Nagyon igyekszünk egészségesen táplálkozni, de bevallom, olyan finnyás bandában, mint az én családom, nem egyszerű kivitelezni a dolgot. Mutatom, mit találtunk ki.
Mikrozöldség, maxigyönyör
Elárulom, nem én vagyok a legnehezebb eset az azonos lakcímen tartózkodók közül. Jó, velem sem könnyű, de az más. A problémás fél a párom, aki szereti a hasát. A gondot egyrészt az okozza, hogy ha nem csomagolok neki ennivalót, akkor mindent összevissza eszik, ami szembejön vele, másrészt az, hogy ha csomagolok valamit, az általában szendvics, mert azt tudja a legegyszerűbben magával vinni napközben, és bárhol meg tudja enni. Néha rakok neki tisztességes főtt ételeket is, de ha csúszásban van, akkor csak hidegen, három perc alatt tudja magába tömni őket, ami kimondottan rosszat tesz a szervezetének.
Úgyhogy igyekszem a szendvicseket a lehető legegészségesebb alapanyagokból előállítani, minél több zöldséggel, például mindenféle salátákkal. Csakhogy életem értelme szerint a saláta kizárólag nagyon frissen finom. Hogy ezt a problémát megoldjuk, és mindenki elégedett legyen (én az elfogyasztott zöldek mennyiségével, ő meg a frissességgel), telefonos segítséget kértem Mónitól, a kishúgomtól, aki dietetikus, és profi kertész is.
Azt találtuk ki, hogy mikrozöldeket fogok növeszteni, mert az jó lesz minden szempontból. Friss is, egészséges is, de mondja el inkább ő, Brjeska Mónika, miért is jó ez nekünk.
„Először is, az egészséges táplálkozás jegyében készülő szendvics alapja valamilyen teljes kiőrlésű, rozsos, magvas vagy korpás pékáru, vékonyan megkenve valamilyen kenőzsiradékkal, vagyis vajjal vagy margarinnal. Ehhez jöhet a felvágott, a tojás, a sajt, a túrókrém az állati eredetű fehérje miatt, végül pedig az, ami nekünk most itt a lényeg, a zöldség. Egy normál méretű szendvics ajánlott zöldségtartalma 10-15 dkg. Ez az a mennyiség, ami többek között a napi rostbevitelhez is hozzájárul.”
Sonkás-tojásos szendvics mikrozöldekkel
Nem csíra, pici zöldség
„A mikrozöldek igazából éppen csak egy lépéssel tartanak előrébb, mint a csírák. Vannak, akik azokat nem szeretik, főleg a fura állaguk és a különleges ízük miatt, nekik tökéletesek a mikrozöldségek. Ez a növénynek az az állapota, amikor már vannak pici levelei, szóval tényleg jobban hasonlít a hagyományos salátára például, mint a csíra, de ugyanolyan egészséges, mint az. A mikrozöldségek tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal, és nagyon jó rostforrások, ami a bélrendszernek is igen kedvező. Sőt, a kifejlett növényekhez képest többszörös a tápanyagtartalmuk ezeknek a miniatűröknek. C- és E-vitaminból, valamint béta-karotinból van bennük a legtöbb, amikről tudjuk, hogy nagyon fontosak az egészségmegőrzéshez. Tulajdonképpen egy komplett konyhakertet tudunk otthon nevelni, csak éppen piciben.”
Én még csak kísérletezgetek a mikrozöldekkel. Eddig főleg szendvicsbe mentek, és az omlettet díszítgettem velük, hogy csinosabb legyen, de állítólag minden nagyon finom volt, hatalmasat dobtak rajtuk az új felfedezetteink. „Az ízük picit fura, de nagyon finom. Sokkal frissebb, mint a nagyra nőtt változatoké. Készíthetünk belőlük salátát, tehetjük őket szendvicsbe, rántottába vagy bármilyen ételbe, amibe amúgy is tennénk zöldséget. De akár ízesíthetünk velük vajkrémet, sajtkrémet, házi májkrémet, esetleg joghurtot vagy kefirt is. Nagyon változatosan használhatók, úgyhogy tökéletesen beilleszthetők az egészséges táplálkozásba” – mondja Móni.
Omlett zölddel
Növessz te is mikrozöldségeket!
Szóval összességében a mikrozöldségek nagyon jók. Szuperül felhasználhatók és eszméletlenül egészségesek – ráadásul mikrozöldséget nevelni nem nagy ördöngösség, sőt nem is túl költséges, az egésznek a tetejébe pedig a minikertészet kis helyen is elfér. A kialakításához sem kell semmilyen extra eszköz, én egyszerűen elbattyogtam a kedvenc kertészboltomba, és beszereztem mindent, ami kell.
Itt a bevásárlólistám:
- ültetőtálca (palántázó doboz), közepes méret: 750 Ft
- kókusztégla: 650 Ft
- biomagok: 400 Ft körül
- más magok: 150 forinttól
Először is szükség lesz egy ültetőtálcára (lánykori nevén palántázó doboz). A legegyszerűbb, sima műanyag tökéletesen megfelel. Sőt vehetsz rögtön többet is, mert érdemes több adagot is csinálni kis – mondjuk egy hetes – eltéréssel, hogy folyamatosan legyen utánpótlás.
Kell a dologhoz aztán kókusztégla is. Előre szólok, hogy ez a cucc nagyon tréfás, ugyanis a víztől teljesen abszurd méretűre nő, és szétesik. Ezt csak azért mondom, hogy ne lepődj meg, és ha nagy lendülettel állsz neki a dolognak, akkor tegyél alá fóliát. Én tanultam az első esetből, úgyhogy a téglát feldaraboltattam. Egy közepes ültetőtálcába körülbelül az egyharmada elég. Tehát a tégla megy a tálcába, aztán annyi vizet öntesz rá, amennyit felszív szép lassan, majd szétbontod és elegyengeted.
Csíráztatás
Ezen a ponton jönnek a magok. Én háromfélével kezdtem: zsázsával, retekkel és brokkolival. Állítólag a legjobbak a csíráztatáshoz való biomagok, de tulajdonképpen bármilyen mag jó – csak még jobb, ha nem kezelték vegyszerekkel. Különösebben nagy dolgot nem kell tenned, csak szórd a magokat a nedves kókuszrostra. Egy csomag több ültetésre is elég, és nyugodtan szórhatsz többfélét egy tálcára. Aztán nincs más teendőd, csak várni türelemmel. Szerencsére nagyon gyorsan elkezdenek nőni.
Növénytől függően 1-2 hét alatt ehető méretűre nőnek, neked pedig csak le kell nyisszantanod őket – mindig éppen csak annyit, amennyit megeszel. Viszont a kókuszroston csak úgy két hétig bírják, szóval ha nem ültetnéd át őket, hogy tovább nőjenek, akkor ennyi idő alatt fogyaszd is el mindet. Korábban már volt szó a folyamatos termesztésről: érdemes nagyjából egy-másfél hét különbséggel ültetni több adagot. És még valami: a kókuszrost nagyon jól tartja a nedvességet, szóval locsolni igazából nem kell, elég, ha néha, amikor úgy látod, kicsit lefröcskölöd vízzel, de azt is csak óvatosan.
A doboz elég sokáig bírja a gyűrődést, egy ideig nem kell majd új, a kókusztégla is több adagra elég, szóval tényleg elég jól ki lehet jönni ezzel a mutatvánnyal anyagilag. És ami a lényeg: évszaktól függetlenül mindig friss zöldet ehetsz.
