Kicsit felhúztam a szemöldököm, mikor szóltak, hogy az Álomutazóról kell majd írnom, mert féltem, felnőttként unni fogok egy mesemusicalt. Szerencsére több ismerősöm is megnyugtatott – akik már látták tavaly –, hogy ne izguljak, ez nem egy szokásos gyerekelőadás.
Ábel Anita, Keresztes Ildikó és Falusi Mariann
Kicsit féltem a parádés szereposztástól, mert ezek szoktak a legnagyobb csalódást okozni. Szerencsére a félelmem alaptalannak bizonyult, nem veszett el a sok bába közt a gyerek. Minden előadó remek volt, a casting leülhet, ötös.
Ahol nem álmodnak
A történet egy sci-fi/fantasy világba repít minket, ahol az emberek már nem álmodnak – mert nem alszanak –, és minden éber percüket tanulással vagy munkával töltik. Tomi, a kilencéves kisfiú egy alvós állat, Bárány segítségével próbálja meg feltaláló apját (Stohl András) meggyőzni arról, hogy álmodni igenis kell.
Szabó Győzőnek nagyon testhezálló Bárány szerepe. Az előadás vele kezdődik, szinte végig jelen van. Ez a szerep csakis egy olyan emberrel működik, akinek remek a humora, jó színész-énekes, színpadi jelenléte erős, és természetesen érződik rajta, hogy szereti a gyerekeket. Szabó Győző tökéletes választás, a gyerekek odavoltak érte, mikor a színpadhoz invitálta őket táncolni, a csarnok szinte összes gyereke köré tömörült.
A darab központi szereplője Tomi, akinek anyukáját Zsédenyi Adrienn alakítja. Lehet, hogy azért, mert az életben is fia van, de Zséda nagyon hiteles a szerepben. Éneklése kifogástalan, még akkor is, mikor a magasban reptetik, nem is értem, hogy képes erre, én nagyon félnék, hogy leesek.
Stohl András az apa, aki a történet szerint az egész álomtiltásért és az állandó munkáért felelős. Ugyan megszállott feltalálóként és nemtörődöm apaként elvileg negatív szereplő lenne, mégis végig szerethető karakter marad. Ez valószínűleg Stohl Andrásból sugárzik, ahogy a való életben is megbocsátottuk neki minden ballépését.
Nagyokost, az alapvetően kedves, mégis kicsit körülményes robotot, Hajdú Steve alakítja kellő humorral, a szigorú tanárnőt pedig Schell Judit kelti életre. Ő egy olyan színésznő, akit még nem hallottam énekelni, és előadását hallva nem értem, hogy miért, hiszen nagyon szép hangja van.
Álomkészítők
A három álomkészítő nem más, mint Keresztes Ildikó, aki a rémálmokért felelős, Ábel Anita, aki a viccesekért és Falusi Mariann, aki a jó álmokat hozza el. Kicsit Csipkerózsika tündéreire emlékeztettek, Flórára, Faunára és Primaverára, és ezt dicséretként mondom, nagyon jól kiegészítették egymás karakterét. Ábel Anitáról nem tudtam, hogy énekelni is tud, cseppet sem maradt le a két énekesnő mögött. Falusi Mariann nagyon cuki, jól áll neki a jóságos Idill szerepe, Keresztes Ildikót látva pedig egyből sejtettem, hogy lesz olyan dal, amiben igazán kieresztheti a hangját, és ez így is volt, nem okozott csalódást.
Két fiatal sztár is szerepet kapott a darabban, Radics Gigiért rajonganak a gyerekek, a finálénál egy kislány nem bírt magával, odaszaladt hozzá, megölelte, és el sem akarta engedni. Kicsit féltem, hogy Varga Viktort kicsit elnyomja majd a „magyar Beyoncé” hangja, de a szakállas showman remekül lépést tartott Gigivel.
A Rippel fivérek bevonása remek ötlet volt, jelenlétük nagyon jót tett az előadásnak. Mikor Stohl Andrással vívták a végső harcot, én végig kuncogtam, a mellettem ülő kislány pedig lélegzet-visszafojtva izgult, de a lényeg az volt, hogy mindketten remekül szórakoztunk. A darabot ideális esetben nyilván nem egyedül nézi egy felnőtt, a körülöttem levő gyerekek jelenléte azonban segített feloldódnom. Miattuk nem éreztem magam hülyén, mikor Bárány felszólítására az egyik szereplőt elő kellett csalogatni: önfeledten kiabáltam én is.
Rakonczai Viktor zenéje és OrbánTamás szövegei első hallgatásra is remekül élvezhetők, karácsonyra meg is vettem unokahúgomnak a dvd-t. A sokat emlegetett LED-fal nem vonta el a színészekről a figyelmet, hanem fantasztikus hátteret varázsolt köréjük.
