„A bal agyfélteke az úgynevezett tudós agy, míg a jobb agyféltekét érzelmi agynak is nevezik, a harmonikus személyiségfejlődéshez pedig elengedhetetlen, hogy a két agyfélteke egyensúlyban legyen, és a köztük lévő átjárhatóság és kölcsönviszony se ütközzön akadályokba” – kezdi a beszélgetést dr. Bagdy Emőke. A bal agyfélteke (sok egyéb mellett) az írás, az olvasás, a számolás és a beszéd központja, éber és tudatos, racionális és logikus, s a jobb agyféltekével szemben tisztában van az idő és a tér fogalmával is. A jobb agyfélteke ad otthont az érzelmi tudatnak és az érzelmi állapotoknak, itt „lakik” a motiváció, a lelkesedés, valamint a temperamentum.
Születésünket követően egyforma ütemben fejlődnek a különböző agyféltekék, vagy mindegyiknek „megvan a maga ideje”?
A jobb agyfélteke kiemelt fejlődési fázisa 3-5 éves korra tehető, ebben az időszakban edződik leginkább az érzelmi tudat, 6 éves korra pedig – a gyermeki időtlenségből és gazdag fantáziavilágból kilépve – a bal agyfélteke is megérik arra, hogy elvontabb ismereteket fogadjon be. Ennek a fordulópontnak köszönhető, hogy az első osztályosok már egész ügyesen tudnak koncentrálni, képesek az írás, olvasás, számolás megtanulására, és fegyelmezettebbé válnak az óvodásoknál.
Pszichofitnesz gyerekeknek
Húsz évvel ezelőtt jelent meg dr. Bagdy Emőke Pszichofitness című könyve, ami a felnőttek lelki erőnlétéről szól. Ennek folytatásaként látott napvilágot a tavaly karácsonykor kiadott Pszichofitness gyermekeknek, szülőknek és nevelőknek, amiből nagycsoportos kortól kezdve egészen 20 éves korukig töltekezhetnek lelkileg a gyerekek. Jó hír, hogy rövidesen cédék is rendelkezésre állnak a könnyebb tanítás és tanulás elősegítésére.
Az iskolakezdéssel összefüggésbe hozható a két agyfélteke közötti egyensúly kibillenése?
A kisebb gyerekek mesékre, a fantázia és a képzelet szárnyalására, játékra vágynak, és szerencsés esetben ezt meg is kapják az óvodában. 6 éves koruk körül azonban szinte minden átmenet nélkül vetik bele őket a betűk és számok tengerébe, s a bal agyfélteke számára igazán komoly kiképzés veszi kezdetét. Nem elég, hogy a gyerekek az iskolában írnak, olvasnak és számolnak, a házi feladatoknak köszönhetően otthon is sok időt kell erre fordítaniuk.
Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus (Fotó: Nagy Zoltán)
Amint kezdetét veszi a logikus és racionális bal agyfélteke intenzív igénybevétele, az érzelmi agy sajnos lemarad, és egyre nagyobb hátrányba kerül. Ez nemcsak azért szomorú, mert ezáltal háttérbe szorul a kreativitás és a képzelőerő, hanem azért is, mert az érzelmi agy fejlettsége szorosan összefügg a szociális-érzelmi intelligencia kialakulásával.
Ha az érzelmi agy nem kapja meg azt a törődést, amire az egészséges fejlődéshez szüksége van, nem alakul ki megfelelő mértékben az empátia, a megértés, a kötődés, a felelősségvállalás vagy például a megbocsátás képessége. A bal agyfélteke nagyon okos, de rideg, hideg és érzelemhiányos, ezért ha „elszabadul”, háttérbe szorulnak a magasabb humán érzelmek, és hatástalanná válik a lelkiismeret fékező, visszafogó ereje.
Mint mondta, az oktatási rendszer cseppet sem kedvez a két agyfélteke harmonikus működésének. Hogyan ellensúlyozhatjuk ezt szülőként?
Napjainkban a hangsúly javarészt a bal agyféltekés nevelés irányába tolódik, ami egyáltalán nem kedvez a szelídségnek, a toleranciának, az altruizmusnak, vagyis sajnos azt kell mondanom, hogy a gyerekek egyre inkább érzelmi fogyatékosként nőnek fel a bal agyfélteke egyoldalú trenírozásának következtében. Ahhoz, hogy ezen érdemben változtatni tudjunk, több kísérletet is végeztem, hogy kiderüljön, hogyan lehetne a gyerekeket a maguk fejlettségi szintjüknek megfelelően introspekcióra, azaz önmegfigyelésre tanítani.
A jobb agyfélteke egyik jellegzetessége a befele figyelés, „introspekció”, azaz belső jelenlét, amihez leginkább a relaxáción, az imagináción és a meditáción keresztül vezet az út, azonban minden korosztálynak más a lelki megközelíthetősége.
A nagycsoportos óvodásokat például játékos mozgással lehet leginkább az ellazulás, a belső béke és az önmegnyugtatás irányába terelgetni, kihasználva, hogy ebben az életkorban a képzelőtudatuk is zseniális.
Csodálatosan el tudnak lazulni, ha arra kérjük őket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék el, hogy egy hatalmas léggömb zsinórját fogják a kezükben. Ez a léggömb szép lassan a magasba emelkedik, egészen az égig, ahol aztán ráhuppanhatnak a felhőkre, és így tovább. A kísérletek során szerzett tapasztalataim megerősítették, hogy ezeket az érzelmi erősítőkkel tarkított elképzeléses feladatokat végrehajtva és a nekik szóló versikéket hallgatva a gyerekek képesek mély átélésekre, be tudják ültetni, meg tudják tanulni azokat a műveleteket, amelyek elősegítik az aktív kapcsolatot az érzelmi tudatukkal. Később ezekbe a belső megerősítésekbe kapcsolódik be a magasabb szintű stresszkezelés és meditáció tanulása.
Fontos tudni, hogy nem számítok úttörőnek azzal, hogy a képzelőtudatra hatva próbálom elérni az érzelmi intelligencia fejlesztését, ebben a témában ugyanis több könyv is megjelent Gőbel Orsolya tollából, akinek igazán nagyra tartom a munkásságát. Ő sokágúan foglalkozik ezzel a témával, én csupán arra próbáltam törekedni, hogy már a pici gyerekeket is „rácsalogassam” a befelé figyelés útjára.
Mivel gazdagodnak azok a gyerekek, akiknek a szülei tesznek azért, hogy a jobb agyféltekéjük se lustuljon el?
Az életkori szintekhez illeszkedő gyakorlatok rendszere egyrészt stresszkezelést, relaxációt, ennek mozgásos és képzeleti, mentális úton történő módszereit tartalmazza, másrészt szorosan kapcsolódik a „boldogságra nevelés” tudományos rendszeréhez. Ez utóbbi Sonja Ljubomirsky amerikai pszichológus kutatásai nyomán született, hazánkban Bagdi Bella és pedagógusok alkotóközössége építette rá erre a rendszerre az iskolai „boldogságórákat”.
Ha nem kapja meg azt a törődést, amire az egészséges fejlődéshez szüksége van, érzelemhiányos lesz a gyerek (Fotó: iStock)
Sonja Ljubomirsky arra kereste a választ, hogy melyek azok az élmények és átélések, amik segítik a boldogságra való képességet, kutatásai alapján pedig kialakított tíz, úgynevezett boldogságfokozó pszichológiai képességterületet– ezek közé tartozik például a hála, a megbocsátás, a társas kapcsolatok gondozása, a célok kitűzése, valamint a jövőbe vetett bizalom. Tudományosan is igazolta, hogy ha ezekre megtanítjuk a gyerekeinket (vagy mi magunk felnőttként megtanuljuk), boldogabb életet élhetnek.
A boldogságórák tematikájához kapcsolódva dolgoztam ki a Pszichofitness gyermekeknek kipróbált pszichológiai gyakorlatait, amiknek köszönhetően a gyerekek mozgásos formában és imaginatív úton sajátíthatják el a relaxációt, a nagyobbak pedig személyiségfejlesztő és boldogságnövelő meditációt tanulhatnak. Az a gyermek, aki boldogságórákra jár, részesül mindebben. Természetesen a pszichofitnessprogram magában véve is elsajátítható, szülők, nevelők közvetítésével.
„Olyan pedagógiai kultúra mellett tettem le a voksomat, ami felelősséget vállal a gyerekek érzelmi fejlődéséért, érzelmi és szociális intelligenciájáért, azt gondolom ugyanis, hogy ezzel az útravalóval készíthetjük fel őket leginkább az életre, nem pedig a rájuk zúdított ismeretek tömegével.”
Dr. Bagdy Emőke
