Ha már késtél el valahonnan a gyerekeid miatt, ezt a nyílt levelet olvasd el!

„Rendszeres időközönként felkeresem a pszichológusomat. Olyan két-háromhetente. Nem azért, mert égető szükségem lenne terápiára, hanem azért, hogy rendben legyenek az érzéseim” – kezdi a Love What Matters Facebook-oldalán megjelent levelét Laura Mazza. A kétgyerekes anyuka azután osztotta meg a vele történteket, hogy a minap elkésett pszichológusától, mert nem talált bébiszittert.

„Mivel nem volt senki, aki vigyázott volna a gyerekeimre, összeszedtem őket és velük együtt indultam az ülésre. Végül 25 perc késéssel értünk oda úgy, hogy mindkét kicsi torkaszakadtából üvöltött.” Laura elárulta, abban a pillanatban, ahogy belépett az ajtón, szabadkozni kezdett: hogy sajnálja, hogy borzasztó anya, aki képtelen egyben tartani az életét.

„A doktornőm rám nézett, aztán csak annyit mondott, üljek le. Leültem, ezt követően olyan mély sóhaj szakadt ki belőlem, hogy magam is megleptem vele. Csak sírni akartam.” Mielőtt Laura egy hangot is szólhatott volna, az orvosa ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy bármit képzeljen is, egyáltalán nem rossz anya.

„Hogy ezt honnan tudom? Mindabból, amit a megérkezésekor elhadart nekem. Miért késett el? Mert a fiának nem tetszett a póló, amit ráadott, és át kellett öltöztetnie? Nekem ez azt jelenti, hogy még akkor is vette a fáradtságot, hogy tiszteletben tartsa a kérését, amikor szorította az idő. Miért érzi magát teljesen szétesve? Mert nem volt senki, aki vigyázott volna a gyermekeire, és még ide is magával kellett őket hoznia?

Én mindezt úgy értelmezem, hogy ahelyett, hogy lemondta volna a mai alkalmat, olyasvalamit tett, ami egy szorongással élő személynek a világon a legnehezebb: felöltözött, felöltöztette a gyerekeit, megetette őket, majd együtt nekiindultak, hogy eljöjjenek ide, hogy még jobb ember lehessen. Miattuk.

És, hogy miért nem szar anya? Nos, mert mindezt képes volt véghez vinni és végigcsinálni. És megteszi mindennap. A gyerekei szükségletét a saját maga szükségletei elé helyezi. Minden áldott nap.”

Laura a levele végén üzen minden hasonló cipőben járó szülőnek is: „Ha valahova mész, és a gyerekeid üvöltenek, a ruhád pedig foltos, a szemed piros a fáradtságtól és leginkább egy darab felmosórongynak érzed magad, emlékezz ezekre a gondolatokra és arra, hogy mindez annak a jele, hogy anya vagy és jól csinálod.”