Svájcról létezik egy idilli képünk, hogy ez az az ország, ahol minden működik, és boldogabbak az emberek. Ez igaz az oktatásra is? Az iskoláik is világszínvonalúak?
Fontos tudni, hogy Svájcban nem egységes az oktatásrendszer, kantononként teljesen eltérő lehet. A méregdrága privát iskoláktól kezdve a különböző alternatív iskolákon át az otthon tanításig tényleg nagy a választék. Mi Zürich kanton egyik városában élünk, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján szerencsére több pozitívumot láttunk, mint negatívat, de nyilván itt sem minden tökéletes. A kisebb falvakban is lehetnek különbségek a városokhoz képest, de az állami iskolarendszer a komplexitása ellenére jól működik. A fiunk tizenöt éves, ő itt kezdte az iskola első osztályát, a lányunk pedig már itt járt óvodába, most harmadik osztályos.
A legtöbb kiköltöző családot gyakran a nyelvtudás hiánya aggasztja. Nektek mi volt a legnagyobb félelmetek?
Mi leginkább azért aggódtunk, hogy a költözés miatt időben el tudjuk kezdeni az évet, és ne év közben kelljen becsatlakozni az iskolarendszerbe. Ez az aggodalmunk később teljesen feleslegesnek bizonyult, mert az állami iskolák minden segítséget megadnak a külföldi gyerekek beilleszkedéshez időponttól függetlenül. Az itt élő családok minél gyorsabb integrálása érdekében bizonyos helyeken lehetőség van egy felzárkóztató osztályban kezdeni az iskolát. Mi egy helyi integrációs osztályban kezdtünk, ahol nagy óraszámban tanítják a németet, párhuzamosan a tantervvel. Nem mellesleg minden tankönyv ingyenes, és mi is meglepődtünk, amikor a fiunk nulla nyelvtudással még az iskolakezdés évében már visszacsatlakozott a saját osztályához, mert annyira felhozták a némettudását.
Fotóink illusztrációk – Forrás: Getty Images
Az állami iskolák szabadon választhatóak?
A magyar szülők számára ez elég bizarrnak tűnhet, de nem lehet iskolát választani. Ha állami iskolába jár a gyerek, mindenkinek a legközelebb esőbe kell járnia. Ezzel szeretnék elkerülni a sztáriskolák kialakulását és csökkenteni a szociálisan eltérő gyerekek közötti óriási különbségeket. Ez egy bátor lépés, de az államnak sikerült standardizálni a célokat és a tantervet, cserébe viszont nagy szabadságot adnak a tanároknak. A tanár saját maga dönthet arról, hogy egy adott évben milyen sorrendben tanít dolgokat, de a tananyagon belül is vannak opcionális témák, amiket kihagyhat. Élhetnek azzal a lehetőséggel is, hogy bizonyos tantárgyakat „alternatív” módon tanítsanak. Minket meglepetésként ért, hogy egy fiatal tanárnő egy héten át a szomszéd erdőben töltötte az osztállyal az egész napot. Ezzel lefedték a matematikát, a biológiát, és megtanították, hogy például hogyan kell tüzet gyújtani, és még egy csomó praktikus dolgot.
Miben rejlik a svájci általános iskolák erőssége?
Az egyik nagy előny, hogy az alsósokat nem terhelik túl, az osztályzással csínján bánnak, és az óvodák szorosan együttműködnek az iskolákkal, hogy ne okozzon nagy törést a váltás a gyereknek. Már óvoda alatt szoktatják őket, látogatják a szomszédban lévő iskolákat, felkészítik őket. A másik, hogy az oktatás alapvetően gyerek- és élményközpontú, és valóban azt tanulják, amit hasznosítani is tudnak. A motiváció, a figyelemfelkeltés, az érdeklődés fenntartása mind alapvető kritériumok az általános iskolában. Ha valaki kiemelkedő a készségtárgyakból, azt már a hatodik osztálytól kiszűrik, és például zenei iskolába küldik tovább. Már a korai években nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati tevékenységekre, a gyerekeket megtanítják fűrészelni, kötni, kertészkedni vagy éppen főzni.
Svájcban gyakran látni az iskolába egyedül bandukoló kisiskolásokat… Itthon ez nem jellemző.
Valóban gyakoriak a láthatósági pánttal a nyakukban egyedül közlekedő hatévesek, de ezzel tudatosan és szándékosan a korai önállóságra és közlekedésre nevelik őket. Nekünk ez szokatlan és elképzelhetetlen, de Svájcban direkt kérik, hogy ne biciklivel vagy „anyataxival” közlekedjenek, hanem egyedül járjanak iskolába a gyerekek.
Később, a felsőbb években sincs osztályzás?
Már harmadik-negyedik osztálytól indul a valódi osztályzás egyestől hatosig terjedő skálán. Hatost csak nagyon ritkán adnak, azt is csak kirívó tudásért, ellenben kettes vagy egyes osztályzat esetén elbeszélgetnek a szülőkkel, hogy kiderüljön, miért nem megy egy tantárgy. Nem kell mindenből kitűnőnek lenni, csak nem hagyják, hogy egy gyerek a kettesig eljusson, rögtön a megoldást keresik. A gyerekek nem a jegyekért tanulnak – lecke is jóval kevesebb van –, és fejből sem kell verseket tudni. Lehet hogy bemagoltatnak valamit, csak nem mindegy, hogy mit.
A svájci német nyelv elsajátítása mennyire követelmény?
A törvény szerint az óvodában a svájci német, az iskolában viszont a Hochdeutsch a kötelező nyelv a tanároknak és a diákoknak is. A Schweizerdeutsch a nemzeti hovatartozásukat erősíti, de tudják hogy csak a Hochdeutschcsal tudnak a nagyvilágban működni. Már az óvodákban van egy játékos németnyelv-óra az ún. DAZ (Deutsch als zweite Sprache, vagyis német mint második nyelv) de ez később is rendelkezésre áll az iskolában, ha valaki még nem elég biztos a nyelvtudásában.
A felsősök milyen irányban tanulhatnak tovább?
Hatodik osztályig tart az ún. Primarschule, a hetediktől pedig folytatódik a Sekundarschule, ami az első nagy pályaválasztási elágazást jelenti tizenkét évesen. Bár kissé korai, ilyenkor döntheted el, hogy mész-e az ún. Langzeitgymnasiumba, ami egy hatosztályos gimnázium. Ez egy igazi elitképző, ahová nemcsak nagyon nehéz bekerülni, hanem szigorú követelményrendszere is van. A diákok maximum tizenöt százaléka tanul itt tovább, de ez belső motivációból kell, hogy jöjjön, mert aki szülői kényszerítés miatt választja, de nem oda való, egy éven belül kihullik.
Fotó: Getty Images
A nyolc plusz négy éves modell nem is létezik?
De igen, a Sekundarschule folytatódik kettő plusz egy évig, és tizennégy évesen újból dönthetsz, hogy milyen irányba mész. Ha még nem vagy biztos magadban, maradhatsz még egy évet – ami egy kis időnyerés is –, vagy elkezdhetsz egy ún. Lehrstellét, azaz tanoncállást keresni, ami egyfajta szakmai gyakorlathoz hasonlít. A céges szakmai oktatás mellett már fizetést is kapsz a munkádért, közel 1200 svájci frankot. Tizenöt évesen sem jár nyári szünet, csak huszonvalahány nap szabadság egy évben… Ez nekem nehezen emészthető.
Ez tipikusan kétkezi munkát jelent?
Nem feltétlenül, van, aki értelmiségi munkakörbe jelentkezik egy cégnél, viszont nagy előnye, hogy tökéletes az átjárhatóság, és erre büszkék is a svájciak. Ez azt jelenti, hogy ha a nehezebb utat választottad, akkor is mehetsz még egyetemre később. Nyilván csak különbözeti vizsgák után, de elvben el lehet jutni egy zürichi elit egyetemre, mint például az ETH. Van benne ráció, mert a munkaerőpiacon jól indul ma az, akinek már többéves szakmai gyakorlata van. Ha valaki nem a tanoncgyakorlatot választja, akkor még mindig mehet egy szakiskolába, ahol szakmai képzést, de nem felsőoktatási képesítés kapsz. Ilyen például a titkárnői vagy ápolói diploma. Létezik még az ún. BIZ, azaz Berufsinformationszentrum, ami egyfajta továbbtanulási tanácsadó, ahol hivatalosan, a tanórák keretében felmérik, hogy a gyerekek mihez értenek, mit szeretnének csinálni később. Az én gyerekeimről is készült egy négydimenziós profil, ami egy fajta útmutatóul szolgált.
A differenciált oktatás mennyire jellemző? Ha valaki kiemelkedő vagy jóval gyengébb egy tantárgyban, mire számíthat?
Ez szerencsére több helyen is tetten érhető, ugyanis ha valaki bármilyen irányba kilóg, azt akár év közben is átteszik feljebb vagy lejjebb lévő osztályba. Láttam már nagyon okos gyereket, akin látták, hogy unatkozik, és átrakták egy osztállyal feljebb, ahol az erősségeit még jobban ki tudta domborítani, több kihívás érte. A felső tagozatban már tanulmányi eredménytől függően A, B vagy C csoportokra osztják a gyerekeket, amely mutatja, hogy később ki fog gimnáziumba és szakközépiskolába menni. Még ezeknél az osztályoknál is megvan az átjárhatóság, mert a tantárgyakon belül is vannak 1-es, 2-es, 3-as nívójú csoportok, tehát egy tantárgyat három különböző szinten tanulnak osztályon belül.
Ez a sok pozitív tapasztalat bizonyára jár néha nehézségekkel is. Melyek ezek?
A jelenlegi rendszer az említett komplexitása miatt még a helyieknek is néha komoly kihívásokat jelent. Ha év közben valamilyen okból mégis egy másik iskolára kellene váltani – mert a tanár személyisége nem passzol a gyerekhez –, nem érdemes a konfliktust keresni az iskolával, mert ha hőbörögsz, nem biztos hogy sikerrel jársz. Ha bármilyen konfliktusod van a tanárral, nem tudod megkérni az igazgatót, hogy tegyék át egy másik osztályba a gyereked. A tanárok azonban mindig nyitottak és felkészültek hogy megoldják a problémát – akár szakemberek és a szülők bevonásával –, de mivel fenn akarják tartani az iskolák egyenrangúságát, így az iskolák közötti átjárást nem igazán preferálják, inkább házon belül törekszenek a megoldásra. A másik, hogy nincs közétkeztetés az iskolában, de be lehet fizetni napközivel vagy anélkül a gyerekeket, csak igen borsos árért. Így marad, hogy hazaugranak ebédelni, de ahhoz viszont valakinek otthon kell maradni megfőzni… de ez már egy másik cikk témája lehetne.
