 |
– Bemutatnád röviden a könyv íróját, Louann Brizendine-t?
– Brizendine még a hetvenes évek elején, a második nagy feminista hullámban tanult az egyetemen, és ő írta a magyarul is megjelent A női agy című könyvet, ami egy olyan kutatás, amely visszamegy egészen a hatvanas évek végéig, amikor az agykutatást a vietnami háború idején még elsősorban hadászati célokra akarták használni. Ha tüzetesebben áttanulmányozzuk az új könyv bibliográfiáját, akkor feltűnhet, hogy itt egy olyan kutatási-tudományos területről van szó, ami csupán az elmúlt tíz évben ért el számottevő eredményeket. Ekkor jutott el az agykutatás oda, hogy a mágneses agyszkennerekkel már nem csak a fejfájás okait lehetett kideríteni, hanem például azt is, hogyan működik az agyunk gondolkodás közben, vagy amikor erős érzelmi hatás ér minket.
– A férfi agy egy tudományos könyv?
– Mindenképpen, hiszen ha megfigyeled a jegyzeteket, a szerző minden egyes állítását más kutatók munkáira való hivatkozással támasztja alá. Olyan elképesztő bibliográfiát szedett össze az agykutatás területéről az elmúlt tíz évből, ami akár az orvosi végzettséggel bíró olvasók számára is jelentős értékkel bír.
|
|
– Mindemellett a könyv olyan stílusban lett megírva, hogy az átlagember számára is abszolút élvezhető.
– Miközben a szerző a hetvenes évek óta ezzel foglalkozott és közben létrehozott egy Női Kedélyklinika nevű intézményt, az agykutatás mellett olyan terápiás módszereket alkalmazott, melyekkel párkapcsolati problémákban nyújtott segítséget. A könyvben felsorolt kutatási eredményeket esettanulmányokkal támasztja alá a saját praxisából, ami azt jelenti, hogy igazából családtörténeteket látunk párkapcsolati vagy szülő-gyerek, nagyszülő-gyerek viszonyokról.
– Csak én gondolom úgy, hogy a könyvben kizárólag a jómódú, egészséges és jól kereső alfahím amerikaiakat mutatja be példaként?
– Tudományos témáknál óvakodni kell a szociális háttér feltérképezésétől. Mivel a szerző a legújabb családterápiás kezeléseket folytatja, feltételezhető, hogy ezt csak a gazdagabb réteg engedheti meg magának. A mélylélektan általában a hibásat, a beteget keresi és a freudi terminológiarendszer a beteg emberekből indul ki. E könyv esetében nem arról van szó, hogy bizonyos betegségeket próbálunk megmagyarázni, hanem épp ellenkezőleg. Nem a patologikus viselkedésmintából indulunk ki, hanem az egészségesből. Az egészséges viselkedésmintákat próbálja olyan szemmel nézni, ahogy arra eddig még nem volt példa. Szerintem üdvözölni kell azt, ha valaki nem a negatív oldaláról próbálja megközelíteni a problémákat. Ezen kívül az is feltétlenül üdvözlendő, hogy a könyv nem favorizálja a hormonterápiás vagy Viagra-gyógyszeres kezeléseket, hanem inkább a természetes módon történő megoldások felé vezet.
– Egy átlagos olvasó mivel gazdagodhat a könyv elolvasása révén?
– Mivel Brizendine mindig esettanulmányokból indul ki, sok érdekes problémával találkozhatunk. A korai magömlés vagy a férfiak agresszióra való hajlama mind olyan problémák, amelyek bárkit érinthetnek. A könyv legmarkánsabb mondanivalója az, hogy a nemek gyakran félreértik egymást, és vannak konkrét emberi szituációk, amiket az agykutatáson keresztül mindennapi nyelven meg tud magyarázni. Ilyen például az, hogy gond esetén a férfiak többsége miért fapofával reagál, míg a nők érzelmileg teljesen átitatódnak a problémával. Olyan konkrétan mérhető dolgokat mutat be, mint hogy a férfiak kevesebb, mint két és fél másodperc alatt dolgozzák fel a probléma érzelmi részét, és utána már rögtön a racionális megoldás keresésével vannak elfoglalva, ami megjelenik az arcukon is. Mivel a nők esetében ez teljesen másképp zajlik le, konkrétan csak két és fél másodperc után kezdik érzelmileg teljesen feldolgozni a sokkot, ezért gondolják ilyen esetekben a pasikat érzéketlennek.
Olyan problémákra, amiket korábban a nevelésre vagy a rossz szocializációra fogtunk – például, hogy egy csecsemőkorú kisfiú miért nem képes hosszan elmélyedni az anyja szemében – a könyv genetikai magyarázattal szolgál, miszerint a fiúgyermek agya úgy fejlődik ki, hogy inkább a mozgó tárgyakra és emberekre és a tárgyak éleire koncentráljon. Vagyis az elmélyedés az agykutatás szerint a kisfiúk helyett inkább a kislányokra jellemző.
– Két fiú büszke apukája vagy. Tud segíteni ez a könyv a nevelésben?
– Vannak bizonyos élettani szakaszok, amikről érdemes tudni. Például egytől tízéves korig létezik egy ifjúkori pauza, amikor a tesztoszteronszintünk lecsökken, és tízéves korunk után kezd újra belépni. Ekkor kezdődik el az ún. korai pubertáskor. Ilyenkor a gyerekek teljesen megváltoznak, és a szülő megijedhet, keresni kezdi a külső okokat a változásra, pedig csupán arról van szó, hogy ha sörben mérnénk a tesztoszteront, akkor másfél liter sört iszik meg ilyenkor a gyerek tesztoszteronból. Ettől teljesen ki van ütve, unottá válik, és ezért változnak meg a viselkedésformái, ami egyértelműen hormonális késztetés eredménye.
 |
| Rendeld meg a könyvet a képre kattintva! |
A könyv intézményes szinten is ad tanácsokat. Mivel ilyenkor a tesztoszteronfröccs miatt a fiúk biológiai órája is eltolódik a későbbi elalvás és későn kelés irányába, a szerző szerint a srácok sokkal jobban tanulnának és figyelnének az iskolában, ha nyolc óra helyett csak tíz körül kezdődne a tanítás, és esetleg kicsit tovább tartana. Az iskolai tanórák kilencven százalékát mindig fiúk szakítják meg, ami nem a véletlen vagy a rossz neveltetés műve.
– Lestél el valami konkrét trükköt, amit te is bevetettél?
– A könyvben olvasható egy példa, amikor egy szülő rossz jegy esetében szobafogsággal fenyeget, viszont jó jegy esetében jegyeket ígér a hétvégi baseballmeccsre, és az eredmény már a másnapi tanulmányi eredményeken azonnal meglátszik. Ezt a módszert én is használtam.
– Párkapcsolatokban mennyire hasznosíthatók a könyvben leírtak?
– A szerző kiválóan mutatja be és magyarázza meg az ismerkedésnél jelen lévő nonverbális kommunikációt, aminél az is érdekes, hogy mennyire független az adott kultúráktól. Egy nő megtudhatja belőle, hogyan viselkedjen a párjával. Rengeteg tanácsot kaphat. Nagyon hasznos lehet pedagógusoknak is. Anno tanítottam gimnáziumban és úgy gondolom, hogy akár a tizenhat–tizenhét éves korosztállyal is érdemes lenne elolvastatni, hogy kicsit jobban megismerjék egymást és önmagukat. A férfiak pedig megtudhatják belőle, hogy ha a csáberejüket akarják növelni, akkor a pénisznagyobbítás vagy a napi gyúrás helyett a modoruk kikupálásával és a bankszámlájuk gyarapításával érhetnek el igazán sikereket.
