„Saját tapasztalatból tudom, hogy sok esetben a szülők, a családok vagy a tanulócsoportok is remek nevelési közeget teremthetnek a diákoknak – kezdi Turcsik Viktor, a budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója. A pedagógus tisztában van azzal, hogy egy nagyobb iskola felszereltségével és szellemi tőkéjével egyik tanulócsoport vagy szülő sem veheti fel a versenyt, sőt azt a sokszínűséget és impulzusáradatot sem tudják biztosítani, amit az iskola nyújt – de azzal is, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek ennél többet ér az, ha kikerülnek a taposómalomból, és a saját ritmusukban haladhatnak a tananyag feldolgozásával. – Gyerekfüggő, hogy kinek mire van leginkább szüksége, a felnőtteknek pedig arra kell(ene) törekedniük, hogy amennyire lehet, az ő igényeikhez igazodjanak. Hiába fájdalmas, be kell látnunk, hogy az iskolák manapság közel sem annyira adaptívak, mint amennyire az ideális lenne.
Mi fán terem?
A magántanulói státuszban lévő diákoknak nincs bejárási kötelezettségük az iskolába, félévkor és év végén azonban vizsgákat kell tenniük. Ettől függetlenül előfordul, hogy a magántanulók részt vesznek a tanórákon, például a hét meghatározott napjain, ami nemcsak a tanulást könnyítheti meg, hanem lehetőséget ad arra is, hogy megírják a dolgozatokat, vagy a többiekhez hasonlóan feleljenek. Azoknak a magántanulóknak, akik elegendő évközi számonkérésen vettek részt, a pedagógusok megajánlhatnak egy jegyet, így akár a vizsgától is eltekinthetnek.
A magántanulók között tehát akadnak olyanok, akik részt vesznek a különböző programokon, az osztálykirándulásokon vagy épp az ünnepségeken, abból a rendszeres számonkérésből azonban kimaradnak, ami egyébként szerves részét képezi az iskolai hétköznapoknak. „A magántanulói státuszt a szülőknek kell kérvényezniük (erre a tanév folyamán bármikor sor kerülhet), ha valami miatt nehezítetté válik, hogy a gyerek rendszeresen bejárjon az iskolába. Ez az indok lehet például valamilyen egészségügyi probléma, gyermekszínészkedés vagy épp versenysport, de előfordulhat az is, hogy a szülők elfoglaltsága vagy magánéleti gondjai miatt bizonyul jobb megoldásnak az, hogy a gyerek magántanulóként folytatja az iskolát” – magyarázza az igazgató.
Ha a szülők benyújtják ezt a kérvényt, az iskola kikéri a helyi Gyermekjóléti Szolgálat véleményét – ilyenkor a szakértők azt vizsgálják, hogy biztosítottak-e a körülmények az egyéni tanuláshoz –, és ha mindent rendben találnak, az iskola igazgatója engedélyezi a magántanulói státuszt. Ezt minden évben meg kell újítani, az intézményvezető jóváhagyása ugyanis nem határozatlan időre, hanem csak az adott tanévre szól.
Nem sétagalopp
Annak ellenére, hogy a magántanulók terelgetése komoly kihívásokat jelenthet a szülőknek, sokan önként vállalják mindezt csak azért, hogy a tömegoktatás ártalmaitól megóvják a gyereküket. „A szülők szempontjából a magántanulóság semmiképpen sem kényelmes, hiszen rájuk is sok feladat hárul amiatt, hogy a gyerek nem jár rendszeresen iskolába. Vannak, akik alternatív megoldásokat keresnek, és tanulócsoportba járatják a gyereküket, mások viszont folyamatosan velük együtt tanulnak. Ez utóbbit, az úgynevezett otthontanulást azok a szülők választják, akik nem dolgoznak, vagy otthonról végzik a munkájukat, és az idejükbe belefér, hogy rendszeresen segítsenek a gyereknek a felkészülésben” – mondja Turcsik Viktor.
A vizsgákra otthon is készülni kell (Fotó: iStock)
Az iskolaigazgató szerint fontos tudni, hogy a magántanulóknak nincs szükségük annyi tanórára, mint azoknak, akik bejárnak az iskolába, hiszen az ő óra- és vizsgarendjükből hiányzik a rajz, az ének-zene, a technika és a testnevelés. Ez ugyanakkor persze nem jelenti azt, hogy nekik nincs szükségük rendszeres sportra és kreatív foglalkozásokra – másfelől pedig a könnyebbség ellenére a gyerekektől is erőfeszítést kíván a magántanulóság, hiszen ha nem forgatják rendszeresen a tankönyveket, dömpingszerűen omolhatnak rájuk a feladatok.
Ha viszont mindent sikerül megoldani, a magántanulói jogviszony tényleg előnyös lehet. Ahogy az intézményvezető mondja:
Akik magántanulóként töltik a napjaikat, feszültségmentesen tehetik a dolgukat például a színpadon vagy a sportpályán, az iskolai felkészülésüket pedig nagyban támogathatják az egyre elterjedtebb magántanulói csoportok, ahol kis létszámban, nyugodt körülmények között haladnak a tananyaggal a különböző iskolák magántanulói, a tömegoktatás zajától távol.
Az állami oktatás kudarca
Ahogy Turcsik Viktor elmondta, hivatalosan a szülőknek kell kérvényezni azt, hogy a gyerekük magántanuló legyen, hallhatunk azonban olyan esetekről is, amikor az iskola javasolja (akár kvázi meg is zsarolva a családot), hogy a diák magántanulóvá váljon:
Véleményem szerint a pedagógiai nonszensz kategóriába tartozik, ha az iskola veti fel a szülőknek, hogy a gyerek legyen magántanuló. Arra adódhat példa, hogy egy diákon azt látjuk, nehezen tud létezni az iskolai körülmények között, és erre mindenképp fel is hívjuk a szülők figyelmét, illetve javasoljuk, hogy foglalkozzanak a problémával. De korántsem azt tartjuk elsődleges megoldásnak, hogy ilyenkor bárki magántanulóként folytassa a tanévet.
Az igazgató szerint arra sem jó válasz a magántanulóság, ha egy gyerek rendszeresen rombolja a közösséget vagy zavarja a tanórát, ennek ellenére a hazai pedagógiai gyakorlatban előfordul, hogy olyan helyzetet teremt az iskola, amelyben a szülőknek – legalábbis ha azt szeretnék, hogy a gyerekük az adott iskola diákja maradjon – nincs más választásuk, csak a magántanulói státusz kérvényezése.
„Hozzánk is jött már át másik intézményből olyan gyerek, akit az előző iskolájában magántanulóságba kényszerítettek, otthon azonban nem tudott megfelelően felkészülni a vizsgákra, ami miatt rossz jegyekkel zárta az évet, így az iskolaváltás mellett döntöttek”
– meséli saját tapasztalatát Turcsik Viktor.
Egy Ábel a rengetegből
Sajnálatos tény az is, hogy az általános és a középiskola pszichés szempontból többnyire nem akadálymentes, ami komoly próbatétel elé állíthatja a szorongóbb vagy az átlagosnál érzékenyebb gyerekeket. A magántanulók egy részéről el is mondható, hogy éppen az állami oktatás kudarca miatt választották ezt az utat, hiszen nem mindegyikük gyerekszínész, énekes vagy versenysportoló: sokan vannak köztük olyanok is, akik egyszerűen rosszul érezték magukat az iskolai közegben, vagy a szüleik gondolták úgy, hogy „ki kell menteniük” a gyereket az iskolában alkalmazott metódusok kavalkádjából.
Judit kamasz fia, Ábel egy vidéki nagyváros hatosztályos gimnáziumába járt, ahol az oktatás színvonalával nem volt semmi gond, az osztály légköre azonban nem volt az igazi.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy az osztály két részre szakadt, és a feszültség egyre erősödött a gyerekek között. Ábelt és néhány társát nyomasztotta a kiéleződő ellentét, ezért a szülőkkel összefogva az osztályfőnök segítségét kértük. Ő lerendezte a dolgot annyival, hogy a kamaszok között ez normális, és úgy vélte, hogy nincs szükség semmilyen beavatkozásra.
A rossz iskolai légkör árthat a szorongó gyereknek (Fotó: iStock)
Juditékat azonban ez nem nyugtatta meg, és később be is igazolódott, hogy nem ők túlozták el a problémát. Egy nap kisebb verekedés tört ki három fiú között, Ábel pedig meg akarta védeni a bajba került barátját, akit ketten szorítottak sarokba. A mentőakció rosszul sült el, a fiút félrelökték, és felrepedt a szemöldöke.
Fizikailag nem sérült meg komolyan, hála az égnek, de lelkileg ez az eset az utolsó csepp volt a pohárban. Úgy érezte, hogy nem tud ebben az osztályban tovább tanulni, erős szívdobogás és szédülés tört rá iskolába menet.
Juditék több orvoshoz is elvitték a fiukat, akinél semmilyen szervi eltérést nem találtak. Bár az osztályfőnök álláspontja továbbra is az volt, hogy Ábel csak színleli a tüneteket, Juditék kérvényezték, hogy magántanuló lehessen. Az osztályfőnökkel ezután sem sikerült elsimítani az ellentéteket, ezért Ábelt másik iskolába íratták.
„Mivel a munkahelyemen némi átszervezéssel sikerült megoldani, hogy otthonról dolgozzam, ezt az évet még az új helyen is magántanulóként zárja, de a terv az, hogy szeptembertől visszaül az iskolapadba. Ábel hosszú ideig járt pszichológushoz, így sikerült feldolgoznia a történteket, amiben nekünk nagy segítséget jelentett az is, hogy otthon tanulhatott, és az iskola közelébe csak a vizsgák alkalmával kellett mennie.”
