Steve Jobs 1955. február 24-én született. Hamar megmutatkozott az iskolában, hogy a kortársainál sokkal okosabb, azonban mindig is beilleszkedési problémákkal küzdött. Művészeti egyetemen kezdett tanulni, de aztán otthagyta az intézményt, hogy az Atari vállalatnál kezdjen dolgozni. Az Apple-t 1976-ban alapította meg Steve Wozniakkal és Ronald Wayne-nel, a cég pedig néhány év múlva előállt az első grafikus menüvel rendelkező, egérrel irányítható számítógéppel, ami tömeggyártásba került. Jobs aztán a nyolcvanas évek közepén távozni kényszerült a vállalattól, és létrehozta a NeXT nevű cégét, amit azonban 1996-ban felvásárolt az Apple, őt pedig visszahívták vezérigazgatónak. Jobs irányítása alatt születettek a monitorral egybeépített, színes iMac asztali gépek, az iPod, az iPhone és az iPad is.
Elérte, hogy a lehető leghitelesebb legyen
Hogy Steve Jobs mindig mert nagyot álmodni, azt nem az iPhone és nem is az Apple sikere mutatja meg, hanem a gondolatai. Max Foster, a CNN riportere néhány éve olyan emberekről írt könyvet, akiknek a személyiségében megvan az a bizonyos plusz, amitől így vagy úgy, de egyszerűen nem lehet nem rájuk figyelni. De mitől lett a fekete garbós, kopott farmeres Jobs olyan hangadó, aki ha belépett egy szobába, a társaságból mindenki elhallgatott, és valósággal itták a szavait? Foster 2007-ben készített interjút vele, abban az évben, amikor az iPhone megpróbálta betörni a nyomógombos mobilokon felnőtt generációt, és amikor az egyik legnagyobb lemezkiadóval aláírtak egy szerződést az iTunes Store-ral közös letöltési lehetőségekről. Akkor, amikor még sokan a CD-ben, az mp3 lejátszókban, és az iPodokban hittek… Jobs képessége, hogy megragadja a beszélgetőpartnere figyelmét, azonnal működött. A titka a folyamatos szemkontaktus volt, amit nem félelmetesnek, sokkal inkább szenvedélyesen magával ragadónak tartottak.
„Jobs folyamatosan gesztikulált a kezével, és a hanghordozásával is igyekezett ráerősíteni az üzenetére. Kontrollálta minden megnyilvánulását, olyan ember benyomását keltette, aki maximálisan hisz abban, amit mond, vagyis az online zenelejátszók jövőjében” – írja könyvében Foster.
Elhitette veled, hogy részese vagy valami fontosnak
Jobs erőssége abban is rejlett, hogy folyamatosan monitorozta a tárgyalópartnere figyelmét.
„Egy nap úgy fogunk zenét hallgatni, hogy nem vásároljuk meg a lemezeket, még csak le sem töltjük őket, egyszerűen elég lesz egy különálló lejátszó program hozzá.” Bár ma már tudjuk, hogy igaza volt, tizenkét évvel ezelőtt ezeket a sorokat olvasva jóslata inkább tűnhetett hóbortos fantáziának, mintsem üzleti tervre épülő komoly fejlesztésnek. Szavain sokan fel is nevettek.
Azonban akik vele szemben ültek, és személyesen hallgatták meg, mind tudták: ez az ember nem a levegőbe beszél. „Steve Jobs sikerének az egyik titka az volt, hogy a vele szemben ülő beszélgetőtársa fontosnak érezte magát, vagy azt gondolta, hogy részese valami fontos születésének” – írja könyvében a CNN tudósítója.
Nem okosabbak nálad!
Sok egyéb dolog mellett azt is érdemes eltanulni a néhai Apple-elnök viselkedéséből, hogyan volt képes meggyőzni az embereket a terveiről. Akik személyesen találkoztak vele, akár csak rövidebb időre is, azt mondják, olyan elkötelezetten, szenvedélyesen beszélt a projektjeiről, hogy azon még napokkal később is agyalt a tárgyalópartnere.
„Persze, ő volt az edzőcipős, garbós üzletember, de mégsem ezzel hagyott nyomot az emberekben, hanem az elhivatottságával” – jegyzi meg Foster is. Jobs ezt a saját szavaival így fogalmazta meg 2011-ben: „Az élet sokkal több lehet, miután felfedezel egy egyszerű igazságot: azt, hogy körülötted mindent, amit életnek hívsz, olyan emberek alakítanak, akik nem okosabbak nálad, és változtathatsz ezen, formálhatod ezt. Saját dolgokat készíthetsz, amiket mások használnak majd. Nem szabad eleve elrendeltnek, megváltoztathatatlannak tekinteni a sorsunkat, az életünket.”
Ha már amúgy is meztelen vagy, mi a legrosszabb, ami történhet?
Bár alapvetően egy üzletemberről beszélünk, Jobs szerette hangoztatni, hogy inkább a szívére hallgat, ha döntéshelyzetbe kerül. Az volt a filozófiája, hogy az ember bátran kövesse a szívét és a megérzéseit, mert azok már tudják, hogy kik is akarunk lenni valójában. „Amikor 17 voltam, valahol olvastam egy idézetet, amiben azt írták, »Ha minden napodat úgy éled, mintha életed utolsó napja lenne, egy nap biztosan igazad lesz majd.« Nagy hatással volt rám, és az azóta eltelt 33 évben minden reggel megkérdezem magamtól a tükör előtt: ha ma lenne életem utolsó napja, akkor is azt szeretném csinálni, amit ma tenni fogok? Ha pedig túl sok egymást követő nap nem a válaszom, akkor tudom, hogy ideje megváltoztatni valamit” – mondta egy 2005-ös beszédében Jobs, aki szerint győzünk, ha szembe merünk nézni a legősibb félelmünkkel. „Emlékezz, hogy egyszer meg fogsz halni, ezért kerüld el azt a gondolati csapdát, hogy van vesztenivalód. Már most meztelen vagy.”
Felejtsd el a pénzt
Jobs számára a pénz csak egy eszköz volt a fejlődés szolgálatában, többször hangsúlyozta, hogy nem szabad a bankóknak meghatározniuk az életünket:
„Nem igazán érdekel, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Nekem az számít, hogy este, mikor lefekszem, tudjam, hogy valami csodálatosat alkottunk.”
Hogy nem csak a levegőbe beszélt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1997-ben havi egy dolláros fizetésért vállalta el az Apple elnök-vezérigazgatói pozícióját.
Halála előtt lemondott
Jobsnál 2004-ben diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, de hamarosan átesett egy sikeres műtéten, és néhány hónapnyi lábadozás után felépült. Később azonban időszakosan ugyan, de egyre több betegszabadságot vett ki, és 2009-re már nagyon lefogyott, majd egy májátültetésen is átesett. Még ekkor is dolgozott, sőt 2010-ben személyesen mutatta be az Apple újdonságát, az iPadet, 2011 januártól viszont újra határozatlan idejű betegszabadságra ment, a cég operatív igazgatói teendőit pedig az Apple üzemeltetési igazgatója, Tim Cook vette át. Még abban az évben leadta összes elnök-vezérigazgatói munkáját.
Steve Jobs 2011. október 5-én hunyt el. Az 56 éves alapítótól így búcsúztak az Apple oldalán:
„Az Apple elvesztette látnokát és kreatív zsenijét, a világ pedig elvesztett egy rendkívüli embert. Azok, akiknek közülünk volt szerencséjük ismerni Steve-et, és együtt dolgozni vele, egy kedves barátot és egy inspiráló mentort vesztettek el. Egy olyan céget hagy maga mögött, amit csak ő hozhatott létre, szellemisége pedig mindig az Apple alapjait jelenti majd.”