A gyönyörűen felújított, műemlékvédett homlokzatú budai háznak valódi története van. „Az egykori tulajdonos tehetős bőrgyárosként egy kis szőlőt is birtokolt a domboldalon” – kezdi Katalin, akinek párja, Zoltán néhány éve vásárolta meg a teljes földszintet elfoglaló lakást.
„Magával ragadott a meghitt belső kert és a csodás eklektikus épület. A térkialakítás azonban nagyon szerencsétlen volt: összesen nyolc kisebb helyiségből állt a lakás, így a cél rögtön körvonalazódott egy letisztult, tágas és minimalista enteriőr képében.” Mivel Zoltán akkor még egyedülálló, elvált édesapa volt, a kényelmes háló mellett kisfiának is szeretett volna egy barátságos gyerekszobát kialakítani.
Az igények adottak voltak, de sem a lakberendezők, sem a kivitelezők között nem találta meg azt, aki meg tudta volna valósítani elképzeléseit. „Zoltán stratégiai üzleti tanácsadóként dolgozik, így nem ijedt meg a kihívástól, és úgy döntött, saját maga fog bele a felújításba és megkeresi a megfelelő szakembereket” – meséli Katalin.
Lofthangulatú, mégis elegáns tereket szerettek volna kialakítani, ahol a közösségi helyiségnek jut a legnagyobb szerep. Ennek megvalósításához ki kellett váltani egy tartófalat, az ebből a célból beépített acélgerendát és az áthidaló szerkezetet pedig nem tüntették el, hanem az ipari jelleget erősítve inkább kiemelték.
„A fémes elemeket kimondottan kedvelem, viszont téglaburkolatot nem szerettem volna, számomra ugyanis van egyfajta rendetlen, koszos hatása.” Végül az egész közösségi tér műgyanta burkolatot kapott, ami könnyen tisztán tartható és homogén.
(Szöveg: Molnár Ágnes, Fotó: Vikman András, Styling: Horváth Vera, Forrás: otthon.com)
