„Hét számot úsztam le öt óra alatt” – a szervátültetettek Európa-bajnokságán jártunk

Idén tizedik alkalommal rendezték meg az európai szervátültetett és művesekezelt társadalom legrangosabb eseményét, a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságát Olaszországban, Cagliariban. A magyar versenyzők most is parádésan szerepeltek: a nemzetek összesített pontversenyében a második helyen végeztek.

Akik halmozzák az érmeket

Minden sportolót jellemez a kitartás. A korai edzések, a tanulás utáni fizikai terhelés, a folyamatos megmérettetés. Nehéz megítélni egy klimatizált szobából, a gép mögött ülve, milyen akaraterő mozgatja azokat az embereket, akik a sportnak úgy hódolnak, hogy nem is olyan régen még súlyos műtéten estek át. Valamelyik létfontosságú szervük nem dolgozott, megállt, beteg lett, ezért ki kellett cserélni. Sokan azt hiszik, hogy a szervátültetett emberekre a műtét után kímélő életmód vár. Pedig az ajándékba kapott szerv is akkor működik jól igazán, ha munkára fogják. A vese, a máj, a tüdő – mind akarja tudni, hogy a test befogadta, számít rá. A fokozatos terhelés után pedig akár versenyszerűen is működhet.

2001-ben budapesti székhellyel megalakult a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európai Sportszövetsége, amelynek épp az a célja, hogy a művesekezelt sportolók is részt vehessenek nemzetközi versenyen. A csatlakozás olyannyira sikeres volt, hogy  2002-ben már Balatonaligán rendezték meg a II. Európa-bajnokságot. Nem titok, hogy a magyar csapat a kezdetek óta részt vesz a viadalon szervátültetett és művesekezelt sportolókkal egyaránt, és a legcsillogóbb érmeket gyűjti be évről évre.

A brit, a lengyel és a magyar csapat

„Hét számot úsztam le öt óra alatt”

Minden eredmény számít, de van, aki az érmek számát halmozni tudja. Molnár-Farkas Márk 18 éves, veleszületett betegsége miatt 2006 óta veseátültetett és 2013 óta májtranszplantált is. Betegsége ellenére kiskora óta mindig sportolt. Nála nem kérdés, hogy a foci a kedvenc sportja, de most az Eb miatt még a világbajnokságot is kihagyja, ha kell. A sikeres májtranszplantáció után az úszókhoz csatlakozott. Nagyon hamar lettek eredményei, két éve sikerrel vett részt a finnországi Európa-bajnokságon, idén pedig Olaszországban ugrott el a rajtkőről. Kemény csatákat vívott a vízben korosztálya rendkívül erős ellenfeleivel, de az eredmény magáért beszél: egy ezüst- és két bronzérem lóghat a nyakában, aztán pedig a szobájában.

„Mindig gyújtok egy gyertyát, azért az emberért, aki megmentette az életemet” – Vese- és májátültetés egyszerre

„A foci mellett az úszás az igazi sport a szememben  – mondja Márk. – Hároméves korom óta úszom, és ezzel akkor sem hagytam fel, amikor megműtöttek. Igaz, nehéz volt visszaszokni, de tudom, hogy a sport mennyire fontos a szervezetemnek. Itt a korosztályok úgy alakulnak, hogy az elsőbe 17 éves koromig fértem be, idén ugrottam, és mivel itt a 29 év a felső korhatár, épp a 29 éves ellenfelem vitte el az aranyérmet az orrom elől. Jövőre ő a harmadik kategóriába lép, így nagyobb esélyem lesz a dobogó felső fokára állni” – mondja bizakodva Márk.

„Most a hatos pályán úsztam, mellettem volt az eredményjelző, ezt láttam meg rögtön, amikor elértem a végcélt.

Molnár-Farkas Márk

A mellúszás a kedvencem, indultam volna 100 méteren is, de sípszó előtt estem a vízbe, ezért kizártak. Mégsem másztam ki, mentem a többiekkel, mert látni akartam, milyen időt úszok. Harcoltam, saját magam miatt, hisz ez volt a fő számom.

Aznap hét számot úsztam le öt óra alatt – vegyes váltóban (2 fiú-2 lány indul itt) és gyors váltóban bronzérmet hoztunk el. Amikor a pillangó jött, már nagyon fáradt voltam, talán ez az oka, hogy nem fértem fel a dobogóra” – elemzi a helyzetet a fiatal sportoló, aki azt sem titkolja, mi a kabalája. 

„Amikor az új vesémet megkaptam, akkor kaptam egy Stichet, a kék csillagkutyát. Őt mindenhová viszem magammal. Az érmeimet otthon a falamon gyűjtöm, most hármat viszek majd haza. Én már a versenyzéssel végeztem, most amíg haza nem megyünk, pihenhetek. Élvezem, hogy itt lehetek Olaszországban. Ma épp az a különleges élményem volt bevásárlás közben, hogy közel merészkedtem a halas standhoz. Aki ismer, tudja, hogy a halat nem szeretem, még a szaga is elborzaszt. Megláttam azonban egy különös fejformájú halat, és közelebb léptem. Egy kardhal volt, ami elképesztő módon épp a finom illatával fogott meg. Szívesen megkóstoltam volna.”

Márk a dobogón

S hogy féltették-e Márkot a szülei? Édesanyja elkísérte sportoló gyermekét az Eb-re, azt mondja, a mozgástól egyáltalán nem félti, sőt.

„Márknál három hónapos korában derült ki, hogy mindkét szerve, a vese és a máj is policisztás. Hatéves koráig bírta a veséje, akkor már műteni kellett. Nem engedtem, hogy a betegség leteperjen minket, és hittem, hogy azért kaptam ezt a feladatot, mert meg tudom oldani. Néha húznom kell, néha tolni – amikor fél négykor végez a suliban, és fáradt, de vinnem kell a négy órai edzésre, nem könnyű. Nyáron pihenhet, de úsznia akkor is illik, ha nincs edzés, pihenő van. A sport erősíti, ezért ettől nem féltem, hanem ösztönzöm rá.”

Négy érem, négy lufi

Lili 12 éves, az Eb úszóversenyét 2 ezüst- és 2 bronzéremmel zárta. Amikor szeretnék vele beszélni, hárít, inkább anyával…

„Mami – így hívom anya veséjét, ami már bennem dolgozik”

„Lili másodikos volt, amikor a betegségét először észleltük – emlékszik vissza Nagy Renáta, Lili anyukája. – Az egyik nap hányt, aztán egy hétig semmi, aztán kétszer hányt, aztán semmi, aztán megint egyszer. Próbáltuk kideríteni, mi baja lehet, de akkor arra még nem gondoltunk, hogy a veséjével van gond. Aztán az egyik nap annyira rosszul lett, hogy ügyeletre vittük. Ott az asszisztens utánunk jött, amikor végeztünk, hogy ne haza induljunk vele, hanem azonnal a kórházba. Néhány óra alatt megfordult velünk a világ. A körzetes kórházból azonnal vitték tovább Pestre, ahol már összeomlott a vérkeringése, szívmasszázst alkalmaztak nála. Ott tudtuk meg, hogy a veséje okozza a tüneteket, már másnap dialízist kapott. Egy év múlva új vesét kellett kapnia, én lettem volna a donor, de a tüdőmön találtak valamit, ezért az apukájától kapta meg.

A műtét után sokáig otthon volt magántanulóként. A tanító nénije még a dialízis közben is megkereste, hetente többször jött hozzá, nem akarta, hogy lemaradjon, évet kelljen ismételnie. Lili pedig ügyesen vette az akadályokat. A Facebookon látta, hogy sok transzplantált sportol, a Trappancs Egyesület lelke, Feszt Timi pedig egyenesen biztatta.

Nemcsak az egész iskola, de a város is büszke Lilire

Ő futni akart, de mi mondtuk, hogy csak azt ne! Hasra esik, a veséje megsérülhet, mi lesz vele akkor?! Féltettük. A vizet viszont biztonságos közegnek véltük, gondoltuk, majd elpancsikol, ártani nem árt. Csakhogy Lili itt is hozta a kitartását, egyre jobban úszott.

Olyan büszke lettem, amikor kiderült, hogy az eredményei alapján kimehet az Európa-bajnokságra! Onnan Timitől folyamatosan kapom a híreket, rábíztam a lányom, most ő a pótmamája. Tudom, hogy mikor eszik fagyit, mikor fürdik, jól van-e. S hogy milyen eredményeket ért el? Négyszer állhatott a dobogón! Az Eb úszóversenyét 2 ezüst- és 2 bronzéremmel zárta.”

Lili még kint volt a versenyen, de az isaszegi általános iskolában már zárták a tanévet. Reni úgy gondolta, épp csak lecsattog a bizonyítványosztásra, átveszi a dokumentumokat, és majd ez várja Lilit otthon. Csakhogy szóltak neki, hogy szeretettel várják a kezdésre…

„Akkor még nem gondoltam, hogy valami különleges dolgot találtak ki Lilinek – mondja édesanyja. – Csakhogy már a beszéd első mondata róla szólt, hogy nemcsak az egész iskola, de a város is büszke rá. Négy lufit engedtek el a tiszteletére, ezek a négy érmét jelképezték. Jövőre hetedikes lesz… Alig várom, hogy itthon legyen, és átölelhessem…”