 |
Hogyan kezdj új életet 30 felett? |
Nem új keletű fogalom a kiégés, de napjainkban vált égető problémává. A mai negyvenes korosztály, bár elérte a céljait, mégsem elégedett, és értetlenül áll a helyzet előtt. Hiszen egész életében a hajtásra, a sikerre, az eredményekre nevelték, most mégis úgy tűnik, ez az út nem vezet sehova. Már nem okoz számára örömet a nagyobb autó, a drágább mobil, a hegyoldalban az ingatlan, de a friss szerelmi viszonyok sem. Új irányt kellene találni, de gőze sincs, hogy merre induljon. Vállaljon még egy gyereket? Válasszon alkotótevékenységet? Induljon világ körüli útra? Hogyan találjon új célt, hogy legyen boldog a kiégett generáció?
Megérni a változásra
Igazgatói szék, céges autó, mobil, jó fizetés, cafetéria… Berta Anikó (41) megkapott mindent, amiről egyetemista korában álmodott. Azaz mégsem, mert a meg érdemelt hátradőlés a bőrfotelben elmaradt. A jó állásnak ára volt: a folyamatos stressz, a teljesítménykényszer és a napi tíz–tizenkét óra munka. Úgy gondolja, a korral megérett a változásra. Az élet is segített, Eszter lánya megszületésével átrendeződött a hangsúly. „Remek munkahelyem volt, elismertek, szerettek. Egy idő után azonban nekem is választ kellett adnom a bennem feszülő kérdésre: hova tartok? Mit akarok elérni, miért hajtok naphosszat, és a legfontosabb, hogy megéri-e ennyit hajtani?
Az első vívódásaim, konfliktusaim a helyzetemből adódtak. A gyerekem bölcsődés volt, és az anyaságot a vezetői léttel nehéz volt összeegyeztetni. Akkor azt hittem, emiatt indulnak be a változások, ma már úgy gondolom, egyébként is megértem rájuk. A környezetemben sokan kerültek hasonló cipőbe, megdöbbenve figyeltem, ahogy mások képesek mindent borítani, és egyik napról a másikra belefogni valami teljesen újba. Én nem ez a típus vagyok, és anyaként nem is hiszem, hogy ez lett volna a jó megoldás. Hosszasan építettem ki az új életemet, tudva, hogy először keményen meg kell érte dolgoznom, és csak később fogom élvezni az eredményt.”
Anikó elvégzett egy coachingtanfolyamot, mediátorrá képezte magát, hogy később életvezetési tanácsokkal segíthessen másoknak. Úgy érzi, nemcsak az ő élete került válságba, hanem ez egy globális probléma. Mindenkit érint, de létezik hatékony megoldás, mégpedig egy coach támogatásával. Anikó új területeken próbálkozik, például az óvodában, ahol az óvónőknek tart előadást arról, miként lehetne a gyerekek és rajtuk keresztül a szülők gondjaira gyógyírt találni. A védőnők abban segítik, hogy a gyerekkel otthon lévő anyák, elbizonytalanodott kismamák eljussanak hozzá, és útmutatást kapjanak, hogy merre menjenek. Anikó nem tagadja, hogy ára volt a váltásnak. „Jóval kevesebb jön a konyhára, nincs autóm, néha a tartalékaimhoz kell nyúlni. De olyan szabadságot, annyi új energiát kaptam, hogy megérte az anyagi áldozat.”
Mitől más a női siker?
A csúcsra ért korosztály kérdéseit feszegeti dr. Popper Péter A kiégés keresztútján című tanulmányában. A pszichológus érdekes különbségre hívja fel a figyelmet a nők és a férfiak esetében. A férfira alapvetően jellemző a becsvágy, a sikeréhség, a hatalomvágy, amit ha nem kap meg valamilyen formában, akkor csak csetlik-botlik a racionális világ dolgai között. A nőknél ez nem így van, náluk a férfiakhoz képest van egy plusz, az, hogy gyereket tudnak szülni. A lehetőség, hogy képesek életre segíteni egy másik embert, fontos számukra, és a sikert illetően inkább erre tolódik a hangsúly. Már több, mint női siker Rácz Zita (43) pályája, hiszen öt gyerek mellett a hobbija és a munkája is egy: a selyemfestés.
Az alkotás energiái felszabadítóan hatnak rá, és még ahhoz is erőt adtak számára, hogy négy gyerekkel kezdjen új életet egy új kapcsolatban. Szentendrei háza igazi műhely, mindenhol selyemfestmények, kreatív tárgyak, művészmiliő. Zita elmeséli, hogy 17 évet töltött otthon a gyerekeivel, majd amikor a legkisebb is oviba került, úgy érezte, hogy hiányzik valami az életéből. A tehetsége azonban nem hagyta nyugodni, folyton kereste az útját, és a technikát, amivel kifejezheti gondolatait, így talált rá a selyemfestésre. A kezdetben hobbinak induló munkákból kiállítás lett, innentől pedig egyenes út vezetett a teljes alkotói szabadsághoz.
„Az előző kapcsolatom nem igazán bírta a sikert – meséli –, új életet kellett kezdenem, mégpedig a négy gyerekkel. Hinnem kellett magamban, a kitartásomban, és hogy könnyebb lesz az út, amit választottam. Mert nem tagadom, volt év, amikor egy kis lakásban éltem a négy gyerekkel, otthagyva az otthonunkat, nem látva még az út végét. Ha akkor elkezdek tipródni, valószínűleg fel is adtam volna, és visszasomfordálok a rossz, de már megszokott vágányra. Szerencsére volt kitartásom, és idővel mindent megkaptam, amire vágytam. Házat a művészi atmoszférájú Szentendrén, új kapcsolatot, még egy gyereket, és az örömet, hogy a selyemfestéssel foglalkozhatom.”
Túl gyors élet
Nem lehet azonban azt mondani, hogy a hiba a korosztályban, az emberekben van. Az ipar, az infrastruktúra rohamos növekedése azt az érzetet keltette nem is olyan rég, hogy a boldogságot majd a gépek által nyújtott kényelem és biztonság adja meg. Azonban kiderült, valamely határig mindenfajta növekedés kedvező hatású, ám azon túl már nyilvánvalóan kedvezőtlen, gazdaságtalan – írja dr. Sári László egyetemi előadó a Hova vezet ez a munkaláz? című tanulmányában. Minden józanul igyekvő, alkotó ember eléri azt a pontot, ahol elveszíti tisztánlátását, és a maximálist tűzi ki célul az optimális működés helyett. És ebből származnak majd azok a változások, amik bizonytalanná, szorongóvá teszik. Mivel az időben nincs visszafelé út, nem marad más választás, mint fékezni az erőinket, lassítani a haladást – javasolja Sári. – Ezen az egyetlen módon teheti az ember elviselhetővé, otthonosabbá az életét a gondosan megépített csapdában. Ha nem a fékezés ősi keleti technikáit választja, hanem továbbra is gyorsan és az alkotás lázában él, az útnak a végén csakis a kiégés várhat rá.
Keletről jött tudás
De vajon vissza lehet fordulni az úton, van esélye a nyugati embernek? Somogyi Emese (36) története a példa arra, hogy meg lehet találni az egyensúlyt, és ehhez még csak nem is kell kivonulni a világból. „A közgazdasági egyetem elvégzése után természetes volt, hogy jól menő cégnél kezdek el dolgozni, és bevállalom a kemény munkát – meséli Emese.
– A siker nem váratott sokáig, egyre magasabb fizetésem és beosztásom lett, ezzel párhuzamosan egyre több munkám, felelősségem. A stressz is folyton nőtt, őrületes tempót diktáltam magamnak. Kocsival jártam az országot, reggel indultam, késő este érkeztem, közben cégekhez jártam ki, oktattam, programoztam, könyveltem, mikor mire volt szükség. Évek alatt döbbentem rá, hogy az összes feladat közül az oktatást, az egyéni betanítást szeretem a legjobban, mert könnyen és gyorsan kapcsolatba kerülök az emberekkel, és át tudom adni, amit szeretnék. Persze az oktatásokból hamar beszélgetések lettek, nyitott voltam mások problémáira, és ráéreztem, hogy milyen segítségre van szükségük. Évekig éltem úgy, hogy éreztem magamban valami erőt, de nem tudtam igazán megfogalmazni, hogy mi is az.
Aztán egyszer kapcsolatba kerültem egy reikimesterrel, aki azt mondta, belőlem nagyobb mester lesz, mint ő. Megdöbbentem a szavain. Úgy éreztem, erre a jelre vártam. Elvégeztem több reikitanfolyamot, ma pedig már magam is gyógyítok. Kezdtek az arányok eltolódni az életemben. Egyre több keleti dolgot engedtem be a mindennapok közé, és egyre több nyugatit szorítottam ki. Megvan az informatikai tudásom is, járok ma is oktatni, konzultálni, úgy heti két napot. A többiben viszont a reikivel foglalkozom, a szabadidőm pedig a családomé, a férjemé és a két gyerekemé. El se tudom mondani, mennyire más most az életem. És látom az utat is tovább: még több spirituális tudás, tanítás, gyógyítás.”
Elkerülhető a kiégés
A kiégés, azaz a „burn out” kifejezés beivódott a mindennapokba. Zsolt Péter szociológus komplex folyamatként jellemzi, amely az élet minden területén értelmezhető.
„A kiégésnek két oka lehet, egyfelől a túl nagy és monoton megterhelés, másrészt a cél hiánya, amiért érdemes lenne összerendeznünk a személyiségünket. Valójában amikor elérjük a célunkat, mindig boldogságot érzünk, de azután szét is esünk kissé.”
A szociológus úgy véli, nem véletlen, hogy ez éppen negyvenéves kor körül jelentkezik. Férfi-nő kapcsolatban ez az az idő, amikor a nők visszatérnek a munkába, és a férfi mint családfenntartó elveszti korábbi presztízsét. A válások gyakoriak ekkor, amibe a nők mennek bele nehezebben, mégis a férfiakat viseli meg jobban.
„A kiégés azért is jelentkezik manapság olyan gyakran, mert a mai kor emberének több szakma, több vállalkozás, több tanulás, több munkahely fér az életébe, s tovább is él – mondja Zsolt Péter. – Így szinte mindenki átmegy válságokon, megszokásból származó kiégéseken. Szerencsés az, aki tudja élvezni az átmeneti leállások nyugalmát, és talál új célokat.”
Persze léteznek utak, amelyekkel elkerülhető a kiégés. Az egyik biológiai természetű: szükségünk van mozgásra, intenzív izommunkára. Azok, akik a munkájukba temetkeznek, nem látják el a szervezetüket megfelelő hormonokkal. A másik a szellemi táplálék, a szellemi érdeklődés fenntartása, a harmadik út a társas élet. Ez három olyan dolog, amelyben mindenki a maga sorsának a kovácsa. Mindannyian megtalálhatjuk azt a társaságot, amely befogad, valamiképp mozoghatunk, és leköthetjük szellemünket is.
Felhasznált irodalom:
F. Várkonyi Zsuzsa, Kalo Jenő, dr. Popper Péter, Sári László: Gyors élet, lassú halál? Saxum Kiadó
Bővebben a témáról:
- Hajduska Marianna, Lukács Béla, Mérő László, Popper Péter: Krízishelyzetben – A válság mint esély, Jaffa Kiadó
- Baktay Miklós, Baktay Zelka, Popper Péter, Tari Annamária, Zsolt Péter: Pénz, karrier, csillogás? – A siker kényszere és lehetőségei, Jaffa Kiadó
- Mesterkurzus …a megismerés útjai, Saxum Kiadó
A cikkünk a Nők Lapja Psziché őszi számában jelent meg.
A magazin legfrissebb számának tartalmából:
- A párom a neten szexel
- Hány igazi barátod van?
- Elkényeztetett gyermekeink
- Bossing: amikor a főnök kikészít
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!
