Michael
Filmvásznon egy ember traumája
Senkit ne zavarjon meg, hogy a filmben kislány helyett egy kisfiút tart fogva pincéjében a magányosan élő osztrák férfi, Michael. Az első perctől fogva kétségtelen, hogy Kampusch rémes emlékei, és az ezekből íródott könyv sztorijai köszönnek itt vissza. A botrányos témát a film igyekezett nem botrányos formában tálalni. Szándékosan nem mutatják például a szexuális erőszakot, de a fenyegetettség légköre végig jelen van. A filmben pont a rideg távolságtartás az igazán félelmetes. Drámai csúcspontok helyett a sztori inkább a napi rutin bemutatására koncentrál. Rémisztő látni, ahogy például vacsora után a kisfiú ugyanúgy mosogat el maga után, mintha egy jól működő családban tenné, de a gyomrunk igazán csak akkor rándul görcsbe, amikor azt látjuk, hogy a férfi időnként még kirándulni is viszi Wolfgangot, és a fiú ahelyett, hogy segítségért kiáltana, csendben meghúzza magát fogva tartója oldalán A németek és osztrákok egy ideje jók abban, hogy a nemzetüket ért traumákat a művészetek révén dolgozzák fel. Az osztrák néplélekben a Kampusch ügy mély nyomot hagyott, aminek feldolgozásához és megértéséhez fontos lépés ez a film.
Rendezte: Markus Schleinzer
Szereplők: Michael Fuith, David Rauchenberger, Gisella Salcher
Eredeti cím: Michael
Korhatár: 18
Forgalmazza: Vertigo Média
Egy őrült szerelem balladája
Léteznek ugyan őrült filmek a szerelemről, de ennyire háborodott alkotással talán még sosem találkoztunk. A Franco-diktatúra idején játszódó mozi volt Tarantino kedvence a Velencei Filmfesztiválon, bár tudjuk, hogy az ő szíve nem áll távol a bizarr alkotásoktól. Ha csak annyit mondunk, hogy van a filmben egy jelenet, amiben egy szétmart arcú, püspökruhába öltözött, két géppisztollyal felszerelt bohóc egy gyorsétteremben családokat fenyeget, azzal még nem mondtunk semmit. A szexnek, az erőszaknak, az abszurdnak és az egészen emelkedett érzelmeknek egy olyan keverékét szolgáltatja a film, amit több mint zavarba ejtő. A sztori egy spanyolországi cirkuszban játszódik, ahol az újonnan érkezett szomorú bohóc szerelmes lesz a brutális vidám bohóc nőjébe, a lenyűgözően szép kötéltáncos-lányba. A konkurens bohóc lelki és testi terrorja miatt azonban nem lehetnek egymáséi, de egy véres leszámolás után minden megváltozik. A bohócokat a legtöbb jó ízlésű ember nem viccesnek, hanem félelmetesnek tartja, és erre a film alaposan rá is játszik. A két őrült szerelmes bohócjelmezben történő leszámolásai annyira eltúlzottak és bizarrak, hogy szavakkal szinte leírhatatlan. Tragikus szerelmi háromszögtörténetet kapunk furcsa stílusváltásokkal, történelmi utalásokkal és félelmetes jelenetekkel.
Rendezte: Álex de la Iglesia
Szereplők: Carlos Areces, Carolina Bang, Antonio de la Torre
Eredeti cím: Balada triste de trompeta
Korhatár: 16
Forgalmazza: Ristretto Distribution
Értékelésünk: 3/5
Prometheus
Sok hűhó…
Talán még az Avatart sem lengte körül akkora felhajtás, mint Ridley Scott legújabb filmjét. Az Alien előzményeként is reklámozott Prometheus valóban annyira nagyszabású mozi, mint a reklámkampánya volt. A szereplőkkel együtt veszünk el a világegyetem távoli sarkában megbúvó titokzatos űrhajóban, gótikus katedrálisokra emlékeztető, monumentális és fenyegető díszletek között, és érezzük az ismeretlentől való mindent átjáró rettegést. A filmben csak egy módon lehet csalódni: ha a fejünkben folyton az első Alien-mozihoz akarjuk kötni. Scott ugyanis a két film közti kapcsolódást nem viszi túlzásba, és több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol. A Prometheus egyszerre működik űrben játszódó, brutális szörnyekkel teli slasher horrorként, és elgondolkodtató, sőt egyes pillanataiban egészen magával ragadó sci-fiként. A rendező nem próbálkozik olcsó ijesztgetésekkel, inkább folyamatos félelemben tart minket. A fenyegetettség légköre és az ismeretlentől való félelem mindvégig velünk van a moziszékben ülve, miközben bámulatosan szép 3D-s képsorokat nézünk erről a soha nem látott tájról. A film eléri, hogy főhőséhez, az emberiség eredetét és teremtőit az űrben felkutatni vágyó dr. Shawhoz hasonlóan a nézőket is magával sodorja a kutatás és megismerés vágya. A feltáruló titkok pedig természetesen egytől egyig életveszélyesek. Ha azt várjuk, hogy az emberiség eredetére vonatkozó kérdéseket majd hollywoodi forgatókönyvírók fogják megválaszolni, nagyot tévedünk. Szerencsére ők is érezték, hogy ez túl nagy falat lenne nekik, ezért a Prometheus sztoriját végig titokzatosság lengi körül. Annyira jó, hogy az ember úgy jöhet ki egy méregdrága hollywoodi blockbuster moziról, hogy még másnap is folyton ez jár a fejében, hogy az szinte elmondhatatlan. A Transformers és Csatahajó szintű mozik korában ez a fajta igényesség egyszerűen lenyűgöző. Nem hibátlan (sok a felejthető karakter, egy-két szörny kinézete hagy némi kívánnivalót maga után…), de örülnénk, ha a jövőben ez lenne a követendő példa. Ráadásul Charlize Theron és Michael Fassbender figuráival Scott a multicégek és a mesterséges élet témáit is ügyesen boncolgatja.
Rendezte: Ridley Scott
Szereplők: Noomi Rapace, Michael Fassbender, Charlize Theron
Eredeti cím: Prometheus
Korhatár: 16
Forgalmazza: InterCom
Értékelésünk: 4/5
