Hétköznapi embereket kérdeztünk arról, hogy melyik szabadtéri sportot űzik, és miért éppen arra esett a választásuk. Olyanokkal beszélgettünk, akik hosszabb ideje szerelmesei egy-egy sportnak.
„A tenisszel húsz éve találkoztam – kezdi a történetét Endre. – Akkoriban még nem volt ekkora divatja ennek a sportnak. Sosem hittem volna, hogy így megszeretem, olyan esetlen és ügyetlen voltam. Ahhoz képest már nagyon profi vagyok. Élvezem az adogatást, a kihívást, amikor egy új ellenféllel találkozom. Szeretek párost játszani, egészen más, mint az egyéni. A gyerekeket is megfertőztem, ők is hetente többször eljárnak teniszezni. A feleségemet nem tudtam befűzni. Akkor érzem a legjobban magam a pályán, ha a szabadban vagyunk, és kellemes az idő, de a forróságot nem szeretem. Természetjáró vagyok, sokat túrázunk, a friss levegő a lételemem, na meg a tenisz, persze.”
Anett félmaratonokat fut, és nagyon élvezi a kihívásokat: „Ha valaki azt mondta volna nekem 6 évvel ezelőtt, hogy a félmaraton meg sem kottyan 2018-ban, nagyon kiröhögöm. 30 kilóval vagyok most kevesebb, meg egy csomó rossz szokással, teherrel. Ezt mindet sikerült magam mögött hagyni a futás segítségével. Persze én is kellettem hozzá, de a futás változtatta meg az életem. Csakis kint futok, eszem ágában sincsen bemenni futószalagra. Nyáron nem gond, korábban kelek, télen viszont alaposan felöltözöm. Szerencsére nem vagyok egyedül a rajongásommal, egy nagyon szuper csapat vesz körül, akikkel gyakran közösen futunk és eljárunk versenyekre is. Nem a győzelemre hajtunk, hanem egyszerűen csak imádunk futni.”
Lacinak a kerékpározás az élete: „Ötvenéves múltam, szuper családom van, jó munkám, és van a hobbim. Vagy ez nem is hobbi, életforma. Úton lenni, biciklizni, versenyekre járni, mind-mind olyan élmény, amit csak azok érthetnek, akik csinálják. Vagy huszonöt évvel ezelőtt azzal kezdődött az egész, hogy tönkrement az autónk, és nem volt pénzünk másikat venni, ezért kerékpárral kellett eljárnom a munkába. Aztán mire lett pénz autóra, már nem akartam leszállni a nyeregből. Eleinte csak célirányosan bicikliztem, egy idő után azonban ez kevés lett már, és túrákra kezdtem járni, kerestem azok társaságát, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. Imádom, hogy gyönyörű az idő, csiripelnek a madarak, és én csak gurulok, gurulok. Olyan függés ez, mint a futás, csak néha nagyobbak a távok.”
Szponzorált tartalom
