Emlékszem, amikor kicsi voltam, minden karácsonyra kistestvért kértem. Meg legót. Sokat játszottam a gondolattal, hogy majd megérkezik a kisöcsém vagy a kishúgom, és én is fogom etetni, pelenkázni, mint a nagyok, és nyilván elválaszthatatlan legjobb barátok leszünk örökre. Aztán sajnos a sors úgy hozta, hogy nem lett se kistestvérem, se legóm, és mások példáján azt is kénytelen voltam megtanulni, hogy a testvéri kapcsolat egyáltalán nem mindig barátsághoz hasonlatos, sőt megesik, hogy inkább átok, mint áldás.
Szerencsére azért több olyan családot ismerek, ahol a testvérek között tök jó kapcsolat van, de nem mindenkinél volt ez így a kezdetektől fogva. Zoli barátom például rendesen meg volt sértve, amikor a húga megszületett. Egy héttel azután, hogy hazavitték a kisbabát, meg is kérte a szüleit, hogy most már legyenek szívesek visszavinni a kórházba, mert elege van ebből az ordító kis szörnyetegből.
Aztán az is megesik, hogy a tesó érkezésének híre zaklatja fel a gyerekeket, az meg pláne, ha nem olyan nemű baba érkezése várható, amit ők elképzeltek. Ebből láthattok egy „drámai” összeállítást a most következő három és fél percben.
A ti gyereketek mit szólt, amikor kiderült, hogy testvére fog születni? Írjátok meg kommentben!
