Csigó Zita szakácskönyveket illusztrál, magazinoknak fotóz, és reklámanyagokat készít, külföldre is. Az elmúlt évek során leginkább gasztro anyagok találták meg, és mostanra ez a téma a kedvenc területévé vált. Annyira belemerült ebbe a világba, hogy alig egy éve cégtársával elindítottak egy gasztronómiáról és dekorációról szóló magazint is.
A fiatal fotóssal a stúdiójában beszélgettünk rengeteg régiség és rusztikus tárgy között. Ez mind kellék volt, vagy lesz valamikor, mint az a kerítésdarab, ami mutatós háttérként köszön vissza fényképein. Csigó Zita fotográfus és stylist nemcsak űzi, hanem manapság már oktatja is a mesterséget.
Hogyan indultál?
Tulajdonképpen belenőttem a fotózásba, abban a közegben, amiben nevelkedtem, mindig is jelen volt a művészetek szeretete. Voltak más elképzeléseim is arról, hogy mi akarok lenne, a tanult szakmám nagyon messze esik a fotózástól, jogi egyetemet végeztem politológus szakon, aztán valahogy beszippantott ez az egész. Édesapám fotóművész, tőle tanultam a fotózás alapjait, trükkjeit hosszú időn keresztül. Majd lettek kisebb munkáim, főleg gasztro témákkal kerestek meg, én pedig ráéreztem arra, hogy rengeteg lehetőség van ebben és nagyon sok kreativitás. Fontos a jó beállítás, a szép fények, és nagyon izgalmas kitalálni a képet, megkomponálni, kellékeket válogatni, piacra járni.
A képeidet elnézve rengeteg „mütyűröd”, kiegészítőd van!
Igen, hosszú évek alatt gyűjtöttem be mindenféle, gasztrofotózáshoz szükséges kelléket, étkészletet, evőeszközöket, terítőket, szalvétákat, különböző háttereket és egyéb izgalmas tárgyakat. Vannak törzshelyeim, ahonnan nagyon jó dolgokat lehet beszerezni. Van evőeszköz vagy durva szövésű konyharuha, ami nagyanyai örökség, mutatós vintage kellék lett a dédnagyanyám dézsatartó asztalkája, de találtam már régi fa berakásos ajtót, kerítésdarabot, vagy vidéki padláson túrtam egy helyes kis öntözőkannát. Volt már rá példa, hogy Cannes-ból hazafelé zörögtek az új tányérok a csomagtartóban, vagy egy olasz kisváros szupermarketjében találtam meg azt a poharat, amit régóta kerestem. Az utazásaim során a gasztronómiai kiegészítőkből képződött pluszkilók hazafelé nálam már kötelezők.
Mennyit változott az ételfotózás az utóbbi években?
A 90-es években nagyon megkomponáltak voltak a képek, végig éles felvételeket csináltak, és nagyon telepakolták a képeket alapanyaggal, vagy mondjuk egy gyümölcskosárral. A 2000-es években sokat egyszerűsödött a képi világ, általában fehérre tálaltak igényes, franciás stílusban. Most pedig a trend teljesen egyértelműen a vintage, illetve rusztikus irányba mozdult el, amit én kifejezetten szeretek. Nagyon jó egy olyan korszakban alkotni, amikor a trend és a te saját ízlésed megegyezik.
Hogyan alkotsz? Mi inspirál?
Nagyon sokat utazom külföldre, ahol ötleteket is gyűjtök, ezekből a későbbiekben sok-sok inspirációt tudok meríteni a munkatársaimmal együtt. Ilyenkor készülnek munkafotók egy-egy ismeretlen ételről, specialitásról, amikről kikérdezem a helyieket. Itthon stúdiókörnyezetben dolgozom, az időjárástól és a napszakoktól függetlenül, állandó fények segítségével egész nap zajlik nálam a munka. Van egy stábom, velük csinálom az újságot is, és amikor megkeresnek egy más munkával, már tudom is, melyik mesterszakács, gasztronómiai szakember készíti el az ételt, amihez igazítom a kellékeket, megkomponálom a környezetet, és lefotózom.
Vállalkozóként is próbálgatod magad, egy évvel ezelőtt egy gasztronómiával és dekorációval foglalkozó magazint indítottatok Fahéj néven. Hogyan jött az ötlet?
Alapos piackutatást végeztünk, és kihasználtuk, hogy nincs még nálunk dekor témával összekötött gasztromagazin, így indítottuk útjára a Fahéjt, a magazint. Az olvasók nagyon szeretik. A fő csapásvonal a gasztronómia. Ezt egészíti ki a dizájn, a dekor, a csináld magad!-anyagok és a fiatal, gasztronómiához köthető művészek bemutatása.
Milyen terveid vannak még? Mit szeretnél megvalósítani az elkövetkező években?
Mindazt, amit most csinálok, folytatni szeretném. Viszonylag új dolog az életemben a tanítás: három helyen is tartok fotós workshopokat, illetve tanítok stylingot. Korábban nem gondoltam magamról, hogy ennyire élvezem majd a tanítást! Tervezem, hogy elindulunk külföld felé, már összegyűlt egy jó kis portfólió, és van elég referenciám is. Mindezek mellett régi vágyam visszatérni a művészfotózáshoz. Volt már ilyen jellegű csoportos kiállításom, de ehhez nyugodt környezet kell, amikor nincs határidő, nincs rohanás, könnyebben megy a ráhangolódás.
