Egy beszélgetős műsorban kelt ki humorosan az okostelefonok túlzásba vitt használata ellen Louis C. K. amerikai komikus. Azt mondja, ő nem áll be a sorba, és nem vesz a gyerekeinek csak azért, mert az osztálytársaiknak van.
Sok szülő úgy van ezzel, hogy különben kiközösítenék a gyereküket a többiek, de a komikus szerint így az ő gyerekei tulajdonképpen példát mutatnak a többieknek. Mert ha például mindenki buta lenne, akkor sem akarná azt, hogy az övéi se legyenek okosak csak azért, hogy ne nézzenek rájuk furán az osztályban.
Súlytalanok a gonoszkodások
A gyerekek kezében ráadásul veszélyes egy netes mobil, nehezebben tanulnak meg empátiát érezni egymás iránt. Példának hozza fel, hogy ha szemtől szembe csúfolódnak egymással a srácok, például lekövérezik egymást, akkor látják, hogy a másiknak eltorzul az arca, és rosszulesik neki a beszólás. Ha viszont mindezt online művelik, akkor az egész csak egy jó poénnak tűnik, holott ugyanolyan bántó. Márpedig tele a média azokkal az esetekkel, amikor tragédiával végződtek hasonló netes gúnyhadjáratok.
Nem tudunk egyedül lenni
Szerinte ráadásul a készülék azt az illúziót kelti, mintha soha nem lennénk egyedül. Amikor vezet, azt látja, hogy szinte mindenki a telefonját nyomkodja a volán mögött. Ezt arra vezeti vissza, hogy képtelenek egyedül lenni, mert akkor esetleg rájuk tör a magány kellemetlen érzése. Ezt védik ki azzal, hogy gyorsan üzenetet küldenek ötven ismerősüknek. Az sem számít, hogy eközben mások életét veszélyeztetik.
Pedig mennyivel jobb lenne, mondja, ha rendesen megélnénk a magány pillanatait, akár akkor is, ha ez szomorúsággal jár. Ő például nemrég egy szomorú dalt hallva egyszerűen lehúzódott az útról, jól kisírta magát, és egészen euforikus érzéseket élt át, miután megkönnyebbült.
Aki jól tud angolul, annak érdemes eredetiben is megnéznie Louis C. K. humoros, és mégis nagyon komoly szövegét.
