Miután kiderült, hogy az idei Golden Globe-ot nem egy Ricky Gervais-kaliberű, kegyetlen humorú komikus vezeti, hanem a jóval konszolidáltabb, sokkal kevésbé offenzív humorú Andy Samberg és Sandra Oh színésznő, szinte biztosak lehettünk abban, hogy a nyitányban a gálán ülő sztároknak nem kell félniük attól, hogy kicikizik őket. A páros műsorvezetésnek amúgy is megvan a maga kockázata: ha nincs meg a duó tagjai között a kémia, az előre megírt poénok legyenek bármennyire jók, visszhang nélkül fognak csattanni a közönség soraiban. Szerencsére itt azért nem volt ennyire drámai a helyzet, bár azt is túlzás lenne állítani, hogy kettejüket egymásnak teremtették volna: néha bizony kissé erőltetettre sikeredett az egymásra reagálás.
Kicsit olyan volt a nyitány, mintha csak le akarták volna tudni a kötelező köröket. Természetesen nem mentek el szó nélkül amellett, hogy a nagy testvérnek, az Oscarnak Kevin Hart visszalépése után még mindig nincs házigazdája, és együtt ünnepelték, hogy a jelöltek idén üdítő módon az amerikai társadalom minden szögletéből kerültek ki. Sambergék persze tudták, hogy ők nem az a páros, akik piszkálni fogják a társaikat a színpadról, és el is poénkodtak ezen. Eljátszották, hogy most majd keményeket mondanak a többiekről, de ez kimerült annyiban, hogy például „Bradley Cooper dögös” vagy „Jeff Bridges bárcsak az apám lenne”, vagyis lényegében bókokat szórtak a sztároknak, és nem spóroltak velük. Ha volt is egy-egy erősebb poén, az inkább a komplett szakmának szólt, nem egy-egy embernek. Ilyen volt, amikor Sandra Oh az Őrült gazdag ázsiaiakat a legújabb ázsiai-amerikai főszereplővel bíró amerikai stúdiófilmként írta le az Aloha és a Páncélba zárt szellem óta. Utóbbiak ugye pont arról voltak híresek, hogy fehér emberekkel játszattak el az ázsiaiknak írt szerepeket… Szegény Emma Stone sokadszorra volt kénytelen nyilvánosan bocsánatot kérni az Aloháért, ezúttal bekiabálva a tömegből. Működött a poén, amikor Rami Maleket azzal vádolták, hogy kiásta Freddie Mercury fogsorát, hogy eljátszhassa őt a Bohém rapszódiában, és az is jó volt, amikor Jim Carrey-t át akarták ültetni a mozi szekcióból a tévések közé. Utóbbi húzással szépen reagáltak arra, hogy a sok-sok éven át lesajnált és mindig hátra ültetett tévések szép lassan kezdenek előretörni, és lenyomják a mozit.
Megköszönte az inspirációt a Sátánnak
Ha lenne igazság, akkor az Amy Poehler–Maya Rudolph-páros kapta volna a házigazda szerepét. A duó csupán két díjat adott át, de ezalatt is bőven viccesebbek voltak a Samberg–Oh-kettősnél (persze volt némi helyzeti előnyük: Amy Poehler korábban már kétszer is vezette a show-t). A legjobb mellékszereplőnek járó Golden Globe-ot például úgy vezették fel, hogy
A sztárok sem tudnak mindent egyedül csinálni. Nekik is szükségük van valakire, akihez beszélhetnek.
A legjobb forgatókönyv díjánál pedig egy vicces lánykérést produkáltak a színpadon.
– Elveszed a figyelmet a következő díj jelöltjeiről.
– Ne aggódj, csak a legjobb forgatókönyv…
Az este legjobb dumáját azonban nem ők, hanem a Caroll Burnett életműdíját felkonferáló Steve Carell produkálta, aki úgy írta le a díjazottat, hogy „Carol Burnett olyan kedves, hogy mellette még Tom Hanks is seggfejnek tűnik”.
A show kicsit nehezen indult be, de ahogy egyre többet ittak a vendégek, fesztelenebbé vált a hangulat. A kezdeti komoly beszédek közé egyre több poénosabb csúszott be, és egy idő után már nem mindenki ragaszkodott az előre elkészített, felolvasható szövegekhez. Ebben különösen őtökisége, Jeff Bridges jeleskedett, aki egy szabad szellemű, életigenlő és lelkesítő beszéddel köszönte meg a sok-sok évtizednyi karrierjét és az életműdíját, és még anekdotázni is volt ideje. Állva tapsolták meg érte. Christian Bale-ről is kiderült, hogy van humorérzéke. Az este legösszeszedettebb beszédében a Sátánnak köszönte meg a díját, amit a korábbi amerikai alelnök, Dick Cheney megformálásáért kapott, ugyanis tőle kapott inspirációt „egy totálisan karizma nélküli fickó” eljátszásához.
A meglepetések estéje volt a 2019-es Golden Globe
Az, hogy a Bohém rapszódia olyan kritikuskedvenceket tud majd legyőzni, mint a Csillag születik vagy a Csuklyások – BlacKkKlansman, elképesztő meglepetés volt. Bár a film hatalmas kasszasiker, rengetegen tartják középszerűnek, és noha Rami Malek kétségtelenül megérdemelte a díjat Freddie Mercury megformálásáért, a film legjobb drámának kikiáltása talán már sok volt a jóból. Különösen azért volt visszás a dolog, mert a Golden Globe-on van egy musical/vígjáték kategória is, a film mégsem ott indult, hanem a drámák között. Ez persze annak köszönhető, hogy a 20th Century Fox a dráma kategóriával akarta megüzenni, hogy komoly Oscar-potenciált látnak a filmjükben, de így is volt a dolognak egy kellemetlen mellékíze.
Hasonlóan meglepő volt, hogy díj nélkül maradt Lady Gaga a legjobb drámai színésznőként, de itt legalább jó kezekben landolt a Golden Globe-szobor. Glenn Close a The Wife című filmben valóban élete alakítását nyújtja, és meg is jegyezte, hogy „valószínűleg azért tartott 14 évig elkészíteni a filmet, mert az a címe, hogy A feleség”. (Gaga egyébként a legjobb betétdal [Shallow] kategóriában vigasztalódhatott, ám kétségtelen, hogy senki sem gondolta volna, hogy a Csillag születik egyetlen díjjal mehet majd haza.) Close igazán inspiráló beszédet mondott, amelyben kiemelte, hogy ugyan nagyon fontos, hogy a nőket szerető család vegye otthon körül, de az is nagyon fontos, hogy megtalálják az életben maguknak azt, amiben kiteljesedhetnek a családon kívül is. A legjobb női mellékszereplőként jutalmazott Regina King (If Beale Street Could Talk) pedig egyenesen odáig ment a kolléganők támogatásában, hogy a színpadon megfogadta: a következő két évben csak olyan filmeken dolgozik producerként, amelyekben legalább ötvenszázalékos a női részvétel.
Az animációs filmek között is meglepetés volt a Pókember: Irány a Pókverzum győzelme, de ez is a pozitív fajtából. „Egy alternatív univerzumban vagyunk, ahol nyerhettünk” – mondta viccelődve Phil Lord producer.
Nagyot nyert a Zöld könyv és a Roma
A show gördülékeny volt, ami részben annak köszönhető, hogy a bejátszásokon kívül itt valóban nincs műsor, csak a díjak átadása és a köszönőbeszédek, így a hihetetlen sok kategória ellenére is végig pörgős tudott maradni az este. A vígjátékok között a toleranciára nevelő, kissé szájbarágós, de nagyon szerethető Zöld könyv tudott aratni, amely nemcsak a legjobb komédia díját vihette haza, de a mellékszereplő Mahershala Alit és a forgatókönyvírókat is Golden Globe-bal jutalmazták. A legjobb idegennyelvű film a Netflix ünnepelt Roma című mozija lett, amely a rendezői díjjal is gazdagodott.
A sorozatok között nagyot ment az American Crime Story Gianni Versace meggyilkolásáról szóló évadja, de az olyan kultkedvencek is vihettek haza egy-egy szobrot, mint az Éles tárgyak (Patricia Clarkson alakításáért), a Szökés Dannemorából (Patricia Arquette alakításáért), a Megszállottak viadala (Sandra Oh alakításáért) vagy a Bodyguard (Richard Madden játékáért). A legfontosabb Golden Globe-ot a hatodik évadával véget érő Foglalkozásuk: amerikai című kémtörténet kapta: a show a lehető legjobb kritikákat kapja évek óta, így kijárt végre nekik egy ilyen fontos díj a végére.
A vígjátékok közt ünnepelt The Kominsky Method dupla jutalmazásának megítélése már nem annyira egyértelmű: valószínűleg itt egy kicsit mellényúlt a díjakat kiosztó HFPA tagsága, de ezt majd az idő dönti el. Egy azonban biztos: az idei Golden Globe-díjazottak nagy többségén látszik, hogy a gála próbál még az eddiginél is populárisabb irányba elmenni, ezáltal igyekezve még komolyabb konkurenciát jelenteni az utóbbi években egyre inkább a művészfilmek irányába sodródó Oscarnak. Rövid távon persze ez jót tehet a nézettségnek, de hosszú távon azért ismét csak támadhatóvá teszi a választásaikat. Egy olyan évben, amikor olyan csodálatos filmeket mutattak be, mint a Csuklyások – BlacKkKlansman, a Roma, az If Beale Street Could Talk vagy a Csillag születik, valóban egy Queen-imázsfilmet kell díjazni az év drámájaként? Egy olyan filmet, amelynek gyakorlatilag nem volt rendezője, mert az egyiket félúton kirúgták, a helyettese pedig nem rendezett belőle annyit, hogy feltüntethessék rendezőként? Ezzel a Golden Globe azt üzeni: akkor is megkaphatja egy film az egyik legfontosabb szakmai elismerést, ha rendező nélkül, teljes produceri kontroll alatt készül.
A Golden Globe 2019 díjazottjainak teljes listája:
Legjobb film – Dráma
Bohém rapszódia
Legjobb film – Musical/vígjáték
Zöld könyv
Legjobb színész – Dráma
Rami Malek (Bohém rapszódia)
Legjobb színésznő – Dráma
Glenn Close (The Wife)
Legjobb színész – Musical/vígjáték
Christian Bale (Vice)
Legjobb színésznő – Musical/vígjáték
Olivia Colman (A kedvenc)
Legjobb férfi mellékszereplő
Mahershala Ali (Zöld könyv)
Legjobb női mellékszereplő
Regina King (If Beale Street Could Talk)
Legjobb rendező
Alfonso Cuarón (Roma)
Legjobb forgatókönyv
Zöld könyv (Nick Vallelonga, Brian Currie, Peter Farrelly)
Legjobb betétdal
Csillag születik (Bradley Cooper, Lady Gaga: „Shallow”)
Legjobb zene
Az első ember (Justin Hurwitz)
Legjobb animációs film
Pókember – Irány a Pókverzum
Legjobb idegen nyelvű film
Roma (Mexikó)
Legjobb sorozat – Dráma
Foglalkozásuk: amerikai
Legjobb sorozat – Musical/Vígjáték
The Kominsky Method
Legjobb minisorozat vagy tévéfilm
The Assassination of Gianni Versace: American Crime Story
Legjobb színész minisorozatban vagy tévéfilmben
Darren Criss (The Assassination of Gianni Versace: American Crime Story)
Legjobb színésznő minisorozatban vagy tévéfilmben
Patricia Arquette (Szökés Dannemorából)
Legjobb színész sorozatban – Musical/Vígjáték
Michael Douglas (The Kominsky Method)
Legjobb színésznő sorozatban – Musical/Vígjáték
Rachel Brosnahan (The Marvelous Mrs. Maisel)
Legjobb színész sorozatban – Dráma
Richard Madden (Bodyguard)
Legjobb színésznő sorozatban – Dráma
Sandra Oh (Megszállottak viadala)
Legjobb mellékszereplő sorozatban, minisorozatban vagy tévéfilmben
Ben Whishaw (A Very English Scandal)
Legjobb mellékszereplőnő sorozatban, minisorozatban vagy tévéfilmben
Patricia Clarkson (Éles tárgyak)