A 19. század egyik legnagyobb kulturális forradalmát Edison indította el a gramofonnal, azonban a hangrögzítés története korábbról indul. Edison előtt a francia Édouard-Léon Scott de Martinville találta fel a Phonautograph nevű hangrögzítőt, amely ugyan képes volt a hang rögzítésére, de visszajátszási lehetőség nem volt. A történelem első emberi hangját is ugyanezzel a technológiával rögzítették 1860. április 9-én, de az első hétköznapi használatra is alkalmas hangrögzítő és -lejátszó berendezés a fonográf volt, amely először 140 éve került a boltokba.
A hangot egy tölcsér fogadta, az összegyűjtött hangrezgések rezgésbe hoztak egy membránt, amelyhez egy tű csatlakozott, amely a rezgéseket egy viaszhengerre karcolta a csavarmenethez hasonló formában. A lejátszás menete ennek a fordítottja volt.
A fonográfon lejátszható zenék nagyon rövidek, 1-2 perces hosszúságúak voltak, ráadásul túl sokszor nem is hallgathattuk meg kedvenc felvételünket, mert az akkori hanghordozók hamar tönkrementek. Később a csak lejátszásra alkalmas gramofonkészülék megjelenése már élvezhetővé tette a zenehallgatást, és életre hívta a lemezgyártást is. A gramofon az 1950-es évekig élte fénykorát, és egészen a lemezjátszók megjelenésééig töretlen volt a sikere.
