintunk a számlákra és a megélhetésre. Mégis rendes bérlők voltunk! Rendőrségi ügyünk sem volt soha! Egész életemben itt éltem a környéken, a lányom itt született” – mondja zaklatottan egy idős asszony, majd elsírja magát. Ahogy folytatja a történetét, kiderül, hogy mielőtt ősszel lejárt a szerződésük, újra pályáztak. Akkor arra kérték őket az önkormányzatnál, hogy igazolják, van egymillió forint a számlájukon az esetleges felújításokra. Igazolták. Ősz elején mégis azzal fogadták őket a hivatalban, hogy nem tudnak segíteni. A szerződést nem hosszabbítják meg, cserelakás pedig nincs.
Nem tudni, mi lesz a lakók sorsa (Fotó: Hernád Géza)
Ugyanebben a helyzetben van egy másik bérlő, aki a férjével él a „Bihariban”. Kettejük közül itt is csak az asszonynak van állandó bevétele: egy közeli iskolában takarít. „Szeretünk itt lakni. Nem tudom, mi lesz velünk. Az, hogy kétségbe vagyunk esve, nem fejezi ki azt, amit érzünk” – mondja ő is feldúltan.
„Másoknak miért hosszabbították meg a szerződését?” – hangzik el valaki más részéről.
Terézia és beteg kislánya (Fotó: Hernád Géza)
Terézia egyedül neveli asztmás kislányát. Az asszony korábban tizenhat évig egy bölcsődében dolgozott. Ő egyike azoknak, akiknek a szerződés megszűnése után az önkormányzat felajánlott egy cserelakást, amit azonban ő nem fogadott el. Állítása szerint egy dohos és penészes ingatlanról van szó, egy romos házban. A sorsuk ráadásul továbbra is kiszámíthatatlan lenne, mivel a hírek szerint az épületet kinézte magának egy külföldi befektető, így hamarosan onnan is mehetnének. Terézia beköltözésük előtt félmillió forintot költött el jelenlegi bérlakásuk felújítására. Öt évre pályázhatott, ebből mostanra kettő és fél telt el. „Mi lesz azzal a pénzzel, amit befektettem? A festett falakat, parkettát, csempét nem tudom magammal vinni” – kérdezi.
Fotó: Hernád Géza
Misetics Bálint, az AVM aktivistája veszi át a szót, igyekszik megnyugtatni a kedélyeket. Megbeszélik, mit lehet lépni egy ilyen, nehéznek tűnő ügyben.
Mire visszaballagunk a házhoz, besötétedik. Gyerekek görkorcsolyáznak az udvaron, valamelyiküknek vagány, világítós görkorija van. Mellettük szól a zene. A lépcsőházban a telefonunk zseblámpájával pótoljuk a hiányzó lámpákat.
Fotó: Hernád Géza
Becsöngetünk Krisztinához, aki három gyermekét neveli egyedül, köztük újszülött kisfiát. A fiatalasszony korábban a kereskedelemben dolgozott. Neki is szeptember 30-án járt le a szerződése, az önkormányzat indoklásában az állt, hogy „a bizottsági ülésen nem született döntés az ügyében”. Körbenézünk, modern, felújított kétszobás lakásban ácsorgunk, apró, de hibátlan fürdőszobával. „A konyhabútortól kezdve szinte minden felújítást mi fedeztünk a gyerekek apjával – válaszolja Krisztina ki nem mondott kérdéseinkre. – Most úgy tűnik, hiába. Egyetlen reményem az ügyvéd, akit a többi lakóval fogadtunk.”
Rendeletmódosítás után hajléktalanság
„2012 előtt a kőbányai önkormányzatnak kötelessége volt meghosszabbítani a határozott idejű szerződéseket, amennyiben azt a bérlő a szerződés lejárta előtt harminc nappal kérvényezte” – nyilatkozta a lapunknak dr. Édes András ügyvéd, akit a lakók az ügyük képviseletével megbíztak. „Ez más önkormányzatoknál jellemzően a mai napig így van, legfeljebb nem harminc, hanem hatvan nappal korábban kell beadni a kérvényt. 2012-ben a kőbányai önkormányzat úgy módosította a rendelet vonatkozó paragrafusát, hogy a szerződés hosszabbítása a polgármester mérlegelési körébe került. A mostani bérlők szerződéskötésénél még a korábbi rendelet volt érvényben. Végtelenül erkölcstelennek és inkorrektnek tartom az egész eljárást.”
Hasonló véleményen vannak az AVM önkéntes jogászai is. Szerintük a Bihari utcai háztömb elbontása beleillik abba a folyamatba, amelynek során a szegény lakosságot kiszorítják a kerületből. A Város Mindenkié csoport ezért nyílt levélben fordult Kovács Róbert kőbányai polgármesterhez, amelyben azt kérte, hogy tartsanak közmeghallgatást, az érintett lakók részvételével.
Dr. Édes András ügyvéd szerint a kőbányai önkormányzat eljárása több szempontból is alkotmányos jogot sért, ezért az ombudsmanhoz fordult az ügyben. Amennyiben ő alkotmányos panasszal él, a bíróság megsemmisítheti a kőbányai önkormányzat rendeletét.
Kérdéseinkkel természetesen időben megkerestük Kovács Róbert polgármestert is. Kíváncsiak lettünk volna többek között arra, mi indokolja az épület lebontását, tekintettel a költséges beruházásra. Valamint arra, hogyan lehetséges, hogy két ugyanolyan nehéz helyzetben lévő család közül több esetben csak az egyiknek ajánlottak fel cserelakást. Meg szerettük volna tudni azt is, jelenleg összesen hány szociális bérlakás áll üresen Kőbányán. Cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.
Jelenleg az egész országban kilakoltatási moratórium van érvényben. Ez április 30-án lejár. Hogy utána mi lesz ezekkel az emberekkel, senki nem tudja.
2018 Magyarországon a családok éve.