Egyre többet lehet olvasni, hallani már arról, hogy az érzelmi, párkapcsolati és a gyerek körüli logisztikai nehézségek hogyan teszik szinte lehetetlenné a szexuális életünket, de még ott van a szex testi, fizikai oldala is, ami sok párnál talán még komolyabb kihívás, mint a nagyi beszervezése gyerekvigyázásra.
Kedves Dóra. Én nem tudom, hogy más nőknél ez hogy van, de én most úgy érzem, hogy a szexuális életünk totál ráment erre a terhességre és a szülésre. A kislányom most öt hónapos, de mondhatom, hogy semmi nem állt vissza a régi kerékvágásba. Nekem a szex mindig fontos volt, és a párommal nagyon jó is volt egészen odáig, amíg teherbe nem estem. Nekem sajnos a terhesség egyáltalán nem jó irányba mozdította ezt a dolgot. Mindenem túlérzékennyé vált, nem esett jól se a melleimen, se a nemi szervemen semmilyen érintés. A szülés óta, bár normális szülésem volt és gátmetszésem se volt, még mindig fájdalmas a közösülés. Eléggé kétségbe vagyunk esve, mert szeretnénk visszakapni, amit elvesztettünk. Azt gondolom, hogy igenis a szex tart össze egy kapcsolatot, és nekünk ez túl fontos ahhoz, hogy így egy csapásra elveszítsük. Nagyon szeretjük egymást, szerintem eddig csak ezért nem mentünk rá erre. De félek, hogy nem sokáig fogjuk így bírni. – Brigi
Nemcsak azért érzek együtt Brigivel, mert sok nőtől hallom szinte szóról szóra ezt a történetet, hanem mert visszaemlékszem, hogy nekem is még hat hónap után is – hiába hivatalosan hat hét a gyermekágy – fájdalmas volt, ha a párom be akart jönni. Nekem se volt gátmetszés, semmi komplikáció, úgy tűnik, hogy ez volt nálam a normális gyógyulási idő. Többször visszamentem a nőorvosomhoz, aki minden alkalommal megnyugtatott, hogy minden gyönyörű, sehol egy gyulladás, mehet a szex. Hát nem mehetett, mert baromira fájt. Megnyugtatásul mondom, hogy a hatodik hónap után viszont nyomtalanul elmúlt ez a fájdalom.
Brigi írja, hogy jó lenne visszaszerezni azt a jó szexet, ami a terhesség előtt volt. Én azt mondanám, talán érdemesebb lenne valahogy elengedni azt az elvárást, hogy minden olyan legyen, mint előtte volt. Ahogy az életünkben semmi, úgy a szex sem lesz pont ugyanolyan, mint régen. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor végleg elromlott, hanem hogy más lesz. Máshogy működik a nő vágya, más a kapcsolat, és hát – ahogy kiderült – más a testünk is. Más érzetek, más érintések esnek jól, lesznek olyan dolgok, amiket ki kell dobni, de helyette bekerülhet a repertoárunkba egy csomó új elem, ami régen talán fel sem merült volna, hogy kipróbáljuk. Azért tartom ezt fontosnak, mert a pszichés hozzáállásunk nagyban befolyásolja, hogy mit mennyire érzünk jónak vagy rossznak, és hogy mennyire vagyunk képesek nyitni új dolgok felé.
Idő, idő, idő
Azon gondolkodom, hogy mennyire is nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy az életünkben, de a szexben is lehetnek türelmi idők. Amikor nem ez a prioritás, főleg amikor a testünknek is szüksége van pihenésre, gyógyulásra, arra, hogy a kilenc hónap „más-állapot” után újra átálljon megint egy másik üzemmódba. Ha belegondolunk, itt akár több hónap is indokolt lehetne, hiszen akárhogy is, de a szülés maga mindenképp egy komoly fizikai trauma a hüvely, a szeméremajkak és a gát számára. Arról nem is beszélve, hogy a testünk szinkronban van a lelkünk változásaival és pontosan jelzi, ha már minden készen áll bennünk arra, hogy teljes figyelemmel, vággyal újra a szex felé tudjunk fordulni. Ezért is kérdés, hogy a kapcsolat mennyi lábon áll még, milyen erőforrásai vannak, milyen más dimenziók „vehetik át” ideiglenesen a szex szerepét.
Az érzelmi intimitás, a szeretet, a bensőségesség, a közelség számtalan módon fenntartható, de ehhez fontos, hogy ne fészkelődjön ott kettőnk között az a szorongás, hogy mégis mi van, ha a szex mégsem jön vissza. Szerintem ez valahol belőlünk fakad, hogy merjük magunkat átengedni ennek az időszaknak, és nem félni attól, hogy mi lesz. Ehelyett arra is figyelhetünk, hogy milyen módokon tudnánk a párunkkal a lehető legjobb és legteljesebb életet élni a kisbaba mellett is. A vágyat is fenn lehet tartani sokféleképpen: vannak párok, akik ilyenkor szívesen maszturbálnak szerelmesen összebújva, pucérkodnak, egymás közelségébe szuszognak, vagy – ha már kezd visszatérni legalább a szexuális vágy – elkezdenek kipróbálni olyan játékokat, ami nem zavarja meg a hüvely, a szeméremajkak gyógyulását.
Én eléggé rá voltam parázva arra, hogy szülés után elveszítem a férjemet. Sokat olvastam arról, hogy a gyermekágyban a nők nem kívánják a szexet, a pasik meg lelépnek, mert nem bírják a böjtöt. Na én ezt nem akartam. Tudtam, hogy nekem boldoggá kell tenni a férjemet. Az elején nem is nagyon kívántam, de az még inkább probléma volt, hogy a gátmetszésem hege lassan gyógyult, és nagyon fájt, ha a férjem be akart jönni. Beszélgettünk, hogy mi lenne jó, és gondoltuk, kipróbáljuk az anális szexet. Én magam is meglepődtem, hogy ez milyen jó dolog, arról nem is beszélve, hogy megoldotta ezt a hogyan szexeljünk dolgot. Azóta ez teljesen beépült nálunk a szexbe, rájöttünk, hogy még fogamzásgátlásra is használható. Mondjuk az is előny, hogy a férjem mérete ezt lehetővé teszi, volt olyan barátom, akivel nem biztos, hogy ezt rendszeresen akartam volna. Mindenesetre érdemes volt akkor kicsit foglalkoznunk ezzel, mert azóta is rendben van közöttünk a szex. – Anita
Én is azt gondolom, hogy a gyermekágyi időszak jó apropó is lehet arra, hogy kicsit nyitottabban gondolkodjunk a szexről, hogy merjük szabadjára engedni a fantáziánkat, és bővíteni szexuális játékaink repertoárját. A terhesség-szülés-gyermekágy időszakában annyiféle szorongás, félelem ülhet a lelkünkre és férkőzhet közénk, de hiszem azt, hogy azért rajtunk is múlik, hogy mennyire hagyjuk magunkat a negatív érzések hatalmába keríteni. Nemrég a Legszebb dolog című francia film kapcsán beszélgettünk ezekről a témákról, és az egyik résztvevő megkérdezte, hogy miért nem kommunikáltak egymással a film hősei – a frissen szülővé vált fiatal pár. És az a kérdés is elhangzott, hogy ez általános-e, mármint hogy egy párkapcsolatban a felek nem beszélik meg az érzéseiket, félelmeiket, nem osztják meg egymással a vágyaikat. Én nem tudom, hogy mennyire általános, de az biztos, hogy én a magam részéről kommunikációpárti vagyok.
Akarsz beszélni róla?
Már csak azért is, mert a terhesség, a szülés és az utána következő időszak annyi új – és nem mindig felemelő – élményt tartogat, amikor egyáltalán nem igaz az, hogy félszavakból is megértenénk egymást. Minket a párommal biztosan közelebb hozott egymáshoz, hogy sokat beszélgettünk, próbáltunk mindenféle érzésünket egymással megosztani. És ez nem volt máshogy a szexben sem. Mi például már a terhesség alatt úgy éreztük, hogy ez tényleg jó alkalom, hogy új dolgokkal kísérletezzünk, főleg hogy egy csomó minden, ami azelőtt működött, nekem nem is esett már jól. Már jó nagy hasam volt, amikor elkezdtünk rendszeresen készülni a szülésre. Beszereztünk mindenféle gátmasszázs olajat és a gát masszázsát „gyakoroltunk”.
Mondanom se kell, hogy a szülésznő valószínűleg jól szórakozott volna a művelet szakszerűségét illetően, de nekünk minden alkalom egy jó szexre sikeredett. Nyilván alkati kérdés is, hogy ki mennyire képes a szexet – egyáltalán az élet dolgait – nem túl komolyan venni. Én a magam részéről hiszek abban, ha képesek vagyunk magunkat három lépés távolságból, időnként kellő humorérzékkel figyelni, ezt az egész szex dolgot kellő játékossággal felfogni, akkor könnyebben át lehet vészelni ezeket az időket. Sőt, hiszen nem is az átvészelés lenne a cél, mert hát mégis közben egy fantasztikus dolog is születik kettőnkből, belőlünk. Már csak ezért is érdemes „nem rámenni”.
