Te képes lennél műhúst enni?

A hír: Holland tudósok laboratóriumban fejlesztették ki a világsajtót bejárt új szenzációt: az őssejtből lombikban tenyészett „műhúst”. Augusztus elején szolgálták fel az első ezzel készült hamburgert, melynek ára – ha úgy vesszük – 86 millió forint. Ennyi ugyanis az előállítási költsége a hamburgerben lévő hús méretével megegyező műhúsnak, de állítólag tíz év múlva eljut odáig a tudomány, hogy a boltokban kapható lesz normál áron.

Gánti Bence véleménye:  Tényleg mű a műhús? A kitenyésztője igazinak vallja. Hol a határ valóság és műviség között? Nézzünk szembe a tényekkel: beleszóltunk a teremtésbe és élő szövetet alkottunk, ehető húst teremtettünk egy darab sejtből! Vajon felváltja-e a lombikhús fogyasztása a levágott állatok húsát, megmentve ezzel az érző állati lényeket a szenvedéstől és a Földet az ökológiai pusztulástól?

Műhús vagy igazi?

A kutatók itt már nem csak az idegeinkkel játszanak, de a valóságról alkotott elképzeléseinkkel is. A „Frankenburger”-nek, „lombikhúsnak” vagy „műhúsnak” nevezett izé valójában nem is olyan mű, hiszen valódi sejtekből áll, valódi fejlődő, növekvő biológiai sejtközösség. Élő szövet, igazi izomszövet. A korábbi műhúsokkal ellentétben, ahol a hús ízét és állagát szójával, szejtánnal, azaz növényekkel pótolják, itt valódi állati húsból vett őssejtet szaporítanak addig, amíg az eléri egy hamburgerhús nagyságát. A „mű”-ség csak annyit jelent, hogy nem leölt állatból vágták ki a húst, hanem laborban növesztették. A „természetes” hús úgy viszonyul a „műhúshoz”, mint az erdőben magától nőtt fa a szobában magról nevelt fához. A szobában ültetett fa műfa vagy igazi fa? Igazinak érezzük. Vagyis hogy természetesen, állatban nő-e ki a hamburgerhús, vagy a „szobában magról” (a laborban lombikban) az szinte édes mindegynek tűnhet.
A tenyésztést a kormány támogatásával a holland biológus, Mark Post végezte el a Maastrichti Egyetemen. A lombikhús izom-, vér- és szövetsejteket tartalmaz. A Scientific American című lapban elmondja Post, hogy friss marhahúsból vettek egy őssejtet, majd addig táplálták, amíg izomrostok alakultak ki. Ezután „body building edzést” tartottak az izomnak a „lombik-konditeremben”, azaz úgy feszítették finoman, hogy nőjön, ahogy az emberek is teszik. Végül egy hamburgerhús nagyságú, 40 milliárd sejtből álló húst kaptak 20 000 izomrostkötegből.

Hogy ízlik?

A laborban mindjárt maga Post kóstolta meg elsőként az akkor még nyers húst, melyet sápadt színe nem tesz étvágygerjesztővé, de ezt mesterséges vér hozzáadásával orvosolni tervezik. Post azt állítja, hogy a marhahúshoz hasonló íze van, és szerinte egy kis fejlesztéssel még ízesebb is lehet. Na de a húst mi sem nyersen esszük, és mire a közértben eladják, az is tele van egyéb élelmiszer-ipari és ízesítő anyagokkal. Post nem sokáig kóstolgathatta teremtményét, mert nem sokkal ezután kezelésbe vette azt Richard McGeown főszakács és a serpenyőjébe vetette. Kisütötte frissen ropogósra a tévékamerák és a feltaláló jelenlétében, majd gusztusos körítéssel feltálalta a két tesztszemélynek, akik elsőként ehettek a világon 84 millió forint értékű lombikhús-hamburgert. A hölgy szerint a megszokott marhahúshoz képest kevésbé zamatos és zsíros, de még így is jó és élvezhető. „Csak só és bors kell még bele” – mondta. A másik tesztszemély szerint: „Az érzete tényleg olyan, mint a megszokott hamburgerhúsé.”

Egészségügyileg biztonságos, környezetbarát és fenntartható

A tenyésztett hús biztonságos mind tartalmában, mind előállítási módjában. Ráadásul a fenntarthatóság egyik kulcsa lehet. Azt hisszük, hogy a globális felmelegedés oka a kipufogott autógáz? Nos, csak részben. A hatás 20 százalékáért a „marhaszellentés” és az állati ürülék a felelős. A marhák és egyéb háziállatok hátsófelén ugyanis metángáz távozik, ugyanígy a kipottyant ürülékből a lebomlás közben. Az eszement méretű erdő- és őserdőirtás egyik elsődleges oka az, hogy legelőket hozzanak létre, hogy az emberek aztán húst ehessenek. „Egy hatalmas dzsippel közlekedő vegetáriánus még mindig jobbat tesz a környezetének, mint egy a biciklizésre átszokott húsevő!” – jelentette ki előadásában Post ez ügyben. Ma már a húsevés tehát nemcsak vegetáriánusok kérdése, hanem az ökológiai túlélés szempontjából is probléma. A WHO szerint az emberiség húsfogyasztása nem csökken, sőt 40 százalékkal nőni fog a következő évtizedekben. Ahogy most van, az nem fenntartható tovább – véli maga Post is. A hús vagy nehezen elérhető drága luxuscikk lesz, vagy ki kell találni valami alternatívát. Nos, éppen ez motiválja a kutatókat. Az Oxfordi Egyetem szakemberei szerint a mesterséges hús előállítása 45 százalékkal kevesebb erőforrást és 99 százalékkal kisebb területet igényel majd, mint az állattenyésztés. Egy darab őssejtből száztíz kilogramm húst lehet létrehozni, ami egy amerikai átlagember 4 évi húsfogyasztását oldaná meg! Egy darab sertés köldökzsinórja pedig olyannyira bővelkedik őssejtekben, hogy egy köldökzsinór elláthatná az egész világot tenyészett hússal…

Csökkenteni az érző lények szenvedését

Ami a vegetáriánusokat, jógikat, meditáló embereket, megvilágosodottakat és szenteket aggasztja, az az etikusság kérdése és egy erőszakmentes, szívalapú, igazságos világ megteremtése, ahol a lélek áll a középpontban. Ha az ember szíve megnyílik, és a lelke felülemelkedik, akkor nem akar többé ártani érző lényeknek. Az ilyen ember nem tudna nyugodt lélekkel élni, miközben megölt állatok tetemét eszi. Ha nem állat lenne az áldozat, akkor mindez gyilkosságnak minősülne, és az illető életfogytiglant kapna. „De az csak egy állat!” – mondják sokan. Egy ipari termelési cikk a mi jólétünkért. De ha nem bírjuk elfojtani az ösztönös tudásunkat, miszerint igenis van lelke az állatnak, akkor inkább hallgatólagosan szemet hunyunk az egész felett, mert a többiek is ezt teszik. Egy biztos: aki vegetáriánus, az tiszta lélekkel él, tisztábbnak érzi a testét és számos egészségügyi előnyre tesz szert. Ezt tapasztalom én is, aki tizenöt éve mondtam le a hús fogyasztásáról, és úgy érzem, jól döntöttem. Most viszont a vegetáriánusok is meg vannak lőve: ha tenyésztett húst eszem, akkor nem ölök állatot, nem szenved senki. Visszatérjek-e az ilyen hús fogyasztására? Levegyem-e majd a bioboltban a polcról az ökofeliratos lombikhúsburgert, vagy inkább a szójaburgert? Aki ösztönből vegetáriánus, az valószínűleg ugyanúgy fog ódzkodni a mesterségesen tenyésztett izomburgertől, mint az állatokból kivágott hústól, de aki nem annyira „testérzésből”, mint etikai-gondolati döntésként lett vegetáriánus, az lehet, hogy ezt megengedi majd magának.