“Mi választhatjuk meg, hogy meddig élünk”

A hír: Népi kezdeményezés indult azért, hogy hozzanak létre köldökzsinórvér-őssejtbankot Magyarországon. Az indítványozó édesanya szerint így a vérképzőszervi betegségben szenvedők esélyt kaphatnak a gyógyulásra.

Soma véleménye: Amióta világ a világ, gondolkodók számára az egyik legizgalmasabb kérdés a sors és a szabad akarat kérdése. Vagyis mi az, amin mi magunk változtathatunk, és mi az, ami – ha akarjuk, ha nem – az életünk része kell hogy legyen, hiszen valamennyien kicsike porszemek vagyunk óriási erők áramlásában, egymásra hatásában. Mi az, amiben szabad akaratunk van, és mi az, amit el kell fogadni, mert benne van az Akasha-krónikánkban, pálmalevelünkben, képletünkben, vagy egyszerűen csak a sorsunkban?

Anyukám azt kérte tavalyelőtt a hetvenedik szülinapjára, hogy vigyem el egy komoly asztrológushoz, aki mesél neki arról, mit lát róla, az életéről, a bolygók állását és útját tanulmányozva. (Körülbelül ötoldalnyi anyagot töltött ki előtte magáról anyám, és postázta az asztrológusnak, hogy az előzetes számítások alapján a megtörtént eseményekből bepontosítsa a születését.) Mindenfélét mondott, és amikor kiment anyukám a vécére, megkértem őt, hogy mutassa meg a kilépési pontjait, vagyis azokat a dátumokat, amikor anyám meghalhat. Kb. 12-15 dátumot dobott ki a gép. Csak ennyit mondott: „Ez az ő választása is.”

Tavalyelőtt a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézetben az egyik hétvégi workshopon a saját halálunk volt a téma. Mesterünk (dr. Vlagyimir Komin) azt tanította, hogy mi magunk döntjük el, meddig szeretnénk élni. Szerinte az „új ember” (aminek a korszaka már elkezdődött) simán élhet százötven évet is. A nem túl távoli jövőben egy nyolcvanéves  egyáltalán nem fog öregnek számítani, úgyhogy épp itt az ideje, hogy ezzel kapcsolatban a gondolkodásunkat is elkezdjük átalakítani (én már dolgozom rajta). A workshopon való „belső munka” lényege az volt, hogy megtanuljunk egy technikát, ami által szembenézhetünk saját halálunk időpontjával, és szabad akaratunk szerint kitolhatjuk azt. Párokban dolgoztunk, végig úgynevezett energia- (vagy vivation) légzéstechnikával (ami enyhe transzállapotot okoz), fokozatosan haladtunk előre az időben. Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor az „utazó” nem érzékelte az életet maga körül. Ekkor a vezető közölte vele, hogy hány éves, és megkérdezte: „Szeretnéd-e az életedet meghosszítani?” Ekkor szabad akarata szerint választhatott.

Amennyiben úgy döntött, hogy igen, akkor lassan, fokozatosan visszamentünk a múltjában arra a pontra, ami a jövőben a halálát okozta, kiváltotta (energetikailag ez mindig korábban van, mint a fizikai szinten való esemény), és feloldottuk azt, majd visszajöttünk a jövőbe. Addig hosszabbítottuk meg az életét, amíg azt nem mondta, hogy most már nem akar visszajönni. (Én voltam a csoportban az egyetlen, aki nem kért hosszabbítást, mert magamtól 103 évig éltem, de mivel csak az utolsó másfél évemben lazítottam, ezért szerintem fogok még hosszabbítani. Most 117-et érzek optimálisnak, de majd akkor eldöntöm.) Szóval igen, szerintem a szabad akarat egyre inkább és egyre több mindenre fog kiterjedni. Egyre jobban rá fogunk jönni (ne felejtsük, még csak pár „perce” kezdődött az individualizáció, és a nagy többség még mindig alszik), hogy micsoda teremtőerőnk van, és mennyi mindenben dönthetünk, választhatunk.

Ehhez tágulni fognak úgy a fizikai, mint a szellemi szinten a lehetőségek. Számomra egyértelmű, hogyha van arra lehetőség, hogy a hozzátartozók vére, őssejtje segítsen a családtagokon, akkor azzal mindenképpen érdemes élni. (Ez pillanatokon belül olyan biznisz lesz, amiért komoly lobbi fog folyni a piacon, de nyilván már folyik is.) Ha elfogadtuk volna a sorsot, akkor az anyám és apósom már húsz éve nem élne, mivel mindketten inzulinos cukorbetegek. De az ő korukban (hála az orvostudomány fejlődésének) már volt szabad akaratuk, hogy tovább éljenek. (Korábban ebbe a betegségbe fiatalon haltak bele milliók.) A választási lehetőségek aszerint fognak mindenkinél megjelenni, és akár elképesztő módon megnyílni, bővülni, amennyire képes lesz az illető a tudatát vagy a pénztárcáját megnyitni. Hosszú távon a tudat megnyitásával mindenképpen jobban jár az ember, és nemcsak azért, mert azzal pénzt is csinálhat, hanem azért, mert az éberség maga a prevenció (amikor megfejtjük, hogy a lélek mit üzen a testen keresztül), a tudatnak pedig elképesztő öngyógyító képessége is van. (Ezúton ajánlom ismételten az új biológia atyjának, dr. Bruce Lipton sejtbiológusnak a könyvét: Tudat – a belső teremtő. A sejtek mágiája címmel.)
Véleményem szerint minden szinten egyre több mindenre érdemes nyitnunk, ami a választási lehetőségeinket bővíti, és a környezetre, természetre, emberre nem káros.