Így aztán nem csoda, hogy mikor Robert Shafran első napját töltötte a New York Egyetemen, csak kapkodta a fejét. Nem tudta hova tenni a sok mosolygós, feltűnően kedves köszöntést. „A fiúk egy része bizalmasan, már-már barátilag köszöntött a folyosón, a lányok pedig puszival és öleléssel” – idézi a The Times című lap a férfit, aki röviddel ezután egy véletlennek köszönhetően tudta meg, hogy van egy ikertestvére.
Ez a bizonyos véletlen pedig éppen a szobatársa, Michael Domitz volt, akinek – miután Robert belépett a leendő közös szobájukba – tátva maradt a szája. Domitznak egy évvel korábban egy bizonyos Eddy Galland volt a szobatársa, aki az év végén másik egyetemre ment. „Tudtam, hogy nem jött vissza, ezért lepett meg, mikor ott állt velem szemben. Legalábbis, amikor először megláttam Robertet, azt hittem, mégis Eddy az, ugyanis Eddy kiköpött mása volt.”
Kép forrása: Sundance Institute
Eddy és Robert, hála Domitz felfedezésének, hamarosan személyesen is találkozhatott. Az ikrek története bekerült a hírekbe, szinte az összes helyi lap címlapon számolt be a nagy találkozáskor. A fotójuk eljutott David Kellmanhoz is, aki szintén megszólalásig hasonlított a két fiúra – persze, hiszen hármas ikrekként látták meg a napvilágot, és egy New York-i pszichiáter javaslatára választották szét őket.
A pszichiátert Peter Neubauernek hívták, javaslatára pedig akkoriban legalább egy tucat hasonló ikerpárt választottak szét és helyeztek el külön családoknál. A szakember szerint erre azért volt szükség, hogy az ikertestvéreknek ne kelljen versengeni a szülők szeretetéért. A leendő örökbefogadó szülőket egyébként beavatták abba, hogy a gyerek egy kutatás része, arról azonban mélyen hallgattak, hogy van-e testvére.
Robert Shafran a róluk készült dokumentumfilmben, amelyet a Sundance Fesztiválon most mutattak be Three Identical Strangers címmel, elmondta, miután hosszú évek után először találkoztak, egy ideig mindhárman leírhatatlan boldogságot éreztek. Nevelőszüleik és néhány lelkes befektető segítségével még egy közös éttermet is indítottak, amelynek a „Triplets”, vagyis „hármas ikrek” nevet adták. Csakhogy a kezdeti lelkesedés hamar alábbhagyott, a testvérek, akik addigra már össze is költöztek, néhány év után veszekedni kezdtek.
Egyikük, Eddy Galland olyannyira képtelen volt feldolgozni, ami velük történt, hogy 33 éves korában öngyilkos lett. Ezt már dr. Nancy Segal pszichológus mondja, aki „Accidental Brothers” címmel megírta a hármas ikrek történetét. Elmondta azt is, az egészben leginkább az háborította fel, hogy később interjúzott dr. Neubauerrel is az esetről, aki a megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatta. „Még mindig pontosan meg volt győződve róla, hogy a lehető legjobbat tette a gyerekekkel.”
