A kalákázás dédanyáink idejében közös munkát jelentett, amikor a szomszédok, barátok, ismerősök összegyűltek, és segítettek valakinek, amit aztán evés-ivás és tánc követett. A házigazda a vigalommal hálálta meg a szorgoskodóknak a segítséget, amit a házépítés, a szüret, a tűzifaaprítás vagy a betakarítás során nyújtottak, így ez a fajta retró együttlét igen népszerű volt.
Később aztán a közös munka elmaradt, a bulihangulat azonban továbbra is élt a fiatalokban, így a kalákába járás továbbra is hagyomány maradt, de alatta már táncvigalmat értettek. Ennek persze nem minden településen örültek a lelkészek, akik szerint a kalákázás megmételyezte a fiatalságot. De vajon mi történhetett egy elvadult kalákázáson?