Hogy lehetek rákos, ha negatív volt a rákszűrésem eredménye?!

Rosszul hangzik, amit most mondani fogok, de higgyétek el – a lehetőségekhez képest – szerencsénk van a méhnyakrákkal. Egy sor olyan daganatos megbetegedés van, ahol nagyjából a sors kezében vagyunk. Ha agresszív típus jelenik meg rossz, kevéssé jól szűrhető vagy műthető helyen, akkor sajnos mindegy, hogy mennyire éltünk egészségtudatosan, mennyire jártunk rendszeresen orvoshoz. Mindannyian hallottunk olyanokról, akiktől fájdalmasan gyorsan kellett elbúcsúznunk, vagy aki azt hitte, már gyógyult, de kiújult nála a betegség. Szörnyű kórképek ezek, esetenként megelőzhetetlenek. De beszéljünk a pozitívumokról!

A méhnyakrák ugyan végzetes lehet, viszont nagyon lassan, évek alatt fejlődik ki, tehát hosszú idő áll rendelkezésünkre arra, hogy észrevegyük. Még jobb, hogy nem kell magának a rosszindulatú sejtburjánzásnak sem elindulnia ahhoz, hogy a veszély kimutatható legyen: már a megelőző állapotot is észre lehet venni. Mindezt időben: merthogy a méhnyakrák jól gyógyítható, a rákmegelőző állapot pedig főleg. Mindez annak „köszönhető”, hogy – szemben más rákokkal – ennek pontosan ismert az oka: a HPV, vagyis Humán papillomavírus miatt alakul ki. Ez pedig könnyen kimutatható, amint bekerül a szervezetünkbe.

Akkor mégis hogyan fordulhat elő, hogy valakit elveszítünk azután, hogy nemrég negatív volt a rákszűrésének az eredménye? Vagy hogy csak a belső női nemi szervei elvesztése árán tudják megmenteni az életét?

Bízni a nem elég megbízhatóban

Sajnos a helyzet az, hogy túlságosan is bízunk a Magyarországon elterjedt legfőbb tesztelési módszerben: a citológiában. Ez az a bizonyos vizsgálat, amikor a nőgyógyász a hüvelyből kenetet vesz, majd azt diagnoszták mikroszkóp alatt megfigyelik rákos sejteket keresve. Óriási jelentőségű volt ez a módszer a bevezetésekor: ennek köszönhetően a felére csökkent a rákbetegség előfordulási aránya. Ugyanakkor mára világossá vált: túl sok a téves negatív lelet, vagyis sok kialakulófélben lévő daganat egyszerűen átcsúszik ezen a közepes szűrőn. Eleve nem biztos, hogy elegendő és megfelelő sejt kerül a mintába, ezen kívül az emberi tévedés lehetősége sem zárható ki, hiszen az adott laboros éles szemén múlik, mit vesz észre és mit nem, és amit lát, azt minek értékeli. A technológia valójában csak 70 százalékos megbízhatóságú, vagyis három pozitív esetből egyet nem ismernek fel az orvosok. Ezt jól mutatja az az adat is, miszerint minden második rákos eset olyan nőnél fordul elő, aki jár szűrésre!

A probléma régóta ismert, a megoldás pedig kézenfekvő: nem a rákos sejteket kell kimutatni, hanem a HPV-vírust, ami a rákot okozza! Így sokkal előbb elcsíphető a baj, és még időben be lehet avatkozni. Az ezen az elgondoláson alapuló módszert egy magyar kutatókkal is dolgozó cég, a Neumann Diagnostics Kft. fejlesztette ötéves munkával. Egy két tesztből álló méhnyakrák megelőzési módszert hoztak létre, amelynek opcionálisan egy otthoni mintavételes HPV teszt is lehet az első lépése. A tesztek a rákmegelőző esetek több, mint 85 százalékát és a rákok gyakorlatilag 100 százalékát tudják azonosítani. Ennél hatékonyabb teszt ma nem létezik.  

Árulkodó gének

Az eljáráshoz első lépésben orvosi vizsgálatra sincs szükség, hiszen létezik egy online, webshopban kapható, otthoni HPV-teszt, amelyhez bárki leveheti a mintát saját magának, majd postán beküldheti. Az eredmény közel 100 százalékos biztonságú.

Pozitív minta esetén ajánlott mihamarabb nőgyógyászhoz fordulni, ahol – második lépésként – a Neumann Diagnostics biomarker tesztjét kell kérni. Itt ugyanis igazán a „mélyére” néznek a dolognak: egy bizonyos gén állapotát vizsgálják. A kutatók ugyanis rájöttek, hogy ennek a génnek az állapotából következtetni lehet a méhnyakrák-kockázatra.  Ezzel a modern eljárással szinte 100 százalékos biztonsággal megállapítható a betegség kockázata. A teszt a kezdeti stádiumban, tehát még „időben” és megbízhatóan mutatja ki a kialakuló rákot, így elegendő egy kisebb műtét a gyógyításhoz. Az „időben” akár tíz év is lehet, mert a HPV csak hosszú idő alatt tud komoly bajt okozni, ellenben 15 évvel hamarabb jelentkezik, mint a mellrák.

HPV-m van, mekkora a baj?

A biomarker vizsgálat egy csúcstechnológiás teszt, amely egy gén működési szintjének vizsgálatát jelenti: amennyiben a mintában találnak sejteket, amelyekben az adott gén kikapcsolt állapotban van, akkor komoly ok van feltételezni, hogy a páciensnek rákmegelőző szövettani elváltozása van és műtendő. Vagyis a biomarkernek köszönhetően egyszerűen és gyorsan kiderül, hogy a magas kockázatú HPV csak jelen van az illető szervezetében, vagy már megkezdte a sejtek kóros átalakítását. A megoldás akár 70 százalékkal hatékonyabb a valóban műtétre szorulók kiválasztásában a korábbi eljárásrendnél, a citológiánál.

Eddig ugyanis, ha felmerült a rákos elváltozás gyanúja, gyakran konizáció nélkül nem lehetett megállapítani, milyen mértékű a baj, és van-e szükség nagyobb műtétre. Ez azt jelenti, hogy kimetszenek egy darabot a méhnyak szövetéből, hogy célzottan megvizsgálják. Csakhogy ez azért már egy drasztikus, lényegében roncsoló beavatkozás, ami okozhat fertőzést, koraszülést, nőgyógyászati panaszokat. Különösen rossz érzés, ha ráadásul értelmetlenül történik, mert épp azt bizonyítja, hogy nincs továbbterjedés.

Az is igaz azonban, hogy önmagában a HPV-vírus jelenlététől nem kell megijedni, hiszen nagyon sokakban ott van anélkül, hogy valaha is rák lenne belőle. Az immunrendszerünk az esetek nagy részében képes magától legyőzni. Mindezt azonban azért érdemes komolyan venni, mert más segítségetek nem lesz – ez a rákfajta ugyanis sokáig nem jár fájdalommal. Vagyis amikor még időben vagy, pont addig nem fogod másból észrevenni, csak a szűrési eredményből – ha az száz százalékosan megbízható.

Természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy nincs értelme a nőgyógyászati citológiának, de önmagában kizárólag azzal nem lehetünk teljesen nyugodtak. És persze mindig van olyan, aki ódzkodik a rendelőktől: neki ideális és kényelmes megoldás az otthoni mintavételes HPV-teszt, amit már sok ezer nő próbált ki klinikai kísérletsorozatok keretében.