 |
Önpusztító tinédzserek. Miért tesznek kárt magukban? |
A kutatók szerint az öncsonkításnak ez a módja rendkívül súlyos, és gyakran jár együtt öngyilkosságra való hajlammal és más pszichiátriai betegségekkel. „Az önvagdosásnál sokkal komolyabb problémával állunk szemben – nyilatkozta dr. William Shiels, az ohiói Columbus Országos Gyermekkórházának radiológusa. – Egy 16 centiméteres gemkapocs bőr alá szúrásához, főleg mindkét kar esetében, sokkal nagyobb elszántságra van szükség, mint a vagdosáshoz.”
Az öncsonkítás leggyakoribb formái a vagdosás és az égetés, ezek 4–30 százalékban fordulnak elő azok körében, akik rendszeres öncsonkító tevékenységet végeznek. A fizikai fájdalom ezeknél a betegeknél sokak szerint segíthet enyhíteni a lelki fájdalmat, ezért a szakértők nem tekintik öngyilkossági kísérletnek az öncsonkítást.
Dr. Shiels szerint a bőrbe szurkált tárgyakat csak nagyon kevés orvos veszi csak észre, persze ehhez az is hozzájárul, hogy ez a fajta öncsonkítási módszer meglehetősen ritka. Ő és kollégái praxisuk alatt észlelték, hogy gyakran kellett eltávolítaniuk olyan tárgyakat a páciensek testéből, amelyeket a betegek szándékosan szúrtak magukba.
Hogy jobban megértsék a jelenséget, összesen 600 olyan gyermek egészségügyi adatait vizsgálták meg, akiknek valamilyen idegen anyagot kellett eltávolítani a szervezetéből. A 2005 és 2008 közötti időszakban 11 páciensnél összesen 21 esetet találtak, amikor a beteg szándékosan szúrta magába az eltávolított tárgyat.
Mindegyik beteg 14 és 18 év közötti tinédzser volt (a legtöbbjük lány), akik mind azért kerültek kórházba, mert a bőrükbe szúrt tárgy okozta seb elfertőződött. A fiatalok leggyakrabban gemkapcsokat és rotringhegyeket szúrtak a bőrük alá, általában a karjukba.
Egy esetben az orvosok összesen 35 tárgyat távolítottak el egy tinédzser testéből, köztük egy zsírkrétát és egy körömlakkecsetet is, egy másik beteg pedig üvegdarabokat döfött a nyakába.
Mindegyik páciens bipoláris zavarban szenvedett. Ez egy súlyos kedélybetegség, ami a mániás és depressziós időszakok váltakozásával jár. Ezek a tinédzserek általában poszttraumás stressztől is szenvedtek, vagy depressziósak voltak, illetve borderline személyiségzavarral vagy figyelemhiányos hiperaktivitással küzdöttek. A vizsgált betegek közül tízet pszichiátriai intézetben kezeltek, de nem ugyanabban. „Ebben is különbözik ez az öncsonkítási módszer másoktól: sokkal súlyosabb pszichiátriai betegségekkel jár együtt, és az esetek 90 százalékában öngyilkosságra való hajlam is kíséri” – nyilatkozta dr. Shiels.
„Az öncsonkító viselkedést követően a betegek általában megkönnyebbülnek, és jobban érzik magukat, a beágyazást azonban nem követi megkönnyebbülés, így sokkal veszélyesebb, mint a többi hasonló kórkép” – nyilatkozta Nancy Heath, a McGill Egyetem professzora.
A kutatás részletes leírása a Pediatrics című szaklapban olvasható.
Forrás: medipress
