Mindenki máshogy dolgozza fel, ha egy szerette eltávozik. Ez a texasi férfi például a kertészkedésben keresett menedéket: mivel egykori feleségével mindig egy kert felépítését tervezték, a férfi az asszony halála után úgy döntött, betartja a szavát.
A kertészkedés ugyanakkor nem bizonyult egyszerű feladatnak. A férfi először a Google, később valódi tájépítészek segítségét kérte, hogy belejöjjön. Végül egész szép fejlődésnek indult a kertje – ám ezt egy idegennek is köszönhette.
A pozsgáskertre ugyanis felfigyelt egy másik gyászoló: egy édesapa, aki botanikus fiát siratta éppen. Mivel a férfinek rengeteg növénytől kellett megszabadulnia fia halála után, úgy döntött, hozzájárul az emlékkerthez: esténként elhelyezte a virágokat a kertben, a tulajdonos pedig minden reggel egy új növény látványára ébredt. El is nevezte „kerttündérnek” a jótevőjét.
A kert egyre szépült, a két férfi között barátság szövődött, és ami a legfontosabb, a történet mindkettejüknek segített elengedni szerettüket.
