Az Európai Parlament állásfoglalása alapján a tagállamoknak a “kliensek” büntetésével kellene gátat szabniuk a prostitúciónak. A parlament felszólította a tagállamokat, hogy a prostitúcióval felhagyni kívánó nők számára találjanak menekülési útvonalat és alternatív megélhetési lehetőségeket. Emellett a prostitúció megelőzéséhez jobb oktatást és a nőket és gyerekeket prostitúcióba kényszerítő szegénység felszámolását sürgetik – noha az iránymutatás nem kötelező érvényű.
 |
| Fotók: Marc McAndrews |
A szexet megvásárló fél büntetése tehát az új EU-minta, az úgynevezett északi irány, melyet Svédország, Izland és Norvégia alkalmaz. Hazánkban 1993 óta a prostituáltak nem büntethetők. A jog üldözi az üzletszerű kéjelgés elősegítését vagy kerítés elkövetését, ám a gyakorlatban alig-alig indult ilyen büntetőeljárás, a prostituáltakat dolgoztató hálózatok békésen gyarapodhattak. Pedig a prostitúció elleni harc a szervezett bűnözés elleni harc is.
A prostitúció – különösen a nyílt utcai, országúti vagy a kamionparkolókban zajló formája ugyanis elválaszthatatlan a szervezett bűnözéstől. Az úgynevezett “fehér rabszolgaság” emberkereskedői – ígérettel, munkaajánlattal, erőszakkal vagy más módon – külföldi nőket (fiúkat, gyermekeket) irányítanak Magyarországra, ahol a hazai prostituáltaknál olcsóbban dolgoztatják őket. A “jóárasított” rabszolgára nagy a kereslet. A hazai prostituáltak hasonló módszerekkel kerülnek külföldre, tőlünk nyugatra. A magyar nők aztán ugyanúgy letörik az árakat ott, mint a Keletről érkezettek hazánkban. Jól csak a haszon lefölözői járnak.
Az Európai Bizottság adatai szerint az emberkereskedők csapdájába kerülők 62 százaléka lesz szexuális kizsákmányolás áldozata. Az áldozatok 96 százaléka nő. Az Európai Unió tagországainak tehát határozottabban kellene fellépniük az emberkereskedelem ellen, és jobb védelmet kellene biztosítaniuk az áldozatoknak is – szól az állásfoglalás.
A nemzetközi emberkereskedelmen kívül az otthonról elcsalt vagy megszökött, esetleg kifejezetten elrabolt fiatal nőket – különösen a gyereklányokat – az országon belül is adják-veszik.
A prostituáltak útja általában nemi erőszakkal vagy erőszakokkal kezdődik, majd “munkába állás” után gyakran droggal folytatódik. Az ENSZ Munkaügyi Szervezete szerint évente több mint egymillió gyerek kerül a szexpiacra, és a fejlett világban minden negyedik prostituált gyerekkorú, 18 éven aluli.
A közkeletű tévedés ellenére az igazság az, hogy nagyon kevés nő dolgozik prostituáltként szabad akaratából, mivel az eleve egyenlőtlen helyzetben meghozott döntések jogvédők szerint semmiképpen nem számíthatnak szabadnak.
Az önkéntes prostitúcióról papolók legritkább esetben gondolnak a hierarchia alján nyomorgó, út szélén kuncsaftra váró nőkre. Előttük a luxusprostituáltak képe lebeg, meg a Pretty Women filmrészletei. Ők azok, akik reklámízű cikkekben örvendeznek, milyen sok egyetemista lány keres sok pénzt escortlányként, vagy az örömmel dubajozó, majd a ki tudja, miből meggazdagodott férfiakkal “járó” luxusprostituáltak világát értik félre.
Kimondatott tehát: a nők teste nem árucikk. Az út melletti lányok szolgáltatásait autós kiszolgálásnak tekintő férfiak, reméljük, veszik az adást. És reméljük, hazánkban lesz rá politikai akarat, hogy ezt az európai állásfoglalást komolyan is vegyék.
Ti örülnétek, ha itthon büntetnék a prostituáltak “klienseit”?
