Szerinted hány színből áll a szivárvány? Nem olyan egyszerű kérdés ez, mint gondolnád! Homérosz idején még úgy vélték az emberek, hogy lila az egész, majd Arisztotelész kitalálta, hogy három is van benne, méghozzá a lila, a sárgászöld és a piros. A kínaiak még ma is csak öt színt látnak benne, míg mi Európában hét színűnek gondoljuk. De legyünk őszinték: bármennyi színt is mondunk, mind csak erőteljes lebutítása a valóságnak. Valójában egymillió színárnyalatot tudtak eddig megszámolni a kutatók, és azt, hogy ki mennyit lát ebből, a kultúra határozza meg, amelyben felnőtt. Mint ahogyan azt is, hogy mi jut eszébe, ha ránéz.
Megtestesült varázslattól a melegbüszkeség jelképéig
A szivárvány az egyik leggyakoribb téma a gyerekrajzokon, mert könnyű elkészíteni, és színes. Ráadásul a szivárvány maga a megtestesült varázslat, és ezt a gyerekek is tudják. Olyan csoda, ami nem is létezik. Optikai illúzió az egész, akár a hullócsillag vagy az északi fény. Ritka természeti jelenség, amit nem lehet megérinteni, birtokolni vagy kívánságra elővarázsolni.
A legtöbb kultúrában a szivárványhoz kifejezetten pozitív gondolatok, mítoszok társulnak. Sok helyen vélik úgy, hogy a tövénél kincs vár a leleményes emberekre, de az ókori görögök például úgy hitték, hogy ösvény, amely összeköti az istenek világát a halandókéval, sőt a mennyországból kiáradó fényt is ilyen színűnek írták le az ókeresztény mítoszokban, és azt mondták, a szivárvány akkor látható, ha Szent Péter kinyitja a Paradicsom kapuját, hogy beengedjen egy lelket. A Biblia állítása szerint az özönvíz után jelent meg az első szivárvány, ezzel erősítette meg Isten a fogadalmát, hogy többé nem fogja elpusztítani az emberiséget – így lett belőle a remény, a bizalom szimbóluma.
Fotó: David McNew/Getty Images
Vannak azonban olyan kultúrák is, ahol kifejezetten gyanús szemmel néztek a szivárványra. A japánok szerint egy kígyó lakik benne, aki az emberiség életére tör, Afrika bizonyos törzsei pedig úgy vélik, rossz ómen, és balszerencsét hoz arra, aki ránéz. Bizonyos szláv mítoszok szerint aki megérinti, démonná változik, míg a bolgárok szerint aki átmegy alatta, annak megváltozik a neme.
Manapság ha az emberek egy szivárványmintás pólóra vagy füzetre néznek, a reakciók egészen szélsőségesek tudnak lenni. Van, aki a gyermeki játékosság szimbólumát látja benne, és semmi többet. Pomáz polgárai viszont három éve felháborodtak tulajdonképpen már a szivárvány gondolatától is: botrányosnak tartották, amiért a helyi óvoda kerítése szivárványszínű lett, és követelték, hogy az önkormányzat azonnal távolítsa el a szerintük „a homoszexualitást reklámozó” jelképet az ifjúság szeme elől.
Szivárványos zászlók
Noha jelképként manapság egyértelműen az LMBTQ+ mozgalommal azonosítjuk, a legendák szerint minden idők legrégebbi zászlója is szivárványos volt: ez a Wiphala, az Andokban élő dél-amerikai népek közös zászlója. Egyes 16–17. századi források alapján pedig a kutatók úgy sejtik, ehhez hasonló lehetett az Inka Birodalom jelképe is: nem biztos, hogy pontosan úgy nézett ki, ahogyan ma rekonstruálják, az viszont kétségtelen, hogy hasonló szivárványos motívumok már a 11. századtól felbukkannak a dél-amerikai faragványokon és falképeken. Bár nem követik a hagyományos félkörös szivárványmintát, a színek tarkasága azért mégiscsak egyértelművé teszi, mit ábrázolnak.
A 16. században aztán a szivárvány a német parasztháború jelképe lett, a 18. században pedig Thomas Paine, emberjogi forradalmár vetette fel, hogy a szivárványos zászló legyen a semleges hajók megkülönböztető jele a csatákban. 1885-ben Srí Lankán a buddhisták foglalták zászlóba, utalva az emberi csakrákra, amelyek hitük szerint szintén a szivárvány hét színében pompáznak, később a baszk szeparatisták is szivárványos zászló alatt harcoltak, és a hatvanas években egy olasz békemozgalom is jelképül választotta.
Manapság azonban ha szivárványos zászlót látunk, mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: a Pride, a melegbüszkeség felvonulása, ahol minden és mindenki szivárványszínbe burkolózik. A mozgalomnak 1978-ban lett a jelképe a szivárvány a korábban használt rózsaszín háromszög helyett, amellyel a nácik jelölték meg a homoszexuálisokat. Mivel ez a jelkép sok áldozat számára traumatikus látvány maradt, szükség volt valamilyen új szimbólumra, amelyet azok használhattak, akik fel akartak lépni a homoszexuális kapcsolatok üldözése és megbélyegzése ellen.
Gilbert Baker, a szivárvány színű zászló alkotója (Fotó: Astrid Stawiarz/Getty Images)
Az eredeti, akkor még nyolcszínű zászlót 1978-ban készítette el Gilbert Baker, a katonából lett transzvesztita előadóművész, aki saját maga varrta a ruháit, és mellékállásban zászlókat is készített. Saját állítása szerint a szivárványos zászlóval azt akarta sugallni, hogy amint a világ legszebb látványa, a szivárvány is a nagy viharok után jelenik meg, a melegeket érő üldözések után is jön majd egy jobb korszak.
Pár évvel később a zászló sávjainak színe hatra csökkent, mert túl drágának bizonyult a rózsaszín és az indigó festék, de ma már mindenféle színű szivárványos zászlóval és egyéb kitűzővel találkozhatunk a felvonuláson és azon kívül is, és mindnek más jele van. Ha például fekete és barna színnel van kiegészítve, akkor a színes bőrű homoszexuálisok jogaira hívja fel a figyelmet, de van biszexuális (rózsaszín-lila-kék), transzszexuális (kék-rózsaszín-fehér), leszbikus (a rózsaszín hét különböző árnyalata), aszexuális (fekete-lila-fehér-indigó), genderfluid (rózsaszín-fehér-lila-fekete) és még számtalan másféle szivárvány is.
A világ változik
A szivárványszínű kreációk természetesen a divatvilágban is megtalálták a maguk helyét, és ebben tagadhatatlanul fontos szerepet játszott a melegjogok melletti kiállás is, de egyszerűen a látvány miatt is szeretik alkalmazni a motívumot: mert szép, és mert hihetetlenül vonzó. És mert a világ változik: elődeikkel ellentétben a mai vásárlók már kifejezetten keresik a színes holmikat. Míg a 20. század végén még a fekete volt a divat csúcsa, majd neutrális földszínekbe öltöztek az emberek, manapság a színek tarolnak mindenütt, és a szivárvány az a motívum, amelybe a lehető legtöbb színt lehet ízléses módon belepréselni.
Férfimodell a szivárvány színeiben a 2017-es berlini divathéten (Fotó: Victor Boyko/Getty Images for IMG)
A divatpszichológusok szerint a változásnak a világot általánosan érintő gazdasági és szellemi válság az oka: mivel sokan depressziósak attól, hogy merre tartunk, egyre többen elutasítják a feketét, mondván, ha a globális problémákon egyéni szinten nem is tudunk változtatni, minden egyes kis szivárvány, amely megjelenik körülöttünk, pozitív energiát ad a léleknek és örömöt csempész a szürke hétköznapokba.
Mások azonban ennél praktikusabb magyarázattal állnak elő: szerintük a szivárványszínű pompa egyszerűen jobban mutat az Instagramon, mint a fekete cuccok, és több lájkot hoz. Manapság pedig ez minden üzleti vállalkozás legfontosabb mozgatórugója.
