Judit érkezik. Magas, dekoratív, nyúlánk, a harmincas éveinek elején járó fiatal nő. Mintha egy divatmagazin címlapja elevenedett volna meg. Törékeny alkat, tökéletes smink, márkás ruhák. Csupán a mosolytalan arca, a ruhaigazítós mozdulatai zavaróak. Amint megérkezik, a mosdót keresi, a felszaladt harisnyáját szeretné kicserélni. Amikor mindezzel végzett, nyugodtabbnak tűnik. Lassan “megérkezik”, és elkezdődik a beszélgetés.
“Boldogtalan vagyok, csalódásokkal terhelt év van mögöttem. Nem is akartam szilveszteri buliba menni, ám egy barátnőm nem hagyott békén. Elmentem, bár sok jót nem vártam az estétől. Kedvem sem volt, alkoholt sem fogyasztottam, éppen ezért visszahúzódó voltam, folyamatosan azt éreztem, nem vagyok elég csinos, mindenki gúnyosan néz rám. Egész este a WC és a helyiség között ingáztam, javítottam a sminkemet, a körmöm is letört. Pokolian éreztem magam és nagyon magányos voltam, alig vártam, hogy vége legyen ennek az egész évnek. Jó lett volna egy srácot megismerni, de nem csodálkoztam, hogy nem sikerült. Az utóbbi időben, bármennyire szeretném, nem jön össze. Nem vesznek észre a férfiak, pedig tényleg mindent megteszek azért, hogy jól nézzek ki.
Hazainduláskor egy idegen férfi odajött, egy papírdarabot csúsztatott a markomba, amit a taxiban olvastam el. Először örültem, azt gondoltam, hogy valakinek megtetszettem, és egy telefonszám lesz a papírra írva. Ennél azonban sokkal többet kaptam. Ez állt rajta: »Hirdess békét! Hagyd, hogy győzzél önmagaddal szemben!« Csodálkoztam, hiszen ezek szerint valakinek szembetűnt az, hogy nem vagyok jó passzban. Most úgy érzem, ez a mondat egy életre szóló útravalóvá vált! Megfogadtam, hogy 2014-ben békét kötök önmagammal. Befejezem azt a fajta szexuális háborút, melynek csakis én lehetek a vesztese. Erre most döbbentem rá, az új év első hajnalán” – elerednek a könnyei, érzem, már régen nem tudtak utat törni őszinte érzései…
A tökéletesség ördögi köre
Mindig tökéletes akart lenni. Egész gyermekkorában sportolt, sportversenyeket nyert, ezt a szülei el is várták tőle. Az iskolában is az elsők között volt, jól tanult. Az egyetemi tanulmányait is kiválóan végezte, ám jól fizető állása ellenére mégsem boldog. Párkapcsolatai sorban kudarcba fulladnak, mert nem képes arra, hogy elengedje magát szeretkezés közben. Mindig az jár a fejében, hogy ő nem elég jó nő, nem tetszik a férfiaknak. Azzal bünteti magát, hogy soha sincs orgazmusa.
A nők körében a média hatására a tökéletességre való törekvés általában a csinos külsőt jelenti. A média üzenete szerint akkor leszünk boldogok, ha mindenünk megvan. Jó alak, csinos ruhák, smink, körömlakk, menő cuccok, jó autó. Ha egy nő bókot kap, akkor könnyebben hiszi el magáról, hogy ő csinos, illetve “elég jó”. Ám bármennyire is jólesik nekünk, nőknek ez a dicséret, azért ha a “jóllétünk” ettől függ, akkor nagyon sérülékennyé válunk. Ha kedvesünk nem mondja el sms-ben napi ötször, hogy mennyire hiányzunk, mennyire kíván, és milyen szépek is vagyunk aznap, akkor a bizonytalan nők azt gondolják magukról, hogy aznap ez nincs így. Hiányzik a visszajelzés, ezért elhiszik, hogy senki sincs velük megelégedve. Nem tökéletesek, tehát nem fogják őket szeretni. Ekkor még inkább szépítik magukat, hiszen azt érzik, hogy tegnap nem voltak elég csinosak. Belekerülnek egy ördögi körbe. Egyre több időt töltenek kényszeresen azzal, hogy kihozzák külsejükből a maximumot.
A bizonytalanság gyökere
“Soha nem éreztem magam biztonságban, hiszen a szüleimtől mindig csak azt hallottam, hogy akkor érek valamit, ha jók az eredményeim. Ha második lettem egy versenyen, annak nem örültek. Sokszor bűntudatom volt, hogy a szüleim nem lehetnek rám elég büszkék, bizonytalan voltam, hogy mi lesz majd a következő verseny után, ha netalán nem tudok majd teljesíteni” – meséli Judit.
Judit megfogalmazta azt, hogy mit nem szabad egy szülőnek tennie. Ha szülőként a gyermeket csupán a teljesítménye alapján jutalmazzuk meg a szeretetünkkel, akkor egy bizonytalan, önmagát nem szerető, teljesítménykényszeres felnőtt válik belőle. Akinek önértékelési problémái olyan fokú belső bizonytalanságot idéznek elő, hogy képtelenné válik tartós párkapcsolatok kialakítására a rossz önértékelése folytán. Folyamatosan elégedetlen önmagával, nem hiszi el magáról, hogy egy szerethető lény, hiszen már gyermekként is azt tapasztalta meg, hogy csak akkor szeretik szülei, ha jól teljesít, ha megfelel a szülői elvárásoknak. Sajnos sok szülő nem azt tanítja meg gyermekének, hogy az önmaga által támasztott igényeknek feleljen meg, hanem azt, hogy a köz elvárásainak kell megfelelni. Ez nagyon nagy hiba, mert ez válik modellé a felnőtté válás során a párkapcsolatokban is.
A szexuális önértékelés
“Amikor a tükörbe nézek, akkor állandóan azt látom, hogy ez a tincs nem áll jól, hogy a vádlim nem elég gömbölyű, és lehetnének nagyobb melleim is. Szex közben meg azért nem tudom magam elengedni, mert arra gondolok, vajon most ebben a pózban hol fodrozódik egy hurka a derekamon. A szemeim előtt megjelenek én magam, miközben szeretkezem – hát nem valami szívderítő látvány –, igyekszem ugyan beszívni a hasamat, de persze attól a melleim nem lesznek nagyobbak. Erre ment rá az előző kapcsolatom is.”
Judit elmeséli, hogy annyira nincs megelégedve önmagával, hogy szex közben is zavaró gondolatok jutnak eszébe, amik meghiúsítják azt, hogy maradéktalanul élvezze a szexet. Tudjuk, hogy a szex egy flow- (áramlat-) tevékenység, amelyben nem érezzük az idő múlását, amiben képesek vagyunk feloldódni és kizárni a külvilágot. Jó esetben ennek így kellene történnie. Ennek a jutalma az orgazmus, a feloldódás csúcspontja. Judit eddig nem is jut el, hiszen minden porcikája tiltakozik a feloldódás ellen, a görcsös, ismétlő gondolatok lehetetlenné teszik ezt.
“A párom akkor abbahagyta a szeretkezést, és azt mondta, hogy nem képes folytatni velem a kapcsolatot, mert minden együttlét frusztráció és stressz számára. Minden szeretkezéskor, amikor nekem nem volt orgazmusom, ő azt élte meg, hogy nem elég jó partner, hiszen nem tud eljuttatni a csúcsra. A férfiúi önbizalmát veszélyeztettem.” Judit elmondta, hogy küzd magával. A tönkrement párkapcsolata és a figyelmeztető levélke nyitotta fel a szemét. Akkor döbbent rá, hogy ehhez segítséget kell kérnie. Látja a problémát, a bizonytalanságát, ami az önmagába vetett hit hiányából adódik. Nem képes meglátni értékeit, sikereit, folyamatosan azt érzi, hogy ő senkinek nem felel meg, mert nem teljesít elég jól.
Önmeghatározó tevékenységek – önismeret – boldogság
Az önbizalom, a belső erő úgy tud megszületni, ha próbára tesszük magunkat olyan tevékenységekkel, amikhez kedvünk van, élvezettel csináljuk, és kíváncsiak vagyunk, mennyire tudunk helytállni. Az eredmény felülírja a magunkról kialakított képet. Ha sok ilyen élményt szerzünk, önmagunk előtt is megnő az elismertségünk szintje.
| A tudományos pszichológia szerint a boldogság több dologtól függ: Alkati tényezőktől: milyen mértékben és milyen intenzitással vagyunk képesek megélni a negatív és a pozitív érzéseket, milyen válaszokat adunk ezekre az eseményekre. Ez a meghatározottság 50 százalékban befolyásolja a boldogságot. A gyermekkori események csak részben befolyásolják a felnőttkori boldogságot, hiszen boldogtalan gyermekkor után is lehetséges a boldog felnőttkor. Azonban a szülők részéről elszenvedett érzelmi, fizikai és szexuális abúzusok, a szülő alkohol- és drogfogyasztása, a szülő kontrollálatlan dühkitörései nyomot hagynak. A felnőttkori pozitív és negatív események – ide tartozik a szépség, az anyagi javak – 2-3 hónapig hatnak ránk, azonban utána a boldogságérzetünk visszaáll az eredeti szintre. Ez azt jelenti, hogy a pozitív ingerek is csak 2-3 hónapig hozzák a pozitív élményeket. Tehát ha egy autót vásárlunk, akkor ennek jutalmazó hatása pár héten belül alábbhagy, újra hasonló “élményre” lesz szükségünk ahhoz, hogy ismét boldogságot éljünk meg. A legjelentősebben attól függ, hogy mivel töltjük az időnket, hogy milyen tevékenységeket végzünk, amiben örömünket leljük, amit élvezünk. A saját hatáskörbe tartozó tényezők: Testmozgás, azok a cselekedetek, amik az én-hatékonyság érzését erősítik; áramlattevékenységek, amelyekbe az ember beleoldódik, megszűnik a külvilág, az idő, pl. írás, túra, sakk, fotózás; társas, szociális tevékenységek, párkapcsolatok. |
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
