Valószínűleg mindannyian emlékszünk arra az Index-videóra, amin Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke furikáztatja magát munkába – mentővel, a villamossíneken át.
Rosszulesett ez bizony sokaknak, azoknak, akik például adójuk 1 százalékát rendre ennek a szervezetnek ajánlották fel – gondolván a beteg gyerekekre (és persze nem Balogh Istvánra).
Akkoriban az elnök felemlegette áldásos tevékenységük szerinte hosszú listáját – többek között elmondta, hogy segítenek beteg gyerekeknek kijutni egy délnyugat-floridai gyermekkórházba.
A Magyar Nemzet most egy 2012. január 31-én kelt dokumentumra hivatkozva közölte: a felek valóban vállalkoztak arra, hogy a magyarországi Gyermekrák Alapítvány Amerikában alapított szervezetén, a Children Cancer Foundationön keresztül lehetőséget keresnek, hogy rákban szenvedő gyermekeket az Egyesült Államokban juttassanak kezeléshez, illetve mindkét országban közös rendezvényekkel segítsék őket. Ám a lap megkeresésére a Lee Memorial Health System (amelynek tagja a délnyugat-floridai gyermekkórház is) sajtóosztálya közölte: a 2012-es szerződés óta egyetlen gyermek sem érkezett kezelésre Magyarországról.
Egy újabb illúzióval kevesebb: nemhogy mentőautóval nem utaznak gyerekek, de a tengerentúlra sem – ha hihetünk a cikkeknek.
Alig hiszünk persze, hiszen nem valószínű, hogy létezik olyan elvetemült személy, aki épp a rákbeteg gyerekek “hátán igyekszik felkapaszkodni”. Pedig ügyes ötlet lenne, hiszen az adakozók pénztárcája a “gyerek” szónál jobban csak a “beteg gyerek” szóösszetételre nyílik meg – persze az “elhagyott kutyák” mellett.
Évente mintegy 60 ezer ember ajánlja fel az adója egy százalékát a Gyermekrák Alapítványnak, amely évi két-háromszázmillió forintból gazdálkodik. Ebből bizony már kijöhetne egy-két külföldi út, lehet, hogy ki is jön, csak másfajta, mint amire először gondolnánk.
Az Index-riport készítésének pillanatában 604 millió forint pihent a szervezet bankszámláján, Balogh István fizetése pedig nettó 523 ezer forint volt. Ez megnyugtató, hiszen aki ennyi pénzt keres, nyilván nincs rászorulva arra, hogy hozzányúljon a (beteg) gyerekek pénzéhez is.
Pláne, ha maga is tudja, milyen borzasztóan kiszolgáltatott helyzetbe kerül egy család, ha ezzel a betegséggel harcol. (Balogh István hároméves fiánál ugyanis rákot diagnosztizáltak akkoriban, majd a gyógyulás után a szülők történetüket a Gyerekrák című könyvben írták meg.)
Korábban megkérdeztük a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kabinetfőnökét, Bőcz Sándort, mennyire merjünk ezek után adakozni. Ő óvott minket attól a káros általánosítástól, hogy a civil szervezetek képviselői “mind lopnak, csalnak és hazudnak”, mert mint mondja: “a nagy többség becsületes”. “A civil szervezetek működését szigorú szabályok irányítják, és a többség ennek megfelelően jár el és gazdálkodik – hangsúlyozta. – Vannak civil szervezetek, amelyek attól tartanak, az, hogy a tisztességtelenül működők törvényt sértenek, pazarolnak és magáncélokra használják a pénzt, rájuk is rossz fényt vet. Így sokszor éppen ezek a szervezetek állnak a szigorúbb ellenőrzések mellé, hogy kiszűrjék azokat, amelyek visszaélnek a bizalommal.”
