Kolumbiáról a legtöbb embernek a drogok és Pablo Escobar neve ugrik be, és valljuk be, ez nem lehet túl kellemes a kolumbiaiaknak: senki se szereti, ha a nemzetét pont a legnagyobb kártevőjével azonosítják. Ráadásul Kolumbia drogpiaci felvirágzása egyáltalán nem Escobarnak köszönhető: ő csak jó érzékkel és jókor lépett be egy már jól működő nemzetközi piacra, és a sajátos módszereivel még inkább felvirágoztatta (?) azt.
Ez persze jó volt sok embernek, hiszen rengetegen profitáltak belőle, ugyanakkor tragédia volt egy országnak, ugyanis nemcsak rájuk sütöttek egy évtizedeken át eltüntethetetlen bélyeget, hanem megszámlálhatatlanul sok haláleset és tragédia is kötődött/kötődik hozzájuk. Az persze kevésbé köztudott, hogy Escobar és martalócai előtt a wayuu indiánok taposták ki az utat. Ők voltak azok, akik először vették fel a kapcsolatot az amerikaiakkal, és az ő hatalmas törzsi területeiken termesztették tonnaszámra a marihuánát. A kávéültetvényeiket a jobb fizetség miatt pár év leforgása alatt mind marihuánaültetvényekké alakították át, és voltak köztük olyan bűnözőcsaládok, amelyeket nő vezetett.
A drognagymama karrierjének kezdetei
Ez persze nem könnyen olvasható ki a korszakról szóló cikkekből és könyvekből – amúgy sem dolgozták fel még elég alaposan a témát –, ugyanis a wayuuknál a nők tisztaságának eszméje szent és sérthetetlen, így hiába töltöttek be fontos szerepet a helyi drogmaffiában, utólag ezt a családok nem szívesen hangoztatták, nehogy összefüggésbe kelljen hozni tiszta asszonyaikat a tisztátalan drogokkal. Az átkelés madarai című, Oscarra nevezett kolumbiai filmben látható Úrsula asszony sem konkrét, valóban létező ember, de ettől még nagyon is valódi nőkből gyúrta őt össze a rendezőpáros, Cristina Gallego és Ciro Guerra (akik házaspárként kezdtek el dolgozni a filmen, majd a forgatás közben elváltak, de ez már egy másik történet). A filmbéli Úrsula nem drogkereskedő családba született, egyszerűen a korral ő lett a família mátriárkája. Kiváló érzéke van a kereskedéshez és az alkudozáshoz, ezért a családban ő felel az üzletek megkötéséért, és azt is mindig ő dönti el, hogy a család fiatal férfi- és nőtagjai kikkel házasodhatnak össze, hiszen fontos szempont, hogy a házasságokból is profitáljanak. Amikor a gyönyörű Zaidának nem túl jó családból származó és egyáltalán nem gazdag kérője akad Rapayet személyében, Úrsula szándékosan olyan hozományt kér, amiről tudja, hogy a férfi képtelen lesz előteremteni. Csakhogy Rapayet egy napon mégis beállít a teljes hozománnyal a családnál, Úrsulát pedig érdekelni kezdi, hogyan és miből csinált a férfi magának ilyen gyorsan vagyont.
50 kiló marihuána? Mindjárt hozom.
Rapayet egyszerű kereskedő/ügyeskedő a hatvanas években Kolumbia északi részén. Minden létező üzletbe beszáll, amiben lát egy kis pénzt, de biztos és köztiszteletben álló családi háttér nélkül a wayuuk közt így sem számíthat túl sok megbecsülésre. Egy nap egy büfében ebédel, amikor a büfés megkérdezi tőle, hogy tudna-e ötven kiló marihuánát szerezni, mert amerikai turisták járnak erre, és mindenhol ezt keresik. És mit mond erre egy jó kereskedő? Hát persze, hogy tud! Rapayet a hegyekben élő távoli rokonaihoz fordul segítségért, és így kezdődik minden idők talán legnagyobb nemzetközi drogbiznisze, amiből évtizedek alatt, változó főnökökkel ugyan, de létrejönnek Kolumbia hírhedt drogkartelljei.
Jelenet Az átkelés madarai című filmből (Fotó: Profimedia)
Rapayet az első drogszállítmányt még szamarakon viszi a parton lebzselő amerikai hippiknek, de egy-két év leforgása alatt már fegyverekkel őrzött autókon szállítják le a tonnányi cuccot a hegyről, lefizetik a rendőröket, majd kisrepülőgépekkel repítik át az árut az Egyesült Államokba, Rapayet pedig kifizetheti a hozományt, és beházasodhat egy tiszteletre méltó wayuu családba, így egyszerre válik vagyonos emberré és köztiszteletben álló férfivá. Ugyan azt hiszi, hogy a gyeplő az ő kezében van, és ő irányít, a szálakat valójában a családfő, Úrsula mozgatja, és az ő jóváhagyásával jöhet csak létre ez a törzsi drogbirodalom, melyben egyszerre keverednek az indiánok helyi hagyományai és a drogkartellek farkastörvényei, valamint modern, világi életmódjuk.
Bukástörténet
Az átkelés madarai leginkább ahhoz hasonlítható élmény, mintha Scorsese fogta volna a Nagymenők vagy a Casino hőseit, és átírta volna őket egy indián törzs szereplőivé. Ciro Guerra és Cristina Gallego filmje ugyanis hihetetlenül tiszteli a gengszterfilmek hagyományait, és ilyen értelemben Az átkelés madarai is egy klasszikus gengszterfilm, ugyanakkor szociográfiai igényességgel mutat be egy Magyarországról nézve egzotikus népcsoportot és azt a folyamatot, ahogy a szabályozatlan kapitalizmus és az ebből származó rengeteg pénz megrontja őket, és szép lassan hátat fordítanak saját hagyományaiknak.
Fotó: Profimedia
A filmben legalább annyira izgalmasak a családok egymás közti véres leszámolásai, mint az, amikor a hagyománytiszteletéről ismert Úrsula karján is meglátunk egy méregdrága órát, vagy amikor a sátrakat és könnyű vityillóikat a törzs tagjai egy hófehér, a semmi közepén felhúzott erődre cserélik. Az átkelés madarai azt mutatja be gyönyörűen, ahogy a pénz és a hatalom nemcsak az egyes embereket rontja meg, hanem teljes népcsoportokat is. Bámulatosan kivitelezett, elképesztően színes romlástörténet felemelkedésről és bukásról, ami évtizedes távlatokban mutatja be egy család bűnbe esését és azt, hogy ezért milyen árat kell fizetniük. A film cselekménye sokszor éveket ugrik előre időben, de pont ez a nagyívű gondolkodás kell ahhoz, hogy a sztori többet jelentsen önmagánál, és ne csak egy család történetét lássuk magunk előtt, hanem egy népét is, akiket elbűvölt a hatalom csábítása, és mindenüket feláldozták a semmiért, hogy később mások (Escobar és társai) gazdagodhassanak meg mindazon, amit ők felépítették.
Valódi drogbáró nagyik
Enedina Arellano Félix de Toledo (kor: 57 év)
A kolumbiai Tijuana kartell fejeként jelenleg is szökésben van. A bűnszervezetet sokáig hat fiútestvére vezette, és ő „csupán” a pénzmosásban segítette őket, csakhogy az évtizedek során a fivéreit vagy rács mögé juttatták, vagy meggyilkolták, így ma már ő irányítja a kartellt (sokáig mellette állt a férje is, de őt 2014-ben elfogták). Enedina a kartellek között eléggé kedvelt figura, mert a testvéreivel ellentétben jobbára kompromisszumokra törekszik, és szövetségeket köt, nem pedig a véres leszámolások híve (bár nyilván ez is ott szerepel a repertoárjában).
Griselda Blanco (69 éves korában meggyilkolták)
A Fekete Özvegynek és Kokain Keresztanyának is becézett asszony a Medellín kartell vezetője volt, és a nevéhez fűződik a Miamiba tartó csempészútvonalak kiépítése. A legenda szerint már 11 évesen elrabolt egy gazdagabb gyereket, hogy váltságdíjat kérjen érte, és meg is ölte a fiút. A hetvenes években Amerikába emigrált, és kiépítette a drogterjesztői hálózatát, majd miután letartóztatták és elítélték, megszökött, és visszament Kolumbiába, ahol hamarosan drogbáróvá vált. Legjobb időszakában havi 80 millió dollárt keresett., állítólag több mint 200 ember kivégzése fűződik a nevéhez. 1985-ben fogta el a rendőrség, de a kartellt a börtönből is tovább vezette. 2004-ben szabadult, 2012-ben egy motoros lőtte agyon Medellín utcáin.
