Mindössze 25 négyzetméter. Ekkora az a XX. kerületi lakás, ahol Magdolnáék élnek. Ünnepnap van, a gyerekek otthon vannak az anyukájukkal. Apukájuk dolgozik, sokévnyi közmunka után sikerült végre 6 órában elhelyezkednie. Csokis kekszet viszek nekik, a négy nagyobb azonnal nekilát. 9, 7, 5 és 4 évesek. A legkisebb még csak egyéves, ő az édesanyja ölében alszik. Közben Magdi mesélni kezd: 10 éve laknak ebben a lakásban, nincsenek bejelentve, lakcím nélküliek, csak albérlők. Ez a legnagyobb gondja a családnak – mondja.
A tulajdonos azt csinál, amit akar. Az elmúlt fél évben minden hónapban emelt valamennyit: 5-10 ezer forintot. Most 100 ezret fizetünk, plusz a rezsit. Nagyon ki vagyunk szolgáltatva neki, és ezt ő pontosan tudja. Innen úgysem tudunk hova menni, nincs senki, aki 5 gyerekkel befogad minket. Félek, hogy megint emelni fog.
Közben a gyerekek meg is ették a kekszet, az egyik fiú szó nélkül kimegy a konyhába, behozza a partvist, és felsöpri a morzsát. Közben a többieket kérdezem, hogy mik akarnak lenni. A legnagyobb azt mondja, hogy DJ. Húga cukrász, neki egyébként a matek a kedvenc tárgya, öccsük pedig autószerelőnek akar tanulni.
Magdolnáék néhány hónappal ezelőtt fordultak az Adjkirály!-hoz. Egy adományozónak köszönhetően kaptak két matracot, a négy nagy gyerek most azokon alszik. Szüleik a kicsivel a kanapén. Magdolna nemrég buszjegyet kért, hogy el tudjon menni orvoshoz. Azt mondja, egyre nehezebben viseli a helyzetüket, szó szerint belebetegedett a folyamatos aggódásba. Ráadásul nemrég megtudták, valószínűleg menniük kell, a főbérlő gyerekének kell a lakás. Már többször pályáztak szociális lakásra az önkormányzatnál, sikertelenül. Most ismét megpróbálják. A családsegítő munkatársa segít nekik ebben, kéthetente kapnak élelmiszert is, de az pár nap alatt elfogy.
„Tejbegríz és rántott hús” – mondják a gyerekek, amikor azt kérdezem, mi a kedvencük. Most szinte üres a hűtő, ma vajas zsemle a menü. Magdi azt mondja, a hétvégék és az ünnepnapok a legnehezebbek, akkor esznek biztosan meleget a gyerekek, amikor van iskola.
Az lenne a legnagyobb segítség, ha megoldódna a lakáshelyzetünk, mert akkor nem kellene ennyit albérletre fizetni, több jutna minden másra, főleg élelmiszerre. És akkor én is megnyugodnék
– mondja az anyuka.
Magdolnáék története nem egyedi. Nagyon sok család él hasonló körülmények között, ezzel pedig sok főbérlő vissza is él. Lakcím nélkülinek lenni igazi csapdahelyzet. Egy szociális bérlakás vagy egy albérlet, ahova bejelentkezhetnek, megváltoztathatja az életüket. Persze minden más felajánlásra is nagy szükségük volna. Aki segítene a családnak, itt megteheti!
