Laci a Békés megyei Szeghalmon, Orsi Dunakeszin nőt fel. A férj kertészmérnöki, felesége környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomát szerzett. Történetükről Orsival beszélgettünk.
Mindkettőnk esetében egyszerűek és ésszerűek voltak az okok – mondja a gazdaasszony. – A vidéket kutatva azt tapasztaltam, hogy a jelenlegi termesztési és elosztási struktúra egy sor társadalmi és környezeti problémát generál, ahelyett hogy egészséges helyi élelmiszerrel közvetlenül látná el a városban élőket, és megélhetést adna a vidéki gazdálkodóknak, akik a tájjal fenntartható, öko módon gazdálkodnak. Laci gyakorlatban sokat tapasztalt a kémiai növényvédelemről. A mai növénytermesztés műtrágyán és növényvédő szeren alapul.
Az emberre, talajra gyakorolt káros hatások először a termelőket és közvetlen környezetüket veszélyeztetik, majd az élelmiszeren keresztül a fogyasztókat. Ebben a zsákutcában vetődött fel bennünk a kérdés: valóban lehet egészségesen és fenntartható módon gazdálkodni, létezik ilyen gazdálkodási mód, ilyen rendszer, ilyen kapcsolat?
„Egyszerű” megoldást választottak
A házaspár úgy döntött, hogy az ökogazdaságokat fogyasztóként is támogatni szeretnék. Keresték a módját, hogy megismerjék a gazdálkodás módját, gyakorlatát. Hosszú volt az út. Ismerkedtek, tapasztaltak, tanultak. 2009-ben házhoz jött a végső motiváció: provence-i termelők ismertették meg velük az AMAP közösségi zöldségdoboz rendszer működését. Ekkor elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan gazdaságot, egy közösség által támogatott mezőgazdasági rendszert, amely talán megoldást adhat az agroélelmiszer-lánc problémáira.
Életmódváltás, biztonságérzet
Életmódváltásunk csodálatos kísérője volt ennek a hosszú folyamatnak – folytatja Orsolya. – Egy tanyát választottunk új életterünknek, ahol a város után hatalmas, természetes és szabad a tér, az évszakokat pedig a bőrünkön érezzük mindennap. Az állatok és a föld iránti felelősség sok mindent átformál, testet és lelket egyaránt, s ha valaki megtapasztalja a saját termény örömét és biztonságérzetét, egyértelmű, hogy önellátóvá akar válni.
2010 óta közel hét hektáron gazdálkodunk, amiből 2 hektár a kertészet, a többi gyümölcsös, homoktövis, lucerna, legelő. Mintegy 160 fajta zöldség- és fűszernövényt termesztünk, zöldségközösségünk és az önellátás mellett magfogás, illetve fajtafenntartás céljából is.
Milyen tartalmat értsünk a zöldségközösség szó mögött?
A piac – főleg egy termelői piac – nagyon fontos helyszín, de mi mégsem szerettünk volna piacra menni a zöldségeinkkel. Ennél sokkal szorosabb és közvetlenebb kapcsolatra vágytunk, amely jobban érzékelteti mindkét féllel – a termelővel és vásárlóval, a várossal és a vidékkel – a kötődés és egymásrautaltság fontosságát.
A megtermelt zöldséget a zöldségközösség tagjai közt osztjuk szét, akik hosszú távon elköteleződtek mellettünk. Ez az AMAP-rendszer lényege. A tagok, vásárlók, elkötelezik magukat, hogy nálunk 10 hónapig a zöldségközösség tagjai lesznek, és hetente átveszik az egységesen összeállított dobozokat. Emellett önkéntes munkával is hozzájárulhatnak a közösség működéséhez, cserébe mi a dobozokat hetente a kert terményeiből összeállítjuk, és egy átvevőpontra szállítjuk. Nincsen felesleg, nincsenek közvetítők.
Itt mi vagyunk, akik minden alkalommal találkozunk a közösség tagjaival. Itt mindenki egyenrangú, olyan emberek, akik elkötelezték magukat egymás támogatására. Hogy mi a kötőanyag? A közvetlen emberi kapcsolatból születő bizalom.
Ezt erősíti, hogy a közösségnek lehetősége van az ökotanya meglátogatására, hogy megbeszéljék a szezon tapasztalatait és a következő időszak terveit. Erre nagyon nyitottak az emberek.
Sokan szeretnének belelátni a gazdálkodás mikéntjébe, megtapasztalni, megismerni a kertet, amiből az asztalukra került minden héten a zöldség.
A találkozókon minden közösségi tagot szívesen látnak. Közösségük olyan párokból, családokból, fiatalokból, kismamákból áll, akik tudatos fogyasztók, az ízek és a konyha szerelmesei, a tiszta és megbízható élelmiszert keresik. Olyan emberekből, akik élelmiszer önrendelkezésüket kezükbe véve felelős döntéseket hoznak a mindennapi fogyasztásaikról. Ebben segít az Évkerék Ökotanya közösségi tagjai által szerkesztett receptblog is.
Jószágokat is tartanak az Évkerék Ökotanyán. Vallják: az állatok nagy felelősséget jelentenek, de nagyon fontos elemei egy ökogazdaságnak. Ők adják a trágyát, hasznosítják a növényi „hulladékot” és rendben tartják a területeket. Van itt minden: tyúk, rackajuh és malac is.
Ha az embernek munkahelye van, és egy cégnek dolgozik, reggel nyolckor elfelejti a saját életét. Elbúcsúzik a családtól, és nyolc órát dolgozik valaki másnak a céljáért, más keze alatt, egy helyiségben, ahol az év 365 napjában ugyanolyan fény- és hőviszonyok közt – nagy valószínűséggel a számítógép előtt ülve – várja a műszak végét. Lacinak és Orsinak nincs munkaideje.
Mennyit dolgoznak, és mi küldetésük üzenete?
Mindig munkálkodunk, sokat és sokszor kemény fizikai munkát végzünk – mondja Orsolya. – Így éljük az életünket, együtt, egymással, a saját magunk által választott természetes életterünkben, megélve azt, ami nekünk fontos. A közösség tagjai által a mi megélhetésünk és munkánk alapozódik meg, hiszen arra tettük fel életünket, hogy helyi családokat lássunk el tiszta, egészséges, szezonális élelmiszerrel az ökológiai tájgazdálkodás módszereit alkalmazva. Ez már több mint egy átlagos fogyasztó–vásárló kapcsolat a multik polcai közt!
forrás: SokszínűVidék
