Hogyan kezdődött a kálváriád a kilókkal?
24 éve vagyok migrénes, és 10 éve szedek egy olyan gyógyszert, aminek az egyik mellékhatásaként elkezdtek feljönni rám a kilók. Az orvos nem figyelmeztetett, én pedig beletörődtem, hogy túlsúlyos leszek. Sajnos a migrénem annyira erős, hogy semmilyen más gyógyszerrel nem tudtam kordában tartani, ezért elfogadtam, hogy ez az ára. 2015-ben és 2016-ban is terhes lettem, Benjamin 2 éves, Naomi pedig 1 éves múlt nemrég.
Előtte sosem volt túlsúlyod?
Nem volt súlyproblémám, még vékonynak is mondott a környezetem. Szerettem is volna pár kilót hízni, mert csak 50 kiló voltam 162 cm-hez, de nem ennyi volt a terv. 22 kilót szedtem fel, nagyon nagy hasam és combom lett. Már a kollégáim is mondogatták, hogy lassan fogyni kéne, de fogalmam sem volt, hogy a gyógyszer mellett hogyan álljak neki. 74 kilóval mentem a második gyerekemmel szülni, a terhességek alatt nem jött fel sok plusz, mert a migrén miatt enni is nehezen tudtam.
Honnan jött végül a kellő löket ahhoz, hogy változtass?
A második szülésem után elkezdtem szedni a gyógyszert, de a hasam sehogy sem akart lemenni. A postásunk is megkérdezte a szülés után 2 héttel, hogy mikor jön a baba. Ez nagyon frusztrált, hogy még hetekkel a szülés után is mindenki terhesnek nézett. Úgy gondoltam, hogy elkezdek sportolni, találtam olyan közösséget, ahol anyukák egymást motiválják a fogyásra, mozgásra, ez is sokat segített, de alapvetően a kíváncsiság hajtott. Érdekelt, hogy mit érhetek el, ha megváltoztatom az étrendem, és elkezdek mozogni.
A gyógyszert mindig szedned kellett, vagy megpróbáltál nélküle lefogyni?
Sajnos elhagyni nem tudom, mert egyébként képtelen vagyok megcsinálni a napi teendőket is. A terhességek alatt nem szedhettem, ezért végig nagyon erős migrénrohamaim voltak. Azt hittem, bele fogok pusztulni, egyáltalán nem tudtam élvezni a terhesség időszakát. Számoltam a napokat a szülésig, semmi sem használt, sem a sötét, sem a relaxálás, sem a forró fürdő, ugyanolyan erős görcseim voltam. A második terhességemnél kaptam segítséget, egy hölgy segített a háztartásban és a 10 hónapos kisfiam ellátásában, mert migrén mellett arra sem voltam képes. Plusz dologként a migrén mellé bejött egy pánikbetegség, az egyetlen mentsváram az volt, hogy számoltam a napokat, amikortól újra szedhetem a gyógyszert.
Nem lehetett egyszerű így végigcsinálni a terhességeket.
Sajnos a gyerekek megszületésével sem lett sokkal jobb a helyzet. Szülés után lelkileg is rosszul voltam, depresszió is kialakult nálam, és elhatároztam, hogy erős szeretnék lenni, megpróbálok lefogyni. Ez a kihívás tudott annyira motiválni, hogy kilábaljak a depresszióból, és egyáltalán rávegyem magam arra, hogy felkeljek minden reggel. Másodlagos kérdés volt az, hogy jó alakom legyen, lelkileg szerettem volna megedződni. Végül sikerült sporttal legyőzni a pánikbetegséget és a depressziót is.
Migrénesként, pánikbetegként hogyan kezdtél el sportolni?
Sosem a pánikroham alkalmaival tornáztam, hanem akkor, amikor kiegyensúlyozottnak éreztem magam. Haspréseket csináltam, kar- és lábemeléseket, megnéztem a neten, milyen gyakorlatokkal érdemes erősíteni, és ezeket csinálgattam. Amikor a férjem tudott a gyerekekre vigyázni, elmentem futni is, és mindig remek élmény volt. Migrénnel sem tornázom, de szerencsére már csak a menstruáció alatt szokott jelentkezni, és korántsem olyan erős, mint régebben. Amikor a férjem dolgozik, akkor pedig a gyerekekkel együtt szoktam tornázni. Ráülnek a hasamra, lábamra, elég mókásak ezek az alkalmak, de csak így tudom megoldani. A gyerekekkel pedig sokat sétálok, az elmúlt egy évben 600 kilométert gyalogoltam le, és ebben a futás nincs is benne. De ritkán jutok el futni.
Játszósarok és edzőterem
Azt mondtad, az étrendedet is átalakítottad, ez mit jelent pontosan? Miben változtak az étkezési szokásaid?
Radikálisan meg kellett változtatnom az étkezésemet is, a gyerekek előtt két műszakban dolgoztam, és bizony előfordult, hogy éjszaka ettem gyrostálat sültkrumplival, pizzát, nem figyeltem oda az étkezésre. Elhagytam a cukrot, elkezdtem többet enni zöldségeket, rengeteg folyadékot iszom meg egy nap. Alapvetően számolom a kalóriákat és szénhidrátszegény diétán vagyok. Fehérjedúsan eszem.
A család is veled együtt formálta át az étrendjét?
A gyerekeket sikerült átállítanom az egészséges étkezésre, nekik én főzök, a férjemet még nem sikerült rávennem erre, ő azt mondja, szeretne azt enni, amit megkíván. De azt el kell mondanom, hogy nagyon támogat engem, ő szokott bevásárolni, megveszi egy szó nélkül azt, amit felírok a listára. Az étkezést is a gyerekekkel együtt kell megoldanom, együtt eszünk gyümölcsöt, egészséges ételeket. Többször eszem kevesebbet, a kalóriákra is nagyon figyelek. Nincs étkezési tanácsadóm, én állítom össze az étrendemet. Most is odafigyelek még, bár fogyni már nem szeretnék, nagy öröm, hogy a nagy pocakom után látom már a hasizmom, a karizmaimat. Igazán boldog vagyok attól, amit a tükörben látok.
Korábban nem is próbálkoztál lefogyni szuperdiétákkal és bogyókkal?
Volt pár éve egy próbálkozásom, elhagytam a gyógyszert is, diétáztam, de csak súlyt tudtam tartani. Aztán újra el kellett kezdenem a gyógyszert, a diétát is abbahagytam, a kilók pedig csak kúsztak felfelé. Fiatal lányként sosem ettem egészségesen, sportoltam ugyan, de akkor még nem volt gond a súlyommal. A nagybetűs élettel, munkakezdéssel végül abbahagytam a sportot. De nagyon örülök neki, hogy most újra belevágtam. Sokkal pozitívabb a közérzetem, lelkileg és testileg is rengeteget kaptam az életmódváltásomtól. Sokkal jobb fitt anyaként a gyerekekkel lenni, mint depressziósan, elkeseredve kekszet zabálni.
Olyan szépen beszélsz az egész életmódváltásodról, hogy az ember azt hiheti, neked mindig van kedved főzni és sportolni.
Bevallom, vannak napok, amikor nekem sincs kirobbanó kedvem az edzéshez. Ilyenkor mindig próbálok valami olyan gyakorlatot keresni, ami tényleg kihívást jelent, például egy plank tartást tovább kitartani, mint addig ment. Vagy több súlyt veszek a kezemre, lábamra, így pedig elérem azt, hogy úgy érezzem, legyőztem önmagamat. Ilyenkor repkedek szó szerint. Úgy is mondhatnánk, hogy ha nincs kedvem edzeni, akkor rádobok még egy súlyt. De vannak edzőtársaim, akikkel motiváljuk egymást.
Hol tartasz most a fogyásban, formálódásban?
Ma már 51-52 kiló vagyok, és ez csodálatos érzés, bár még mindig nem értem, gyógyszer mellett hogyan sikerült elérni mindezt. A orvosom is széttárt karokkal áll az esetem előtt, mert még nem látott olyat, aki emellett az erős készítmény mellett ilyen sikeresen fogyott volna.
Mi a cél, amit jó lenne még elérni?
A férjem munkahelyet váltott a két terhességem között, elköltöztünk az előző munkahelyemtől 600 kilométerre, így oda biztosan nem fogok tudni visszamenni dolgozni. Így jött az ötlet, hogy ha az a lehetőség úgyis kiesett, kihasználom az alkalmat, és a sport, a fitnesz világában keresek új munkát. Megpróbálok egy tanfolyamot elvégezni, edzősködni, közben pedig akár egy fitneszmodellalkatot felépíteni.
