Az ikreket mindig is nagy misztikum övezte. A mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően manapság már egyre több ikerpárral találkozni, de még ma is különleges látványnak számít, ha egyszerre ketten érkeznek a világra, ha az utcán szemközt ikerbabakocsit látsz (benne gyerekekkel), és ha külsőre szinte egyforma fiatalok felvételiznek a középiskolára vagy egyetemre. Az ikreknek a genetikai hasonlóság miatt egy sor kutatásban jut fontos szerep, Magyarországon aktuálisan a fogorvostudomány területén. Ez nemcsak azért érdekes, mert egy egészen új és modern technika hódít teret a fogászatban, hanem azért, mert a kutatás főszereplője két, szinte teljesen egyforma fogorvostan hallgató: Lipták Klaudia és Lipták Laura ugyanis egypetéjű ikrek. Először dr. Simon Botondot, a vizsgálatban résztvevő tudományos diákkörös hallgatók témavezetőjét kérdeztem erről a kutatásról.
Mit érdemes tudni erről?
A Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán a feladatunk igen szerteágazó: oktatás, kutatás és betegellátás. Ez a három tevékenység egymással szorosan összefügg. Néhány hónapja egy új, digitális fogászati kutatásba kezdtünk. Az orvostudomány is digitalizálódik, erre haladunk mi is, egyre nagyobb teret nyernek a fogászatban a 21. századi eszközök. A mostani projekt egyik főszereplője egy úgynevezett szájszkenner, ami digitális mintát készít a páciens fogazatáról. A módszer a hagyományos lenyomatvételi eljárással szemben nem jár kellemetlenséggel, mégis jóval pontosabb képet ad, mint az eddig használt, hagyományos gipszminta. A digitális, háromdimenziós változat szükség szerint bármikor azonnal továbbküldhető más orvosoknak, és évek múlva is elő tudjuk venni mindenféle sérülés nélkül.
Dr. Simon Botond (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Miért fontos a páciensnek, hogy fogairól digitális lenyomat készüljön?
A páciensek kiindulási fogazata nincs rögzítve, vagyis nem tudjuk például egy középkorú ember fogsorát olyanná varázsolni, mint amilyen húszéves korában volt. A tudomány afelé halad, hogy bevett szokássá váljon a páciensek fogsorának folyamatos nyomon követése, archiválása. Ami azt jelenti, hogy – reményeink szerint – lesz digitális képünk a páciens fogazatáról már egészen fiatal korától, amikor mondjuk először elmegy a fogorvoshoz. Ezt a kiindulási pontot, ha meg tudjuk őrizni, akkor viszonyítani tudunk hozzá és ezáltal közelíteni tudunk a helyreállítás során az eredeti állapothoz. A kollégáimmal azon dolgozunk, hogy létrejöjjön egy digitális szűrővizsgálati és archiválási protokoll, ami által akár gyerekkortól visszakereshetőek a páciens fogainak pontos adatai.
Miért keresnek ehhez a kutatáshoz elsősorban egypetéjű ikreket?
Tudományos fogorvosi vizsgálatokat ikreken még nem végeztek olyan nagy számban, főleg ezen a vonalon. Alaposan megvizsgáljuk az ikrek fogainak felszíni karakterisztikáját, és reményeink szerint sok hasonlóságot találunk majd, mivel az ikrek ugyanabban a környezetben nevelkedtek, vélhetően ugyanazt ették, hasonlóan ápolták fogaikat. Az eltérések annyira aprók lehetnek, amik csakis egypetéjű ikrekre jellemzők. Mi most ezt vizsgálnánk.
Készül a 3D panoráma röntgen (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Jelenleg is toboroznak ikreket a kutatáshoz. Kik a megfelelő alanyok?
Első lépésben 16 és 50 év közötti egypetéjű ikreket várunk. Később kitoljuk ezt a korhatárt, és a kétpetéjű ikrekkel is célunk foglalkozni. A következő két évben ezer ikerpár szűrését szeretnénk elvégezni, de nem ragaszkodunk ahhoz, hogy ők kizárólag a magyar lakossághoz tartozzanak, vagyis a kutatás későbbi fázisa az lenne, hogy nemzetközi szintre lépjünk. Az eljárás fájdalom- és kellemetlenség mentes, csak néhány percet vesz igénybe. Akik részt vesznek ebben a kutatásban, nemcsak alapos szűrővizsgálaton esnek át, hanem tanácsadás is történik. A szájszkenner ugyanis minden apró problémát megmutat nekünk, így a pácienseket bármilyen elváltozás esetén célzottan továbbküldhetjük kollégáinkhoz a megfelelő kezelésre.
Klaudia és Laura negyedéves fogorvoshallgatók, nem mellesleg egypetéjű ikrek. Ők inspirálták a kutatás elindítását?
Korábban a lányok gyakorlatvezetője voltam, és ők kerestek meg, hogy szeretnének valamilyen ikervizsgálatban részt venni. Akkor már régóta gondolkodtunk ezen a digitális kutatáson egy munkacsoporttal, így ötvöztük a kettőt. Biztos vagyok abban, hogy a lányok közreműködése ösztönzően hat az ikerpáciensekre, általuk sokkal eredményesebb és hitelesebb lehet a kutatás.
A szájszkenner minden apró problémát megmutat, így a páciensek célzott kezelést kaphatnak (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Egyszerre születtek, mégsem egyformák
Lipták Klaudia és Laura fogorvosjelöltként valósággal bearanyozzák az ember napját. A puszta megjelenésükkel nyugalmat sugároznak, bizton állítom: a páciensek sokkal boldogabban pattannak a rettegett fogorvosi székbe. Bájos külsejük mögött határozott szaktudás és páratlan szorgalom húzódik. Nekem is vannak ikreim, de ők még kicsik a kutatás első lépéshez, viszont a későbbi fázisba már ők is bekapcsolódhatnak. Amennyiben rájuk is szüksége lesz a tudománynak, gond nélkül adom őket a Lipták ikrek kezébe.
Laura és Klaudia huszonkét éve természetes úton fogantak, és bár előttük több ikerpár is született a családban, édesanyjuk meglepődött az első ultrahangfelvételeket látva. Eleinte négyen osztoztak az anyaméhen, de végül csak ketten maradtak életben. A lányok első pillantásra valóban nagyon hasonlítanak, nincs is könnyű dolgom, amikor a rögzített hangfelvételt jegyzetelem, ugyanis a hangjuk is teljesen egyforma. A mai napig sokan összekeverik őket, de ha az ember kicsit figyelmesebb, meg lehet őket különböztetni: anyajegyeik elárulják ki, kicsoda.
Nem segít a ruhaválasztásotok, egy laikusnak tökéletesen egyformának tűnhettek. Nekem talán csak azért sikerül aprócska különbségeket felfedezni, mert van némi tapasztalatom ikerségben. Mindig egyformába öltöztök?
Laura: Szüleink nem erőltették az egyforma ruhába járást, így néha megpróbálkoztak azzal, hogy különböző darabokat adtak ránk, bár ezzel mi nem igazán barátkoztunk meg. Ha Klaudia kapott a névnapjára egy új ruhát, azt sosem vette fel, mert nekem nem volt olyan. Kicsi korunk óta nagyon szeretünk összeöltözni, és ez nem változott felnőttkorunkra sem. Elsősorban persze nem azért hordunk ugyanolyan darabokat, mert ikrek vagyunk, hanem mert teljesen egyforma az ízlésünk. Ritka, hogy mást hordunk: többnyire csak akkor, ha külön programra indulunk.
Korábban nektek is volt ikernyelvetek?
Klaudia: Igen, anya szerint babakorunkban nekünk is volt, amit csak mi értettünk, de ez mit sem változott az évek során. Vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, mert hasonlóképpen éljük meg, és érezzük. Gondolkodás nélkül tudjuk, hogy a másik mit szeretne. A külső szemlélő ezt talán észre sem veszi, de mi egy pillantásból rájövünk, mire van szüksége a másiknak.
Klaudia és Laura (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Ha földrajzilag távol vagytok egymástól, akkor is működik köztetek ez a fajta kémia?
Laura: Rengetegszer. Klaudia gyerekként sajnos sokat volt kórházban, mert asztmatikus allergiában szenvedett. Én is, de az enyém sosem volt annyira súlyos, mint az övé. Anya mindig vele volt a kórházban, én pedig apával otthon. Egy falatot sem tudtam ilyenkor enni, pedig apa mindent megpróbált elém tenni. Este viszont villámcsapásként mindent befaltam. Anya csak később mesélte el, hogy aznap Klaudia a vizsgálatok miatt nem ehetett a kórházban, csakis este. Távol voltunk egymástól, nem is kommunikálhattunk, mégis egyszerre kezdtünk vacsorázni. Egymás lelki nehézségeit a mai napig megérezzük, és azt mondhatom: van, hogy csak mi tudunk segíteni a másikon. Tudjuk, hogy mit kell ilyenkor mondani, mit érdemes tenni. Mi nemcsak ikrek, hanem a legjobb barátok is vagyunk.
A közös pályaválasztás nem lehet véletlen. Megbeszéltétek, hogy mindketten fogorvosok lesztek?
Klaudia: Gyerekkorom óta fogorvos szeretnék lenni, Laura is hasonló pályáról álmodozott, de őt a gyerekek érdekelték jobban. Szóval mindenképp a Semmelweis Egyetem volt a cél, a gimnáziumi eredményeink is efelé tereltek, bár Laura eleinte gyermekorvosnak készült. Később viszont rábeszéltem, hogy tartson velem a fogorvostudományi karra. Végül ő is belátta, hogy érzékeny lelki adottságai miatt nem biztos, hogy jó ötlet a gyermekorvosi pálya.
Fotó: Vadnai Szabolcs
Merre tovább? Szakvizsgázni is ugyanabból fogtok?
Klaudia: Negyedévesek vagyunk, még egy évünk van hátra. Mindketten szeretnénk szakvizsgát, de onnantól kezdve valamennyire külön utakon folytatnánk. Engem a konzerváló fogászat érdekel, Laura viszont a szájsebészetben kiváló.
Egyforma ruhatár, ugyanaz a pálya. A baráti körötök is azonos?
Klaudia: Igen, mivel gyakorlatilag egy az érdeklődési körünk. Persze azért gyakran előfordul, hogy külön megyünk valahova a párjainkkal. Eleinte nekik is hozzá kellett szokniuk, hogy mi Laurával ennyire egy hullámhosszon vagyunk, de hamar belerázódtak ebbe a nem mindennapi helyzetbe.
Volt olyan gyerekkori álmotok, hogy közös esküvő, ikerház, babavállalás ugyanakkor?
Laura: Gyerekként hogyne. De azért ezek az álmok mára lazultak, viszont mindenképpen egymás közelében szeretnénk maradni. Ha szomszédok nem is lehetünk, legalább a város maradjon ugyanaz. Most is egy albérletben lakunk. A közös esküvő természetesen nem csak rajtunk múlik, és már nem is cél. Feltétlen meg tudjuk élni egymás boldogságát, anélkül, hogy mindent együtt csinálunk az életben.
Klaudia és Laura (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Sosem éreztétek tehernek az egypetéjű ikerséget?
Laura: Volt olyan időszak az életünkben, amikor a környezetünk hatására elgondolkodtunk azon, hogy a továbbiakban úgy éljünk, mint például egy átlag testvérpár. Más ruhákba öltözködjünk, külön programokra járjunk, más emberekkel barátkozzunk.
Klaudia: Egyszer egy negatív megjegyzés miatt kamaszként eldöntöttük, hogy akkor holnap reggeltől nem veszünk fel egyforma ruhát. Ki is készítettük este az eltérő darabokat, de aztán másnap reggel meggondoltuk magunkat, és gyorsan elővettünk egy egyforma szettet. Az érdeklődési körünk, az ízlésünk, a gondolkodásunk majdnem egyforma. Lehet, hogy mások úgy vélik, egymás tükörképei vagyunk, de azért azt sose felejtse el senki, hogy az egypetéjű ikrek nem ugyanazok a személyiségek. Mi is különbözünk, még akkor is, ha ez nem annyira látványos.
Laura: Egyben mindenképp. Ami tulajdonképp még szerencse is.
És mi lenne az?
Klaudia: Sosem tetszettek ugyanazok a fiúk. A mostani barátaink egy kicsit sem hasonlítanak egymásra.
Lipták Klaudia, dr. Simon Botond és Lipták Laura (Fotó: Vadnai Szabolcs)
Jobb híján foghíjas?
Az emberekben a mai napig él az a sztereotípia, hogy „inkább még egy szülés, mint egy fogorvosi kezelés”. Pedig a technikai fejlettség, az orvosok szaktudása megvan ahhoz, hogy végre eloszlassák a beidegződött félelmet az emberekben. Az érzéstelenítés százszázalékosan megoldható, nagyobb szájüregi műtéteket végeznek teljesen fájdalommentesen. Már csak az emberek hozzáállásán kéne változtatni. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a magyar lakosság fogazata jelentősen rosszabb a legtöbb nyugat-európai lakosság átlagánál. A magyar lakosság legalább 20 százaléka akkor sem megy el fogorvoshoz, ha konkrét fájdalmai vannak. A hazánkban élő felnőttek szájából átlagosan tíz fog hiányzik, négy már pótolt, és csak tíz egészséges. Vagyis az EU tagállamai közül megint a lista végén kullogunk. Idehaza a fogorvoshoz járás szokása sem alakult ki, amit megfelelő prevenciós programmal lehetne létrehozni. Sokszor ez még a szakmai határokat is meghaladja, mivel az emberek nagy része csak akkor fordul szakemberhez, amikor már nagy a baj. Ilyenkor azonban sajnos sokszor már elkerülhetetlen a foghúzás. Ezért kellene még nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre: hatalmas ebben a szülők felelőssége, valamint felnőttkorban a saját belátásunk. Hiszen ugyanúgy kellene az évenkénti fogászati szűrésre járnunk, mint a nőknek nőgyógyászhoz, vagy negyven év felett a férfiaknak urológushoz. Akkor is szükséges a rendszeres fogászati ellenőrzés, ha a baj laikus szemmel láthatatlan. Hiszen csak így lennének elkerülhetőek a nagyobb beavatkozások, a fogvesztés, és a fogpótlások költségei.
Ha Önök egypetéjű ikrek, és szívesen részt vennének ebben a kutatásban, akkor első lépésként ide kattintva töltsék ki a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának rövid kérdőívét!
