Nálunk szinte alapvető sztereotípia, hogy a graffiti és a street art is öncélú tevékenység, de van is ennek némi alapja: a szubkultúra jellemzője, hogy a mozgalom alá tartozó alkotások egymásnak szólnak, egymástól várják a visszajelzést. Mindenkinek ismerős a „nyugger kommandós” véleménye az irkafirkákról a házak oldalán, az értelmetlenül összevissza fújkált falak lehangoló látványa és a legovisabb betűtípussal dívó fikakultúra, ami sehova sem visz. Részben éppen ezek a jelenségek akadályozzák meg azt, hogy az értékelhetőbb alkotások érvényre jussanak mondjuk egy nagyobb városban, mint például Szegeden. A Senkinek Sem Art művészeti csoport anonim alkotói mesélnek graffitiről, művészetről.
Fotók: Pál Anna Viktória
A rongálástól az alkotásig széles skála húzódik, a festésekre pedig sok pénzt költenek az igényesebb alkotók, tudva azt, hogy nem az utókornak hozzák létre őket. A város arculatának változása miatt ugyanis egy-egy belvárosi street art alkotás tiszavirág életű lehet.
Mindennek ellenére lassan nálunk is érezhető valamiféle javulás a „festegetés” megítélésében. Olyan alkotókkal beszélgettünk a fotókról, akik sok éve töltik már idejüket az éjszakában, és akik arra törekszenek, hogy egyszer meg tudjanak élni abból, amit szeretnek csinálni. Álmaik nem elrugaszkodottak, havonta egy közepes keresetnek mondható, 130-140 ezer forinttal is megelégednének.
Kevésbé köztudott, hogy a sokszor semmire sem használt és egyébként is romosnak mondható falak eredeti állapotának helyreállításáért a festékre költött pénz sokszorosával büntet a hatóság, ha megtalálják a tettest.
„Az az igazság, hogy mind a kettő, a graffiti és a street art is kell. A graffitit büntetik, az a törvény szemszögéből bűncselekmény. A street art megítélése viszont teljesen más kategóriába esik. Ott már nem úgy járnak el, mintha bűncselekményt követtek volna el, hanem értékhatár alatti- és feletti- kárt állapítanak meg rongálás vétsége miatt. Fizettetnek, és amennyivel elkapnak, annyit kell perkálni. A büntetés változó, ötvenezer forintig van az értékhatár, ez a szabálysértés kategóriába tartozik, efölött száz-, százötven-, százhetven ezer forintig terjed a bírság.”
„Amire vigyázni kell, ha csináljátok ezt a műfajt, akkor ne hagyjatok magatok után nyomot, se fizikai, se digitális nyomot, semmilyen szinten, és akkor jók lesztek. A legfontosabb pedig az, hogy aki ezalatt a mozgalom alatt él és mozog, legyen az graffiti, legyen az street art, mindenkinek össze kell fognia és együtt csinálni.”
„Az alkotónak az alterego neve catfish, azért festi ezt a macskahalat, ami a harcsa angol megfelelője.”
„Divatszegénység. Hát ez olyan szomorú, mint maga a teljes kiégettség.”
Krokodil fejű cápa, elvont téma, ennek az alkotónak ugyanilyen krokodilfejes kicsiny matricái is találhatók az utcán.
„Az oldschool, hiphop krémjének kézjegyei a híd alatt.”
„Opticot és ezt az egész babafej témát azért szeretjük nagyon, valamint a csapatot, akik csinálják, mert ezek őrültek.”
Felhős az ég.
“Ez a madár a streetart-nak az a vonala, amire otthon készülnek fel, és nem az utcán rögtönöznek. Fák kivágása elleni tiltakozó akció részeként került az utcára.”
Aki igazi megszállottként műveli ezt a műfajt, vallja, számára ez egy fétis. Tárgyak gyűjtése helyett a pénzét múlandó festékszórókra költi, kimegy az utcára és fest valamit, azzal a céllal hogy értéket teremtsen – kimondottan illegálisan. A társadalomban mindig is voltak ellenzők, akik nem a művészi értékét látták meg, hanem a rongálást.
„Mindannyiunknak volt ebből problémánk és konfliktusunk, hiába próbálkoztunk megvédeni az álláspontunkat, nem értették, hogy mit jelent nekünk, hogy kimegyünk illegálra, hogy készítsünk egy szépet, színeset, nagyot, egy olyat, ami „full kontakt line-on” van egy olyan helyen, ahol mindenki látja.”
„Sajnos vannak, akik megveszik a 800 forintos Rally festékszórót a Tescoban és mindenhova ilyen „Adri”, meg egyéb habisztiket írnak fel. Pedig nem ez a graffitinek a lényege, és ezért ítélik el az emberek.”
„Ez a képsorozat talán rámutathat arra, hogy nem feltétlenül van ennek csak káros és negatív része, hogy valahova illegálisan valamit felfújtak, ami másnak, vagy az államnak a tulajdona.”
„Mi nem azért indulunk útnak, hogy valamit tönkretegyünk, hanem azért, hogy más, aki szintén szakmabeli és képben van, lássa, a festésbe beletettük az energiánkat, a kreativitásunkat és a pénzünket, és mindemellett vállaltuk a rizikót, hogy a rendőrök elvisznek hetvenkét órára.”
„A street artot megoldod akár egy 12 x 12 cm-es kis kocka felületre és viszed a kis cuccosodat, de egy nagyobb fal festésnél csak az első betűm fele akkora mint a kocka. Pont ezt nem szeretik a rendőrök sem, mert amíg a street art-os egy kisebb helyet fest össze, és arra azt mondják, hogy egy kis diszperzittel egy rétegben letakarítható, addig a graffiti falak eltüntetése –tévedésből egyébként –, de súlyos összegeket vonz maga után. Speciális vegyszeres, víz bázisú tisztító szerekkel próbálkoznak feloldani több négyzetméter festéket, pedig a nagy méret ellenére itt is működik a diszperzites fedés.”
Személy szerint úgy gondolom, a valódi kérdés nem az, hogy művészet vagy vandalizmus az utcai festés, sokkal inkább az, hogy a szabadság és a művészet közti kényes területen sikerülhet-e értékelhető alkotásokkal gyarapítani az utca arculatát.
„Azért tartom művészetnek a graffitit és a street artot, mert mindenképpen képvisel esztétikai értéket, vannak benne művészi vonulatok, társadalomkritikát fogalmaz meg, és nagyon fontos, hogy az utcán mindenki látókörében benne legyen az esztétika.”
