A labirintusról a legtöbbször egy olyan kacskaringós ábra jut az eszünkbe, amelyben eltévedni könnyű, és ahonnan kitalálni nehéz. Pedig az igazi labirintusokban nem lehet elveszni. “A labirintus olyan térszerkezet, amibe egyetlenegy út vezet be, és ez az út ki is hoz, nincsenek elágazások, zsákutcák, vakvágányok” – meséli Halász Péter képesített labirintusvezető.
Amit a köztudatban labirintusnak hívunk, valójában útvesztő, tudjuk meg Pétertől. A cél itt az, hogy kitaláljunk, az útvesztők alaprajza zsákutcákkal, fordulókkal tarkított, a helyes út kiválasztásához élénk gondolkodás, logika és következetesség szükséges. Az útvesztők “fala” (pl. sövényfal) mindig kiemelkedik a térből, a labirintusok ezzel szemben többnyire átláthatók, középpontjuk felé és onnan kifelé egyértelmű útvonal vezet. Mégsem olyan egyszerű végigjárni őket, mint ahogy gondoljuk.
Elveszni a térben és az időben
“Amikor belépek, olyan, mintha magammal találkoznék. Szavak nélkül, elvárások nélkül, csak a jelenlétemmel. Nem problémát megoldani megyek oda, hanem csak tudatosítani, hogy vagyok. Minden gondolatot, érzelmet elszórok, kiüresedek. Figyelek. Olyan, mintha erre az időre kilépnék az életem áramlatából, levegőt veszek, és utána vissza a realitásba” – fogalmazza meg élményét Eszter.
“Amikor belépünk egy labirintusba, úgy érezhetjük, elvesztünk a térben és az időben – mondja Péter. – A labirintust nem koncentrikus körökben építik, vagyis nem egyre beljebb jutunk, hanem hol közelebb, hol távolabb vagyunk a középponthoz, az is előfordul, hogy a labirintus közepe a hátunk mögé kerül. Emiatt úgy érezhetjük, elvesztettük a »jó« irányt, mivel arra szocializálódtunk, hogy a kitűzött célt mindig magunk előtt lássuk. Pedig a labirintusban nincs olyan, hogy rossz irány.”
Ezzel szembesülni mégsem olyan könnyű, mint hinnénk: “Ahogy befelé haladtam és elértem a középponthoz legközelebb eső kört, földbe gyökerezett a lábam, amikor az útvonal ahelyett, hogy bevezetett volna a karnyújtásnyira levő központba, elkanyarodott és egy távolabbi körbe irányított. Ez a tapasztalat segített megérteni és felismerni, hogy néha már látótávolságban van a cél, de mégis hátat kell neki fordítani és eltávolodni tőle (egy időre), hogy aztán megérkezhessek a teljes utat bejárva” – írja Vera.
A labirintusokban nincsenek szabályok, bármikor át lehet lépni egy másik útra. Ez teljesen ellentétes azzal, amit “kint” megszoktunk, hiszen legtöbbször korlátokban, a “jó” és a “rossz” utak rendszerében gondolkozunk, és nem mindig lehet csak úgy váltani egy másik útra. A labirintus ehhez képest teljes szabadságot ad, amivel viszont meg kell tanulni élni.
 |
| Forrás: labirint.us |
A labirintus a problémamegoldásban is segít
Amikor egy problémát kell megoldanunk, általában jár az agyunk, több irányból próbáljuk megközelíteni a dolgot, és ha nincs szerencsénk, egy zsákutcába jutunk a végén. A labirintus ebben is segíthet. “Ha a belépéskor felteszünk egy kérdést, újszerű megközelítéseket fedezhetünk fel. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenre választ kapunk, de ha nyitottak vagyunk, és figyelünk arra, milyen ötleteink, inspirációink, érzéseink támadnak, akkor megtapasztalhatunk valami újat” – mondja Péter.
A labirintusjárás közben 180 fokos fordulatokat is teszünk, és ez a mozgás hatást gyakorol az agyféltekék közötti összeköttetésre, ösztönzi a kreativitást. Ez azt eredményezi, hogy a hagyományos racionális gondolkodás sémái felbomlanak. A labirintusjárók gyakran idézik Szent Ágoston híres mondatát – “Solvitur ambulando” –, amely szerint a probléma sétálva (járva-kelve) oldódik meg. “Döntéshelyzetben voltam, régóta nem jutottam előbbre. A labirintusban aztán megértettem, hogy egy olyan út is elvihet a célhoz, ami látszólag az ellentétes irányba halad. Így nincs rossz és jó döntés, nincs fekete és fehér, mert ebből a pontból úgysem tudom megmondani, melyik út merre visz. A végén úgyis ugyanoda jutok el” – írja élménybeszámolójában Linda.
Utazás önmagunkba
Amikor belépünk egy labirintusba, szimbolikusan a saját életutunkat kezdjük el járni. Eljutunk a saját középpontunkhoz, és az önmagunkkal való találkozást éljük meg, visszük ki. A kifelé vezető út tulajdonképpen az integrálás, a mindennapi világba való visszajutást jelképezi. “A végeredmény a középpont megtalálásával párhuzamosan önmagunk megtalálása, lelkünk belső útjainak feltérképezése és a visszatérés a világba, de már egy megváltozott minőségben. A labirintusjárást felfoghatjuk egyfajta meditációnak is, mert közben lecsendesítjük az elmét, hogy a szívünkre figyeljünk” – magyarázza a labirintusvezető.
“Saját magamnak tettem fel a kérdést és az a részem válaszolt, amelyik csak őszinte válaszokat tud adni. Még ha fáj is. És fájt. Míg bejutottam a középpontba, hullámokban tört rám a fájás és sírtam… Bent középen meg csak róttam a köröket, csak róttam, mintha örvényben lettem volna. Nem bírtam kilépni… És amikor ezt felismertem és elfogadtam, meg is nyugodtam. Majd elindulok kifelé, amikor ott lesz az ideje. Aztán egyszer csak ott volt. És akkor kiegyenesedtem, szívtam be a jó levegőt, beindultak a lábaim és felszabadultság érzése járt át. És öröm. És reménység. Hit magamban. Erősnek éreztem magam. És megint sírtam, de ezek már örömkönnyek voltak!” – meséli Lizi.
A labirintusok eredete
A labirintus egy ősi szemlélődő (kontemplációs) eszköz, története több mint ötezer évre nyúlik vissza. A legrégebbi általunk ismert labirintusokat vadászati és termékenységi rítusokhoz használták. Két alaptípusa a klasszikus 7-körös és a középkori 11-körös, ezek mellett számos modern mintájú forma ismert. A középkorban a labirintusokat gyakran katedrálisokban építették meg, és a hosszú és fárasztó jeruzsálemi zarándoklat helyettesítőjeként is használták. A modern kori labirintusok kertekben, nyilvános parkokban, egyetemeken, kórházakban, templomokban, meditációs központokban, de akár börtönökben is megjelentek.
Híres labirintusok
• Chartres-i katerdális 11 körös középkori labirintusa, 1201-ben készült. Átmérője: 12,85 méter
• Ulmi székesegyház 11 körös középkori labirintusa
• A Pannonhalmi Arborétum 7 körös, szabadon bejárható labirintusa (2011-ben készült)
Híres útvesztők:
• Minótaurusz labirintusa a mítoszban
• Budavári labirintus
• Ópusztaszer, Csillagösvény
