Nyílt levél a meddőségemnek, ami ellopta az álmaimat és összetörte a szívemet
Nyílt levél a meddőségemnek, ami ellopta az álmaimat és összetörte a szívemet
„Amennyire gyűlöltelek az elején, annyira hálás vagyok most neked, hogy az életem része voltál. Nélküled ma teljesen más ember lennék. Nem lennék ilyen erős.”
„Kedves Meddőség! Nem fogok hazudni: gyűlöltelek. Elloptad az álmaimat. Összetörted a szívemet. Te voltál ugyanis a legközvetlenebb oka annak, hogy képtelen voltam természetes úton teherbe esni. Miattad hosszú hónapokig elhittem, hogy sosem lehetek majd anya. Elhitetted velem azt is, hogy a testem nem elég jó” – kezdi a Today.com oldalán közzétett nyílt levelét Desiree Fortin, aki – a termékenységi kezeléseknek köszönhetően – ma már három gyerek büszke anyukája.
Desiree, aki blogjában rendszeresen foglalkozik a meddőséggel, annak okaival, a termékenységi kezelésekkel, anyasággal és a gyerekneveléssel, a levél folytatásában arról ír, ma már büszke rá, hogy a meddőség egy időben az élete szerves része volt, enélkül ugyanis nem lenne az az erős és céltudatos nő, akivé a megpróbáltatások miatt vált.
„Mikor betoppantál az életembe, rengeteg mindent hoztál magaddal. Mintha az önmagában, hogy nem tudok teherbe esni, nem lett volna elég. Könnyeket például. Többet, mint amennyiről azt gondoltam, képes vagyok kisírni magamból. Miattad feküdtem órákig a fürdőszoba padlóján a sokadik negatív terhesség tesztet követően.”
Desiree ezután arról ír, milyen hosszú és rögös út vezetett ahhoz, hogy végre anya lehessen. „A kezelés drága, érzelmileg és fizikálisan kimerítő volt. De nem ez volt a legrosszabb része. Hanem azt hallani, hogy »terhes vagyok« bárki mástól.” A kétségbeesés, a nyomasztó gondolatok ellenére Desiree elismeri, hogy a meddőség reményt is csempészett az életébe.
„Hálás vagyok azért, hogy az életem része voltál. Mert erőssé tettél. Már azelőtt éreztem a változást, hogy teherbe estem volna. Amellett, hogy az injekcióktól, a gyógyszerektől és a rendszeres orvosi vizsgálatoktól szó szerint szupernőnek éreztem magam, megváltozott másvalami is. Megtanultam, hogyan legyek bátor, hogyan csinálhatom végig az egész tortúrát emelt fővel, hogyan bizakodhatok akkor is, amikor látszólag nem maradt remény. Visszatekintve nem mondhatok mást, csak azt, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy mára az az ember lettem, aki vagyok.”
