Felnőtt az első olyan generáció, amelynek a rendszerváltás után lehetősége volt szabadon iskolát választani. Sokan közülük különféle alternatív szemléletű oktatási intézményekbe is jártak, de vajon könnyebben vagy nehezebben boldogulnak most, hogy már aktív munkavállalók, mint a hagyományos oktatási rendszerben nevelkedett kortársaik?Rugalmasabb szemléletet vagy rózsaszín szemüveget kaptak az alternatív iskolákban nevelkedett fiatal felnőttek?
A védőburok nem elszigetel, hanem magabiztossá tesz
Molnár Blanka több oldalról is érintett a témában: alternatív iskolában érettségizett 2011-ben, most PhD-hallgató, kutatási témája a környezeti nevelés és az ehhez kapcsolódó reformpedagógiai irányzatok vizsgálata. Sokszor vállal szerepet olyan programokban is, amelyek az alternatív oktatási módszerek, ezen belül is a Waldorf jellegzetességeit mutatják be. Fontos számára, hogy megmutassa: az alternatív iskolák olyan haladó szemléletű fiatalokat neveltek és nevelnek, akik később megtalálják a helyüket a világban, sőt alkotó módon képesek alakítani a környezetüket.
„Óvodától érettségiig Waldorfba jártam, és nekem nagyon jó élmény volt az iskola – meséli Blanka. – Nyilván voltak ott is nehézségek, de úgy látom, ezek egészen más jellegűek voltak, mint amilyenekkel egy hagyományos iskolában találkoznak diákok. Nagyon szerettem, és a mai napig meghatározó számomra mindaz, amit ott kaptam.
Aztán az egyetemre kerülve szembesültem vele igazán, mekkora szerencsém volt eddig, illetve hogy másoknak mennyire nem volt szerencséjük az iskolás éveik alatt.
Eleinte bosszantott, amit tapasztaltam, de hamar rájöttem, nem az egyetemista társaim hibája, hogy másképp állunk bizonyos dolgokhoz, hanem nagyon másképpen szocializálódtunk az iskolában. Ez a kérdés aztán azóta is nagyon foglalkoztat.”
Sokszor róják fel az alternatív iskoláknak, hogy védőburokban tartják a gyerekeket, távol a valóságtól, és ez később nehézséget okozhat a számukra, mert nehezen találják meg a helyüket az „igazi” világban. Blanka azt mondja: ezt a védelmet ő is érzi, de szerinte ez nem elválasztja másoktól, hanem sokkal inkább segíti abban, hogy megtalálja önmagát, a helyét, és nyitottan tudjon kapcsolódni másokhoz.
Molnár Blanka: sokfélék vagyunk, és egy alternatív iskola abban segít, hogy meg tudjuk őrizni ezt a sokszínűséget
„Ez a sokat emlegetett burok megerősít, és ad egy egészséges énképet – mondja. – Ennek is köszönhetem, hogy bele merek állni helyzetekbe, és bátran próbálom ki magam eddig ismeretlen körülmények között is. És annak, hogy sokféle dologban kipróbálhattam magam, sokféle kihívással kellett megküzdenem már az iskolában is: olyan projektekben, feladatokban, csoportmunkákban, gyakorlatokon vettem részt, amikre egy hagyományos rendszerű iskolában legtöbbször nincs tér, idő, lehetőség.
Ez a burok tehát nem azt jelenti, hogy védve vagyunk a kihívásoktól, nehézségektől, hanem hogy ezekkel egy támogató, megtartó közegben tanulunk megküzdeni. Biztos vagyok benne, hogy nem az készít fel az életre, ha folyamatosan stresszben tartanak, ha senki nem kíváncsi a gondolataidra és a véleményedre, ha csak egyféle szempont szerint mérik a képességeidet.
A nyitottság, támogatás, szeretet nem plusz, csak olyasmi, amire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy egészségesen tudjon fejlődni. Ezt én megkaphattam az iskolában. Ami persze nem jelenti azt, hogy egy ilyen iskolában mindent szabad: vannak határok és szabályok, amire minden gyereknek szüksége is van az egészséges fejlődéshez, de határokat szabni egy megtartó és biztonságos közegben is lehet.”
Apróságok, amiken sok múlik
Blanka elismeri: néha okoz egy kis fejtörést, amikor számára természetes dolgok másoknak kényelmetlennek tűnnek.
„Nehézség, ha ezt annak lehet nevezni, hogy nem tudok belesimulni egy olyan rendszerbe, amivel nem értek egyet. Mások talán könnyebben törődnek bele, de úgy látom, közben nem érzik ettől jobban magukat.
Észreveszek és szóvá merek tenni dolgokat, de ez nem azt jelenti, hogy folyton kötözködöm: én abban nőttem fel, hogy konstruktívan a megoldásokat kell keresni úgy, hogy mindenki érvényesíthesse az érdekeit közben.
Erre jó példa lehet, hogy ha egy dolgozat egy egész csoportnak rosszul sikerül, akkor a hagyományos rendszerben nevelkedett társaságban általában mindenki morog, és levonja magában a következtetéseket, aztán minden megy tovább. Egy alternatív szemléletű iskolában szocializálódott diák valószínűleg törekszik arra, hogy megbeszélje a tanárral, mi történhetett, hogy szinte senki nem érti a tananyagot, és együtt keresnek megoldást – ez egy olyan folyamat, amiből a tanár és a diákok is tanulnak. Egyszerű, mégis ijesztő azok számára, akik nem ehhez szoktak.”
Az a furcsa helyzet is kialakulhat, hogy a rugalmasabban gondolkodó kezdi egy idő után rosszul érezni magát, holott biztos benne, hogy jó úton jár. Blanka így emlékszik vissza az ilyen helyzetekre:
„Nekem nagyon furcsa volt az egyetemi évek elején, hogy a többség nem mert kérdezni. Sőt ha a tanár szeretett volna egy-egy témában beszélgetést kezdeményezni, nem mertek hozzászólni, a feltett kérdésekre válaszolni.
Ott döbbentem rá ismét, hogy mennyit számít, mihez szoktatják hozzá, mire nevelik az embert az iskolában. Ahol csak felelni kell, és szóról szóra azt, amit a tanár leadott, és ahol osztályozzák a feleleteket, ott egy idő után érthető módon elfogynak a kérdések… És egy-egy rosszul adott felelet után az önbizalom is. Nagyon szomorú volt ezt látnom.
Eleinte furcsán is éreztem magam, mert nyilván emiatt kitűntem, hogy én kérdezek, sőt akkor is kérdezek, ha valamit nem értek. Számomra természetes volt, hogy ahhoz, hogy valamit meg tudjak tanulni, értenem is kell, és ha magamtól nem megy, akkor segítséget kérek hozzá. Ez nyilvánvalóan nagy előnyömre vált a tanulásban.
Ettől persze nem éreztem magam többnek, csak szerencsésebbnek. Tudtam, hogy nem én vagyok a különleges, hanem szomorú, hogy ami nekem természetes, azt mások nem kaphatták meg.
Szerencsére tudtam ezekről a kérdésekről beszélgetni a csoporttársaimmal is, így ha az elején kicsit furcsának is tűnhettem, hamar tudtunk nyitni egymás felé. Sokszor beszélgettünk ezek kapcsán az iskolai tapasztalatainkról, és úgy érzem, így mindannyian többet megértettünk önmagunkból és egymásból is.”
A nyitottság, támogatás, szeretet nem plusz, csak olyasmi, amire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy egészségesen tudjon fejlődni (Fotó: iStock)
Alternatív iskolából a munkaerőpiacra
Mit adhat egy alternatív iskola a jövő munkavállalóinak, és melyek azok a szempontok, amelyek egy munkaadó számára különösen fontosak? Molnár Blanka szerint a konkrét tárgyi tudással szemben egyre inkább a készségek és a szemlélet felé tolódik a hangsúly.
„Én szinte csak az előnyeit tapasztalom annak, hogy alternatív szemléletű oktatási intézményben nőttem fel – állítja. – A nehézséget inkább a belső vívódások jelentik: vajon megtalálom a helyem? Mi vár ahhoz képest, amire számítok? De ezt, azt hiszem, mindenki átéli, aki új közegbe kerül, függetlenül attól, hogy hol szocializálódott.
Az alternatívabb szemléletben nevelkedettek talán még nyitottabbak is, és hamarabb meglátják a lehetőségeket még egy kihívásokkal teli helyzetben is. Azok a dolgok, amikre az én iskolámban különösen nagy hangsúlyt fektettek: a kommunikációs készségek fejlesztése, az összefüggések keresése, az együttműködés, a kreatív problémamegoldás…
Ezek hosszú távon előnyt adtak a kortársaimmal szemben, még ha annak idején sokan csóválták is a fejüket, hogy egy hagyományos iskolához képest mennyire más tempóban haladunk. Sokfélék vagyunk, és egy alternatív iskola abban segít, hogy meg tudjuk őrizni ezt a sokszínűséget: mindenki fedezze fel az erősségeit, legyen tisztában a gyengeségeivel, akár tudjon fejlődni bennük, és ehhez képest találja meg a helyét a világban.”
A munkaadó szempontjából nézve egy alternatív szemléletű iskolában nevelkedett munkavállaló sok szempontból lehet jó választás. Tisztában van a saját képességeivel, valószínűleg gyakorlatiasabb, sok mindenben kipróbálhatta már magát. Ha nehézségbe ütközik, könnyen és természetesen kér segítséget.
Ugyanakkor fontos számára, hogy kapjon visszajelzéseket, megerősítést, és hogy a feladatok, amiket kap, érdekesek legyenek. Tud kompromisszumot kötni, de csak akkor, ha látja, hogy ez milyen célt szolgál. Blanka így foglalja össze az eddigi tapasztalatait:
„Azok, akik alternatív iskolákból kerülnek a munkaerőpiacra, talán bátrabban mernek váltani, mint mások, mert azt keresik, mi az, ami nekik jó, és közben hasznos másoknak is. Jellemző, hogy ha rájönnek, hogy nem azt kapják egy felsőoktatási intézménytől, amit vártak, akkor belevágnak valami újba. Szívesen vállalnak önkéntes munkát is, hogy tapasztalatot és önismeretet szerezzenek.
Adnak maguknak időt, hogy kialakuljon, mit is szeretnének igazából csinálni.
Kívülről nézve ez mások számára lehet, hogy az idő elvesztegetésének tűnik, de hosszú távon ez egy kifizetődőbb hozzáállás, mint valamibe belemerevedni, és kiégni.”
A jövő oktatási formája: klasszikus vagy alternatív szemlélet?
Molnár Blanka szerint az, hogy merre változik az oktatási rendszer, egyre inkább költői kérdés, mert minden egy irányba mutat.
„Sok változás zajlik a szemünk előtt, amelyek minden területre hatással vannak, és amelyeknek felbecsülni is alig tudjuk a jelentőségét – mondja. – Az alternatív iskolák, talán a rugalmasságuk miatt, gyorsabban reagálnak a változásokra, ezért is lehet, hogy egyre többen fordulnak a hagyományos oktatástól a szabadabb formák felé.
Az, hogy sokan keresik a kiutat a közoktatásból, jelzi, hogy valami nem működik ott jól, az emberek nagyon mások, mint a rendszer, nem érzik már jól magukat benne.
Sokan keresgélni kezdenek másféle megoldásokat, ami egy nagyon jó folyamat, és a fejlődés irányába mutat. Egyre komplexebb problémákkal kell szembesülnünk: a technológia fejlődésével és a környezetünkkel való kapcsolatunk újragondolásával újfajta kihívások állnak előttünk.
Ehhez pedig egészen biztosan új, rugalmasabb szemléletre és másfajta készségekre is szükségünk lesz, mint amiben eddig gondolkodtunk. Én ezt látom ma az egyik legnagyobb feladatnak. Ez megerősíti, hogy az alternatív oktatási módszereknek igenis van létjogosultságuk, sőt kezdenek nélkülözhetetlenné válni.”
