Formabontó művészeti kiállítás segítségével szeretnék felhívni a figyelmet a Duna és Budapest kapcsolatának fontosságára a Dunapest szervezői és a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) munkatársai – írja az Urbanista. A Duna-Hack nevű szabadtéri tárlaton kiállított műveket augusztus 31. és szeptember 2. között nézhetik meg az érdeklődők öt Duna-parti helyszínen. A kiállított installációkat egy szakmai zsűri választotta ki.
A Bercsényi Építész Tudástár hallgatói Doboz címmel egy hatalmas „fényképezőgépet” terveztek. „Nem található benne lencse, csak a doboz oldalán lévő lyuk méretének változtatásával lehet a kép minőségét javítani. Minél kisebb a lyuk átmérője, annál élesebb a kép, de ezzel együtt annál halványabb is. Emiatt napos időben használható a kis lyukú lemez, borús időben pedig érdemes nagyobbra cserélni. Ha bemész a dobozba, megláthatod a lyukkal szembeni falon a környező tárgyak képét fejjel lefelé. Ahhoz, hogy mindent megnézhess, kérd meg egy barátod, hogy lassan forgassa körbe a dobozt, ezáltal egy valós idejű, fejjel lefelé álló moziélményben lesz részed” – írják.
A BME Építész Klub hallgatói DunaKapu nevű projektjükkel próbálják ráirányítani a figyelmet a belváros érdekes partszakaszaira. Installációik célja, hogy rávegye az embereket, hogy közelebb kerüljenek a folyóhoz. „Ez egy fesztiválkapu, mely karakteres megjelenésével továbbvezeti az érdeklődőket a Duna-partra. A kapu, mint motívum, mindig az átjárást szimbolizálja két állapot között, arra ösztönöz, hogy áthaladjunk rajta, és felfedezzük a mögötte lévő tartalmat. Installációnk a fesztivál színeivel festve kimagaslik a környezetből. Elhelyezkedése a felső és az alsó rakpartot összekötő lépcső” – írták.
A Filip műhely alkotói Megvalósítás nélküli megvalósítás című munkájukban a szárazság miatt partra sodródott uszadékfákat emelték ki a térből. „A térből vizuálisan kiemeljük a fákat, ahogy Miro is tette kisebb installációiban. Egy homogén színre festik a természeti objekteket, és egy furat, illetve egy lánc segítségével felcímkézik: ebből az uszadékfából mit lehetne készíteni, illetve mit alkotnának szívesen ebből a fából a műhelyükben.”
Smiló László Olajoshordó Geometria című műve az olajkorszak és a környezetszennyezés összefüggéseivel foglalkozik. „A Olajoshordó Geometria lényege, hogy az olajkorszak építőkövét, a hordót tegye az alapvető geometriai, sejtszerű, a természet tökéletességére utaló formák újrahasznosított építőkövévé, hogy így átlényegülve hasznosuljon újra ez az egyébként negatív képzetekkel társított tárgy” – jellemzi a művet az alkotó.
A Köz(ép)pont Építésziroda és a Közösségben Élni csoport pedig egy közös fényinstallációt készített Tekerd fel a Dunát! címmel. „A Valyo kikötőbe tervezett elem napközben információs és dekorációs táblaként üzemel, a Duna vonalán át nézhetjük a helyszínt és akár egymást. Este azonban játékba hívja a parton szórakozókat! A sötétben nem látszódik egyértelműen a táblán rejlő folyó vonala, de amint az annak oldalán lévő tekerőket használatba veszik, fokozatosan világosabb lesz a kép. A helyszínen jelen lévő közösség együttes tekerésének köszönhetően fogja a fény kiadni a Duna rajzolatát, és lesz messzebbről is látható. Az alkotás kifejezi, hogy a Duna jelene és fejlesztése nemcsak közös célunk, de egyben feladatunk is” – írják az installációról.
A Duna-Hack projektről további információkat a Facebookon találsz.