Egyik boltból ki, a másikba be, szoknyák, fehérneműk, szandálok – eddig úgy tudtuk, hogy ez maga a mennyország, de egy friss kutatás szerint a nők harmada frászt kap, ha vásárolnia kell. Vannak napok, amikor ezt meg tudjuk érteni. A vásárlás pedig már nem az a lelki terápia, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.
A legtöbb nő attól borul ki, amikor hiába keres, de nem talál a méretében megfelelő nadrágot, blúzt, bármit. Nincs annál lelombozóbb, amikor úgy érezzük, hogy valami nem stimmel velünk, a fenekünk nem akkora, amekkorának kéne lennie. Ha nem vagy pont konfekcióméret, bizony nagy kudarc lehet a mindig hosszú nadrágok és túl bő vagy szűk blúzok világa.
A megkérdezett nők kétharmada azt mondta, egyszerűen frászt kap, ha sorba kell állni a próbafülke előtt, és óriási kudarc, ha nem kap a méretében olyan ruhát, ami tetszik. Tízből egy nő még attól is rosszul van, hogy át kell öltöznie a sokszor nem túl praktikus próbafülkében. Ami a legdurvább, hogy a nők 15 százaléka – szerintünk akár több is lehet – fakadt már sírva vásárlás közben, mert úgy érzi, annyira kövér, hogy nem tud magának ruhát venni. A kutatásban részt vevő nők majdnem fele úgy gondolja, sokkal nagyobb móka lenne a vásárlás, ha máshogy néznének ki. Azért ez elég nagy szám, mert nagyjából az jelenti, hogy minden második nő elégedetlen az alakjával.
Az pedig, ami nekünk is a végtelenségig elveszi a kedvünket bizonyos boltoktól, az, amikor az üveges szemű eladólányok még tetézik a bajt azzal, hogy megsemmisítő pillantásokat lövellnek ránk, ha véletlenül merünk kérni tőlük egy másik méretet.
