Társaságban ciki a Sandler-rajongás?
Életében legalább egyszer mindenki volt már olyan nagycsaládi ebéden, ahol az egyik vendég kisfiú ebéd közben egyszer csak elböfögte magát. A reakció: először nagy csönd, majd valaki (többnyire egy másik kisfiú vagy egy fiatal férfi) hangosan elneveti magát, erre a kisfiú is nevetni kezd, de a többiek csendben nézik őt nagy szigorral, esetleg szülői részről egy „Szégyelld magad, kisfiam!” is befigyel, így a végén a böfögő és a rajta nevető is elszégyelli magát. Valahogy így érezheti magát egy Adam Sandler-rajongó is, amikor társaságban előkerül a téma. Ugyan mindig talál egy-két arcot, aki vele együtt szívesen röhög az amerikai komikus nem túl összetett poénjain, ám a többség a rajongásáról értesülve megvető pillantásokkal bombázza. Bármennyire sikeres felénk is a Sandler-féle humor (alig találni olyan címet a filmográfiájában, ami ne hozott volna legalább százezer nézőt Magyarországon), sokak szemében Adam Sandler az amerikai gagyi vígjátékok szinonimája, ugyanakkor minden fórumon akadnak páran, akik próbálják védeni azt a humort, amit képvisel. Átrágtam magam többtucatnyi róla szóló cikken, elolvastam rengeteg magyar és külföldi filmkritikát, és beleástam magam a filmjeiről szóló fórumokba, hogy megpróbáljam megérteni: miért imádjuk utálni Adam Sandlert? Az eredmény: bizarr módon pont ugyanazokért szeretik a legtöbben, amiért mások gyűlölik.
Embert barátjáról
Ahogy az életben, úgy a filmvásznon is sokszor az alapján ítélik meg az embert, kikkel barátkozik. Míg például George Clooney olyan jól csengő nevekkel szereti körbevenni magát, mint a Coen testvérek, Steven Soderbergh, Julia Roberts, vagy éppen Brad Pitt, addig Sandlerhez számos, még nála is jobban lenézett komikus neve kapcsolódik. Ilyen például Rob Schneider, aki egész pályafutását Sandlernek köszönheti, David Spade és Nick Swardson, akik gusztustalankodásban még Schneiderre is képesek rátenni egy lapáttal, vagy Kevin James, aki sokak szerint pusztán a „ha dagi, akkor vicces” nevű hollywoodi klisé földi manifesztációja. Mások azonban pont imádják ezt a Sandler körül nyüzsgő csapatot.
A-listás sztárokból csinál hülyét
Senki sem érti, miért, ám ha Sandler hívja őket, Jack Nicholsontól kezdve Al Pacinón és Christopher Walkenen át Nicole Kidmanig és Jennifer Anistonig bármelyik nagy sztár elmegy egyet gátlástalanul hülyülni. Amíg azonban az egyik tábor szerint „eladták magukat a markukat tartva”, a másik tábor erről úgy gondolkodik, hogy van öniróniájuk, és képesek bátran hülyét csinálni magukból.
Túl jó női vannak
Lehet szeretni vagy gyűlölni őt, de abban talán mindenki egyetért, hogy a csúcsmacsó kifejezésről nem Adam Sandler képe szokott beugrani az embereknek. Ennek ellenére a filmjeiben elképesztő bomba nők (Jennifer Aniston, Salma Hayek, Brooklyn Decker, Paz Vega, Drew Barrymore, Katie Holmes…) alakítják a feleségeit és barátnőit, amit sokan nem tartanak túl hitelesnek. Nyilván az őt gyűlölők ezért csak irigyek rá, a többiek szerint pedig ez nem több egy jóféle sandleres poénnál.
Képtelen felnőni
Sandler a legtöbb filmjében egy nagyra nőtt gyereket alakít, akinek a fő problémája, hogy egyszerűen képtelen felnőni, valamint felnőtt életet élni. Az egyik tábor szerint igazi érték, ha valaki ennyi időn át képes megőrizni a benne rejlő gyermeki ént, míg az ellentábor erről azt gondolja, hogy negyvenhat éves korára azért még a leggyermekibb énnel bíró polgártársunktól is elvárható, hogy ne a pisis/kakis poénokon nevessen a legvadabbul.
Magasról tojik a kritikusokra
A világon három dolog biztos: a halál, az adók, és az, hogy egy új Adam Sandler-filmről szinte csak negatív kritikák születhetnek. A Sandler-ellenes liga lelkesen szokott felolvasni a Sandlert pocskondiázó irományokból, míg azok, akik szeretik a komikust, meggyőződéssel vallják, hogy ez csak egy újabb bizonyíték arra, hogy a filmkritikusok mind sznob idióták, akik képtelenek értékelni az igazi humort. Filmjein a rossz kritikák amúgy sem tudnak kifogni, ám Sandler odáig megy a sajtóval, hogy még interjúkat sem sűrűn vállal. A legtöbb újságíró maximum a vörös szőnyeges premieren tud a közelébe férkőzni, de egy-két nagyobb amerikai talk show-n kívül sehol sem szokása nyilatkozni.
Elkótyavetyéli a tehetségét
Bár Sandler tényleg sokat tett azért, hogy a gagyi komédiák királyának tartsák, készített pár kifejezetten értékes, jó filmet is, ahol más, sokkal érzékenyebb oldalát mutatta be személyiségének. Jellemző, hogy az olyan mozik, mint a Kótyagos szerelem, az Üres város vagy a Spangol – Magamat sem értem nem szerepeltek jól a mozikasszáknál, hiszen Sandler törzsközönségét a felmérések szerint a kamasz fiúk jelentik, akik már nem tartanak kedvencükkel, ha művészkedésre adja a fejét. Az őt éltetők szerint a fenti filmjei bizonyítják, hogy tud ő jó színész lenni és jó filmekben játszani, ha akar, az ellentábor szerint pedig ezek a mozik bizonyítják, hogy eladta magát, és ahelyett, hogy valódi filmekben kamatoztatná a tehetségét, inkább jól megél az alpári poénkodásból.
