 |
| Így zárd ki a külvilágot! |
1. Rituális fürdő
Szinte minden kultúra ismeri a rituális megtisztulást, és szinte minden kultúra ismeri a vizes meditációkat. A forró gőzölgő fürdő és a teljes sötétség segít kitisztítani az elmét és feloldja a szorongásokat. Engedjük tele a kádat forró vízzel! Ne használjunk habfürdőt vagy fürdősót, hiszen a cél az ingerek kizárása, és az illatok csak zavarnának bennünket. Ha tele a kád, kapcsoljuk le a villanyt a fürdőszobában. Elvileg teljesen sötétnek kéne lennie, de balesetvédelmi okból azért azt javasoljuk, hogy maradjon némi fény, legalább egy teamécsest gyújtsunk meg. A kádban lebegve csukjuk le a szemünket és ne gondoljunk semmire. Ha felbukkan egy érzés vagy egy gondolat, azt hagyjuk kioldódni a vízbe, és lebegjünk tovább az anyaméhre emlékeztető sötétségben.
2. Grimaszolás
Állítólag a tibetiek találták fel a tükör előtti grimaszolós meditációs gyakorlatot. Reggel üljünk le egy tükör elé, és kezdjük el a meditációt: azaz a hülye arckifejezések vágását. Grimaszoljunk egyre hevesebben, egyre furcsábban, egészen addig, amíg nem bírjuk ki nevetés nélkül. Próbáljuk visszatartani a nevetést, amíg csak lehet, de ha már előtört belőlünk, akkor engedjük teljesen szabadjára, bátran mutogassunk magunkra a tükörben és hahotázzunk széles vigyorral, ameddig szívből jön a boldogság. Egyébként a gyakorlat célja pont az, hogy boldogan induljon a reggel!
| Mi a meditáció?
Ennyi furcsaság után úgy érezzük, ideje tisztáznunk egy közkeletű félreértést. A nyugati ember könnyen esik abba a hibába, hogy a meditációt az alvás előtti pillanatok befelé forduló elcsendesedésével azonosítja. Valóban, az alváshoz is egy relaxált, nyugalmi állapoton át vezet az út, de a meditáció ennél többről szól: a meditatív állapotok lényege, hogy a tudat táguljon, s egy magasabb síkra kerüljön. A cél a személyiség és a világ ismeretlen részeinek felfedezése, egy mindent egybefogó, másfajta tudati állapot megteremtése – módszertől függetlenül. Természetesen megértjük, hogy nem mindenki kapott kedvet a kaotikus meditációhoz vagy a forró fürdőt nem tartja túl komoly gyakorlatnak, de azoknak, akik képtelenek kordában tartani csapongó gondolataikat, gyakran nagy segítséget jelentenek ezek az első látásra különös technikák! |
3. Énekes meditáció
A mantrázás egy egészen különleges változata a felhangéneklés. Ilyenkor az a feladatunk, hogy a lehető legmagasabb hangot adjuk ki magunkból, amit csak tudunk. Persze nem egy pillanatokra összehozott magas C-re gondolnak a mesterek, hanem egészen hosszan, teli tüdőből kitartott éles hangra, amely akár hamis is lehet. Az artikulációval sem kell sokat törődnünk, elég egyetlen magánhangzót „kiénekelnünk”, többnyire az A-t javasolják. A lényeg, hogy minél tovább kiadjuk a lehető legmagasabb hangot, miközben magunkra figyelünk befelé, és arra koncentrálunk, testünk melyik része rezeg ezen a hangmagasságon. Aki próbálta, állítja, hogy a legjobb, ha többen éneklünk felhangokat egyszerre meditációs célzattal, mert a közös meditáció ebben az esetben mindenkit inspirál.
4. Festés-maszatolás
Az alkotás is lehet meditáció, legalábbis azok szerint, akik a meditatív festés technikáját gyakorolják. Ők hatalmas fehér papírt (a legjobb a csomagolópapír) terítenek maguk elé, majd egy ritmusosabb zenére egyszerűen maszatolni, festeni kezdenek. Állítólag a legelmélyültebb állapotot úgy érhetjük el, ha ecsetet sem használunk a színorgia megalkotásához, hanem puszta kézzel, ujjakkal és tenyerekkel maszatolunk addig, ameddig jólesik. A lényeg, hogy nyomjuk el az egónkat, és hagyjuk felszínre törni a tudatalattit. Ne konkrét képet fessünk, inkább színhatásokat, erővonalakat keressünk. Aki pedig úgy érzi, ez így nem meditáció, az később az elkészült alkotás képét vizualizálva kereshet újabb meditatív élményeket.
5. Dervistánc
A dervisek körtánca az egyik legősibb mozgásos meditációs technika, amelyet bárki kipróbálhat otthon. Azért ne lepődjünk meg, ha eleinte pár perc után elszédülünk! Ezt a gyakorlatot mezítláb végezzük, és elég nagy helyre van szükségünk hozzá, ha ugyanis elszédülünk, könnyen eleshetünk. Kiindulásként vegyünk pár mély levegőt laza terpeszállásban, és lazítsuk el magunkat, amennyire csak tudjuk. Majd lassan kezdjünk el forogni az óramutató járásával megegyező irányban.
A szemeink legyenek nyitva, ne fókuszáljunk a látványra, befelé figyeljünk és próbáljunk meg a saját tempónkban felgyorsulni a lehető leggyorsabbra. A forgás és a befelé figyelés együttese transzcendens élményekhez vezethet, de ha ezek helyett összeesnénk, maradjunk fekve, csukott szemmel jó néhány percig, amíg helyreáll az egyensúlyérzékünk! És egy jó tanács: a dervistánc előtt pár órával ne együnk és ne igyunk alkoholt!
6. Kaotikus meditáció
Ez az Osho által kifejlesztett technika minden bizonnyal a legfurább módszerek egyike. A meditáció öt szakaszból áll. Első lépésként tíz percig kell laza terpeszállásban állva mélyeket lélegeznünk egyre gyorsuló ütemben. Mindig egy kicsit gyorsabban, egészen addig, amíg már elviselhetetlenül gyorsnak tűnik a légzésünk. A következő tíz percben kiadjuk a légzéssel gyűjtött energiát: a feladat az üvöltés és a törzsi tánchoz hasonlatos mozgás. A harmadik tízperces szakaszban felemelt karral kell ugrálnunk a „huh” hangot hasból ismételve. A negyedik szakasz kezdetének pillanatában meg kell merevedni abban a pózban, amelyben vagyunk, majd negyed óra mozdulatlanság következik, néma csendben és befelé figyelve. Az ötödik, szintén negyedórás szakasz egy laza levezető tánc szabadon választott stílusban. Ezt a meditációt Osho reggel ajánlja elvégezni, mi pedig azt javasoljuk, panelban csak akkor próbáld ki, ha már mindenki elment otthonról…
