 Veszélyes a szex ötven felett? |
A hír
A szomszéd nem volt csókos kedvében, elhárította a páratlan lehetőséget, még puszit sem adott. A matróna kikosarazásán nagyon megdühödött, hazaviharzott, előkapta félautomata pisztolyát, és elkezdte lőni szomszédja házát. A férfi telefonon beszélt az apjával, amikor eldördültek a lövések, melyek egyike betört egy ablakot és üvegcserepeket záporoztatott a csókjaival fukarkodóra, ráadásul az a golyó csaknem fejbe találta.
Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Az idős emberekre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint akiket az érzelmek már meg sem érintenek. Ez óriási tévedés! Gondoljunk csak önmagunkra! Még én magam is hajlamos vagyok úgy belezúgni valakibe, mint egy bakfis, mintha tizenakárhány éves lennék. Álmodozom, egy-egy oldalpillantásból regények születnek a fejemben, lángol az arcom, remeg a kezem. Egyszerűen ilyenkor nem realizálódik bennem a valós korom, eltűnnek a kontúrok, azt képzelem (sőt nem is képzelem, hanem mélyen tudom), hogy kortalan vagyok. Aztán persze szembesülnöm kell a realitásokkal, elég hozzá a másik elejtett fél szava (amikor teszem azt, egyetlen percre egy huszonéves pillantása ragad el), vagy elég egy utamba kerülő tükör, és összetörik a kép.
Egyik barátnőm évekig dolgozott egy idősek otthonában, és figyelte, ott hogyan alakul ki a szerelem. Mert kialakul, efelől ne legyenek kétségeink. Tétova udvarlások, pár kacér kacaj az ebédlőben, aztán már csak azt látjuk, hogy az agg pár kézen fogva andalog a parkban. Néha persze komédiába fordul minden. Nagymamám pár éve még eljárt a klubba, ahol rákattant egy majdnem kilencvenéves gavallér. Mindig ott volt, mikor a nagyi, tavasszal hóvirágot, ősszel őszirózsát szorongatott a kezében, állandó kísérőjévé vált a nagyinak. Ugrattuk is az öregúrral rendesen.
Nagyi persze álnaivan pillogott, hogy ugyan már, meg hogy mit képzelünk, a vén kandúr csak unatkozik, és kivel akarná eltölteni az időt, ha nem vele, hiszen a többiek csotrogányok, siránkozó, rozzant nénikék. Aztán persze kibújt a szög a zsákból, a bácsi vallott, és szavaiból az sütött, hogy az ő fejében ebből az idillből már összeállt a kép, gondolatai horizontján már felderengett a törvényes házasság lehetősége. Nagyi persze elzavarta.
Egy másik esetben idős barátomat zaklatta nála bő tíz évvel idősebb szomszédasszonya, telefonon, levelekkel, szerelmes szavakkal, miszerint ősszel is nyílik a virág, meg hogy két magányos szív, ha egymásra talál… Nem jó egyedül, idősen pedig még kevésbé. Statisztikák szerint a nők élnek tovább, tehát ők maradnak özvegyen, társ nélkül, és a szaporodó betegségek mellett annak a tudata, hogy románc, érzelmi közelség nem kerülhet a képbe – igazán lélekromboló lehet. Nem csoda, hogy egyesek begolyóznak tőle. Hát még ha valakitől kedvességet, odafigyelést kapnak, amit oly könnyű félreértelmezni.
Jelen esetben a néni valószínűleg a hatalmas magánytól elveszítette a realitásérzékét, álmaiban járt, ahol újra az a vonzó teremtés volt, mint mondjuk hatvan éve. És akkor máris logikus a cselekedete. Biztatást tapasztalt (eszébe sem jutott, hogy ez csak az emberbaráti szeretet, esetleg a sajnálat jele), és így joggal várta a csókot. Ha nem jön magától, hát ki kell kényszeríteni, gondolhatta, plusz esetleg azt is, hátha bátortalan az ötvenes kisfiú, hát megteszi az első lépést. A visszautasítás pedig mindig szörnyű, aki átélte már, tudja. Persze az egész hírben van valami meseszerű, elképzeltem, hogy a férfi megcsókolja a matrónát, aki gyönyörű fiatal lánnyá változik, csak hogy az ősi mese kifordított verziója működhessen. Persze az eredeti mesében nem csókról van szó, hanem a lány falhoz csapja a békát, aki így válik királyfivá. Itt persze nem így történt, béka csak annyi van a sztoriban, hogy a néninek le kellett nyelnie végül. Hát ő így oldotta meg… Ha magyar lenne a hölgy, feltételezném, hogy a nosztalgia hajtotta, hogy zengett és zúgott fülében a régi sláger: „Egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi…” És akkor, ha megkapta volna, csendben ment volna tovább…
