Minden sikeres férfi mögött áll egy nő
– aki szerencsés, tartja a mondás, ám Tabitha King esetében nem állja meg a helyét a hímsoviniszta szólam, hiszen nélküle Stephen King nagy valószínűséggel nem lenne az, aki. Ráadásul jóval a világraszóló sikerek előtt ismerkedtek meg, és az asszony nemcsak kitartott férje mellett az alkotói, szociális és emberi mélységekben, de egy megfelelő pillanatban történt kukában turkálással be is indította az író karrierjét. De ne szaladjunk ennyire előre.
Párhuzamos valóságban
Hamarosan világszerte a mozikba kerül Stephen King egyik emblematikus klasszikusa, a Kedvencek temetője legújabb filmes feldolgozása. A mester rajongói tűkön ülve várják új írásait és az azokból készülő televíziós és filmfeldolgozásokat, nem véletlenül mondják, hogy ha King bevásárlólistáját adnák ki nyomtatásban, az is milliószámra fogyna a könyvesboltok polcairól.
Gazdag, szerteágazó karrier az övé, ráadásul újabban már nemcsak az olvasók, de a szakma, az irodalom belterjes világa is elismeri kiválóságát – a mélylélektani horror Charles Dickenseként emlegetik. Ám a manapság tisztes honpolgárként élő, a kutyájáról a közösségi oldalakra előszeretettel posztolgató Stephen King az igazi, ma már klasszikusnak számító remekműveit finoman szólva is delíriumos állapotban írta, a Ragyogás, a Tortúra vagy éppen a monumentális Az alkotása közben voltaképpen egy párhuzamos valóságban élt, és saját bevallása szerint is egyetlen embernek köszönheti, hogy nem őrült vagy halt bele ebbe a hosszan tartó állapotba: feleségének, Tabbynek.
Tabitha Spruce a könyvtárban
„Az is fontos a házasságnál, hogy aki korán kilép belőle, az elszalasztja a meglepetéseket, pedig némelyik csodálatos” – mondta egyszer Tabitha, márpedig ő aztán tudja, hiszen 1971 óta társa a csodálatos és kevésbé csodálatos meglepetéseket folyton produkáló írófejedelemnek.
Tabitha Jane-Frances Spruce egy nyolcgyermekes családba született 1949. május 24-én Old Townban, és később sem nagyon hagyta el Maine államot, hiszen a szülővárosában töltött elemi iskolás éveket követően Bangorban járt középiskolába, majd Oronóba került, a Maine-i Egyetem történelem szakára.
Az egyetemen tanult akkoriban a másodéves, angol szakos Stephen King is, igen szerény anyagi körülmények között, egy helyi könyvtárban vállalt állást, hogy egyáltalán enni tudjon. Ebbe a könyvtárba járt sokat Tabitha 1969 nyarán, és a könyvek és az irodalom közös szenvedélye hamar összekovácsolta a két fiatalt.
Stephen King 26 évesen (Fotó: Alex Gotfryd/Getty Images)
Nem is vesztegették sokat az időt, még házasságkötésük előtt, 1970-ben megszületett első közös gyermekük, Naomi Rachel King. Nagy lett volna tehát a boldogság, ám az állandó anyagi bizonytalanság sok hitet és kitartást követelt meg mindkettejük részéről. Stephen újabb és újabb állások után nézett, angolt szeretett volna tanítani, azonban először egy mosodában, majd egy benzinkúton találta magát. Egy dokumentumfilmben így fogalmazott:
Volt olyan pillanat, amikor a bangori New Franklin mosodában dolgoztam, hogy úgy éreztem a mélységes depressziós állapotban, hogy egyetlen dolog, amit elértem a főiskolai végzettségemmel, hogy én is az anyám életét élem.
Napi öt csomag cigi
King ugyan depresszív állapotban végezte a különféle munkákat, hogy magát és családját fenntartsa, ám szenvedélye, az írás fűtötte, ezért a mosodai műszak után, minden éjszaka bezárkózott, és a démonainak szentelte az életét. Tizennégy éves kora óta írt történeteket, ám ekkoriban kizárólag az íróasztalfiókjának. Szinte nem is aludt, minden szabad percében írt, akkor még látható eredmény nélkül. Munkabírásban King hasonlított az anyjára, aki éjjel-nappal robotolt, hogy a gyerekei ne haljanak éhen. Ám amíg a szerencsétlen sorsú mama nem számíthatott a link férjére, addig King mellett ott állt Tabitha, aki mindenben támogatta férje ambícióit. Egyik barátjuk így emlékezett erre az időszakra:
Mondhatta volna azt a felesége, hogy szükségünk van a pénzre, te meg csak itt ülsz, és az idődet vesztegeted ezzel, hagyd abba, úgysem vezet sehova, lehetne ilyen ember, de nem ilyen.
A sikertelenség és kilátástalanság természetesen nem tett jót Kingnek, aki családfenntartóként 1971-ben végre angoltanári állást kapott a Hampden Akadémián, így évi 6400 dollárral járulhatott hozzá a családi kasszához. Tabitha ugyan fellélegzett, ám férje számára igazi rémálommá vált a munka, sehogy sem találta az egyensúlyt a robotolás és az írói szenvedély, hovatovább kényszer között.
Tabitha és Stephen az 54. Nemzeti Könyvdíj gáláján, New Yorkban (Fotó: Robin Platzer/FilmMagic)
1972-ben megszületett második gyermekük, Joseph Hillstrom King (ma Joe Hill néven roppant sikeres író maga is), ezért apja egyre több munkát vállalt. Nappal a munkahelyén, éjjel a szobájában dolgozott, bezárkózott, és egy másik világba utazott. Novellákat írt, amiket elküldött a Cavalier, a Dude és a Swank férfimagazinoknak, majd várta, egyre csak várta a visszajelzéseket. Hiába. Végül egy rövid írása mégis megjelent, amiért 200 dolláros honoráriumot kapott.
Stephen King egyre nehezebben viselte a mindennapi fennmaradásuk és a saját el nem ismertségének küzdelmeit, a stressz csakhamar a kocsmába űzte, ahol ivott, dohányzott és pókerezett. Tabitha mindeközben otthon állt helyt a gyerekek és a háztartás teendői körül, és bár akkoriban állandó kételyek és bizonytalanság közepette maradt kicsapongó férje mellett, később, már nevetve, így emlékezett a nehéz időszakra:
Azt hiszem, sokkal jobban idegesített az, hogy öt csomag cigit szívott el naponta, mint bármi. Ez egy kis elégetett pénz volt, semmi más.
A későbbi híres író ekkor már teljesen a feleségére támaszkodott mint egyetlen mankóra. Egyre többet ivott, és a drogok is megjelentek az életében.
Joe Hill, a középső gyermek (Fotó: Rick Friedman/Corbis via Getty Images)
2500 dollár. OK?
Bár folyton írt, és kisebb írásai megjelentek az említett magazinokban, King gyakran volt elégedetlen a műveivel. Így történhetett, hogy az egyik, a Cavaliernek szánt történetével annyira nem tudott kibékülni, hogy a vázlatát és a kézirat első, elkészült lapjait összegyűrte és a kukába dobta. Tabitha kihalászta a szemetesből a telekinetikus képességekkel megáldott kislány sztoriját, elolvasta, és arra biztatta férjét, folytassa, hiszen roppant ígéretes regény lehet belőle. Így készült el a Carrie, Stephen King első, azóta megkerülhetetlenné vált, ikonikus regénye. A kézirat elkészülte után Tabitha nyomban elküldte azt Bill Thompson szerkesztőnek, aki visszaküldte azzal, hogy dolgozzon még rajta a szerző. King érezte a nyomást és a felelősséget, ezért zokszó nélkül átírta a könyvet a szerkesztői instrukcióknak megfelelően. Aztán várt.
Egy nap, amikor a tanáriban voltam, odajöttek és azt mondták, King úr, be kell jönnie az irodába, mert a felesége várja. Berohantam, miközben ezerrel vert a szívem, mert tudtam, hogy ez csak két dolgot jelenthet. Vagy a gyerekekkel történt valami, vagy sikerült eladnom a könyvet. A feleségem egy táviratot tartott a kezében Bill Thompsontól, akinek akkor még nem volt telefonja, ezért táviratot kellett küldenie. Ebben az állt: Carrie: a jövő elkezdődött. Ui.: 2500 dollár. OK?
Stephen King ekkor mindössze 25 éves volt, de már egy évtizede írt, és Tabithával túl voltak minden mélyponton, ami csak egy alkotói ambíciókkal megáldott vagy megvert emberrel és legfőbb támaszával történhet. A többi már irodalomtörténet.
Stephen King dedikál egy mexikói közönségtalálkozón 1976-ban (Fotó: Buddy Mays/Corbis via Getty Images)
Reuben könyve
Stephen King számos nagy sikerű regényt írt még alkoholista és drogfüggő állapotában, azonban a szekér jól futott, anyagi gondjaik nem voltak.
Tabitha, miután berúgta férje karrierjét, és miközben hűségesen, szerelemmel elviselte az egyre sikeresebb íróval való élet minden hepehupáját, maga is a fényre merészkedett, és megcsillantotta írói vénáját. 1981-ben megírta Small World című regényét, gondosan elkerülve, hogy ő is a pszichológiai horror műfajában alkosson. Ezt a könyvet nagyjából kétévente követték az újabbak, így a Caretakers, a The Trap, a Pearl és a One on One. Természetesen Tabitha King íróként közel sem volt annyira sikeres és olvasott, mint világhírű férje, azonban egy szűk, értő kör számára ígéretes unikumnak tűnt egyedi látásmódjával és nyelvezetével.
Az áttörést az 1994-es The Book of Reuben hozta meg az írónőnek, ami sokéves késéssel magyarul is megjelent, nem meglepő módon Reuben könyve címen.
A nemzetközi kritikák szerint Tabitha King ötödik regényében megcsillantja kivételes tehetségét, megnyerő és felismerhető jellemeket ábrázol, akik bátran felveszik a harcot az élet viszontagságaival szemben.
A történet főhőse, Reuben Styles egész életét Nodd’s Ridbe-ben tölti, természetesen Maine államban, és semmi mást nem akar az élettől, csak boldogságot. A sovány, céltudatos tinédzser romantikáról alkotott elképzeléseit azonban beárnyékolja a vietnámi háború és az azzal járó sorozás. A regényben szembetűnő Tabitha érzelmi azonosulása a középiskolában kiemelkedő eredményeket elérő, de aztán alkalmi, többek között benzinkúti munkákkal magát fenntartani kényszerülő főszereplőjével. Akárcsak saját maga a férjével, hőse, Reuben is megpróbál helyesen cselekedni a konvencionális amerikai sikertörténet forgatókönyve szerint, ám az élet nem hozza meg a könnyű és gyors sikereket. Azért harcol, hogy olyan emberré válhasson, amilyet lelki szemeivel elképzelt magának. A regény realistán mutatja be, milyen áldozatokkal jár az, hogy egy férfi boldoguljon és helytálljon egy olyan világban, amit nem ő alakított, de megtanult elfogadni.
Stephen, Tabitha és Owen King (Fotó: Bill O’Leary/Washington Post/Getty Images)
A rémautó
A King família sorsa az írás, a családfő géniusza valamennyi családtagot megfertőzte. Tabitha nyolckötetes író lett, legidősebb fiuk Joe Hill néven arat sikereket, Owen is író, sőt az ő felesége, Kelly Braffet is több kötetet tett már le az asztalra. Egyedül Kingék Naomi lánya maradt távol a klaviatúrától – talán csak egyelőre.
Bárhogy is fordult jóra az életük úgy anyagi szempontból, mint elismertségben, Tabithának még egy alkalommal helyt kellett állnia férje tragédiájában. Történt, hogy 1999. június 19-én Stephen King szokásos sétáját rótta bangori otthonuk közelében, amikor egy Bryan Smith nevű férfi a furgonjával elgázolta. Az író nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, rajongóinak szíve és az irodalmi világ egy pillanatra megállt, amikor egy újság tévedésből halottnak nyilvánította. Tíz nap alatt öt műtéten esett át, eltört a lába és a csípője, valamint légmell is kialakult nála. Bár a hosszú lábadozása alatt erős fájdalmai voltak, az írást nem hagyta abba, közben természetesen felesége ápolta és tartotta benne a lelket. Ekkor született az Álomcsapda című regénye.
Tabitha King és Stephen King a baleset után, a Halálsoron New York-i bemutatóján (Fotó: Arnaldo Magnani/Getty Images)
King ügyvédje megvásárolta a balesetben részt vevő autót, és bezúzatta egy roncstelepen. A sofőrt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, ám 2000 szeptemberében rejtélyes körülmények között meghalt, fájdalomcsillapító-túladagolásban. King a baleset előtt egy furcsa autóról szóló regényen dolgozott, amelyben egy kísértetiesen hasonló baleset indítja be a történéseket. A könyv végül 2002-ben jelent meg Rémautó címen.
Balesete után két évvel King súlyos tüdőgyulladást kapott, és kórházi kezelése közben Tabitha átalakította a dolgozószobáját. Amikor férje hazatért, a könyvei és a személyes tárgyai még el voltak pakolva, így saját elmondása szerint olyan érzése volt, mintha a halála utáni szobáját látta volna. Minden rossz ómen ellenére Stephen King ma is aktív, sorra jelennek meg új írásai, a tévécsatornákat és a mozivásznat pedig elárasztják a műveiből készített sorozat- és filmadaptációk. Egyes kritikusok szerint a józanságra és drogtalanságra „kárhoztatott” King csupán árnyéka korábbi önmagának, mások viszont éppen a tiszta elmével írt újdonságait dicsőítik. Bárhogy is van ebben a szubjektív műfajban, hű társa, felesége, menedzsere és fegyverhordozója, Tabby minden bizonnyal örül a megszelídített Stephennek, akivel boldogságban töltik mindennapjaikat Maine államban, bangori otthonukban.
Tabitha King tizenhárom éve nem publikált újabb regényt.