Elindult a nyári szünet: pihenés, relax, nyaralás, lazulunk. Anyaként szervezés, gyerektáborok, Balaton és Velence között ingázás, még több rohangálás és tennivaló, mint iskolaidőben volt. Nem csoda, hogy mindenki úgy igyekszik lazítani, ahogy tud, és ellepik a közösségi oldalakat az egymással összekacsintó posztok – köztük egyre gyakrabban a „hozz egy pohár bort, de gyorsan” témában is. Viccesek, magunkra ismerünk, összemosolygunk felettük, és igen, sokan valóban kitöltik azt az egy pohár bort este, amikor végre elnyugszik a ház, és alszik minden gyerkőc. De vajon tényleg ennyire természetes ez? És mi mindent old meg az az egy pohár bor?
Honnan kezdve számít inkább problémának, mint megoldásnak?
Csak egy pohár. Mindig szigorúan csak egy. Eleinte heti egyszer, és csak társaságban – később hetente többször, akár egyedül is. „Ellazít, feloldja a napi feszültségeket, segít elaludni, sőt még akár egészségmegőrző hatása is van” – nyugtatják meg lelkiismeretüket sokan. De talán valóban érdemes körüljárni a témát, hogy meddig mondhatjuk, hogy ez csupán egy-egy frissítő esti fröccs a kánikulában, és honnan kezdve válik az egész családot érintő problémává. Vajon valós rizikókat takarhat ez az egy-két pohár bor, vagy túlaggódjuk a kérdést?
„Engem nem nagyon érdekel, hogy ki mit gondol – alig várom, hogy este kicsit elcsituljon minden, már töltök is egy pohárral. Egyszerűen muszáj egy korty, hogy le tudjak engedni.
Van, hogy annyira felpörget a két gyerek, meg az utánuk való pakolás, hogy aludni sem tudok egy pohár bor nélkül.
De szerintem ebben semmi rossz nincs, mindenki ezt csinálja. És egy pohár még nem a világ vége” – fejti ki véleményét Andrea, a 35 éves budapesti anyuka, akinek két kisfia van.
„Egyszerűen muszáj egy korty, hogy le tudjak engedni” (Fotó: iStock)
Helga, aki egy kisfiú és egy kislány anyukája, kissé már más véleményen van: „Szerintem nem baj, ha a gyerekek látják, hogy megiszunk egy-egy pohár pezsgőt baráti társaságban, ha szülinapozunk, vagy összejövünk vacsorázni, és van egy olyan tapasztalatuk, hogy lehet alkoholt inni anélkül, hogy túlzásokba esne valaki.
De hétköznapokon soha nem iszunk. Sokszor eltérő munkarendben dolgozunk, és esténként csak az egyikünk van itthon a kicsikkel, ezért ilyenkor mindenképp fontos, hogy képben legyünk.
És mivel pici gyerekkel akár otthon is történhet baleset, vagy volt már olyan, hogy este rohantunk magas láza miatt a kórházba, muszáj volt vezetni, így nem fér bele egy pohár sem.”
„Azt gondolom, hogy ez mindenkinek a magánügye. Engem nem zavar, ha más egyáltalán nem iszik, de ha a férjem megihat minden este egy sört, akkor nekem is belefér egy pohár bor. A pasiknál ez miért nem ilyen fontos kérdés? Annyit amúgy soha nem iszunk, hogy gond lehetne belőle. Azt biztosan éreznénk” – mondja Orsi, aki középvezetőként dolgozik, így nemcsak a gyerekekkel, de a munkahelyén is pörög számára minden perc.
Mit mond az addiktológus?
A meghallgatott vélemények tükrében tettem fel kérdéseimet Marjai Kamilla addiktológus szakértőnek, hogy kissé távolabbról ránézve a témára átfogóbb és objektívebb válaszokat kapjunk.
Vannak vajon valós veszélyei annak a bizonyos egy-két pohárkának, vagy felelősséggel fogyasztva beleférhet akár a szülők életébe is?
Azt gondolom, hogy a mennyiség és a fogyasztási gyakoriság mellett legalább ennyire fontos, hogy mi a funkciója ennek a néhány pohár italnak. Ha ugyanis az ellazulás és relaxálás kizárólagos eszközévé válik, akkor már beszélhetünk veszélyeztetettségről. Emellett azt is intő jelnek vehetjük, ha bizonyos életterületeken érezteti hatását: ha az egyén egészsége megromlik, társas kapcsolatai sérülnek, mindennapi teendőit egyre kevésbé tudja ellátni, akkor érdemes átgondolni a dolgokat, és az eredmények fényében akár segítséget is kérni.
Természetesen észrevehető, hogy társadalmilag úgy vagyunk berendezkedve, hogy kollektívan elbagatellizáljuk a problémát.
Megmagyarázzuk, okokat és indokokat keresünk, és akár szellemeskedő, frappáns érvekkel elvicceljük, ám ez önmagában is nagy rizikófaktor, hiszen így később ismerhetjük fel, ha valóban baj van. Az alkohol kapcsán pedig ez különösen igaz. Ha azt kérdeznénk meg, hogy hány „spangli” fér bele lazításképpen, mindenki egyből rávágná, hogy egy sem. Az alkohollal sajnos sokkal megengedőbbek vagyunk.
Érdekes jelenség, hogy az elmúlt egy-két évben a nőkre, anyákra terelődött a hangsúly és a figyelem a kérdésben. Korábban ez kizárólag a férfiak kapcsán volt jellemző – egy italozó nő (pláne édesanya) megítélése rendkívül negatív volt.
Érdemes inkább onnan közelíteni a kérdést, hogy több nőideál fut párhuzamosan. A családanya szerepében továbbra sem elfogadott az italfogyasztás a társadalom megítélése alapján. Épp ezért aztán önmaguk számára sem könnyű a beismerés és a függőség kezelése, ha olyan mértékű már a probléma.
Az elvárások és a szégyenérzet miatt sokkal nehezebb segítséget kérni.
Mivel párhuzamosan több nőideál is létezik, paradox a helyzet, hiszen emiatt éppen hogy elfogadóbbak is vagyunk egy részről. De továbbra is úgy gondolom, hogy nem az alkohol a ludas a kérdésben – mindig a „miért”-ben találjuk meg a választ és a probléma valódi okát.
Mit tanácsol azoknak, akik nem tudják, hogy merre induljanak, hogyan és kitől kérjenek segítséget?
Elsőként az önsegítő, anonim közösségeket említeném, ahol az érintettek egymással osztják meg a történetüket, és ahol így biztonságos környezetben tudnak beszélgetni. Létezik természetesen sokfajta változata a kezelésnek: ambuláns, kórházi vagy egyéb típusú, hosszabb rehabilitáció.
Fontos azért figyelembe venni, hogy nem biztos, hogy a segítségkérő már az első helyen pontosan azt a segítséget kapja meg, amire állapotának tükrében szüksége van. De ez önmagában véve nem ítéli kudarcra a felépülést. Természetesen ha értő szakemberhez kerül, akkor ebben az esetben is kaphat útmutatást, konkrét elérhetőséget a továbbiakhoz. De a legfontosabb az, hogy az első lépést megtegye.
Az elvárások és a szégyenérzet miatt sokkal nehezebb segítséget kérni (Fotó: Profimedia / Alamy)
Mire számíthat a környezetétől az, aki felismeri, hogy már problémaként van jelen az életében a függőség, és változtatni szeretne?
Nagyon változó mind a problémát felismerők, mind a környezetük hozzáállása a kérdéshez. Volt, aki teljes nyíltsággal kezelte a helyzetet, még a munkahelyén is felvállalta a kezelés megkezdésének első pillanatától kezdődően. A felépülés része és fontos állomása, hogy lássa a kliens, hogy ő azon kevesek egyike, akik képesek dolgozni, tenni a saját józanságukért, és remek motiváló ereje van annak, ha kimondhatja, hogy „x ideje józan vagyok”.
Van persze más hozzáállás is, főként a családtagok részéről, és a tapasztalatok alapján nem véletlen, hogy sokan tartanak a környezet reakciójától. Fontos azonban, hogy a család is dolgozzon a kapcsolatokon és önmagán is.
Lényeges tudatosítani, hogy nemcsak a függő, de a hozzátartozók fejében is él egyfajta forgatókönyv a mindennapokról, és ha ezt nem írjuk át mindenkinél, akkor a probléma rövidesen újra visszatérhet.
Az alkoholizmus, mint minden függőség, nem az egyén betegsége, hanem mindig egy rendszer problémájának a tünete. Érdemes ezért a teljes rendszert újrastrukturálni, amennyiben tartós és valós változást szeretnénk. Ez egy közösségi folyamat, ezért is ajánlom egyéb opciók mellett az önsegítő csoportokat és csoportterápiákat, hiszen egy ilyen erős, megtartó közösség hatása tényleg hosszú távú és tartós lehet.
Lehet lazítani szerek nélkül is
Egyetemes választ nem lehet adni egy ennyire szerteágazó és messzire vezető kérdéskörre, mégis, összegzésként annyi leszűrhető, hogy valós jelenségről van szó, amelynek hátterében legtöbbször a kimerült, frusztrált, ezer feladatot egyszerre végző anyák küzdenek. Aki valaha multitaskingolt már huzamosabb ideig, biztosan ismeri azt a szűnni nem akaró érzést, amely olykor még órákkal a munka befejezése után is pörgette a gondolatait.
A legfontosabb talán az lenne ezért, hogy kérjünk segítséget a feladatok elvégzéséhez és a nyugodt lazításhoz ahelyett, hogy lazító „szerekhez” folyamodnánk.
Az ideális nő és tökéletes családanya képébe sokak számára nem fér bele, hogy akár heti egy napra áthívják barátnőjüket, hogy vigyázzon a gyerekekre, vagy egy-egy hétvégén az egész napos főzés helyett pizzát rendeljenek, pedig olykor ezek az apróságok többet adhatnak, mint bármilyen szer vagy alkohol, hiszen nemcsak segítséget kapunk így, hanem családi és baráti kapcsolataink is szorosabbá válnak.
Osszuk meg bátran nehézségeinket, olykor félelmeinket vagy aggályainkat, vállaljuk fel és beszéljük ki vélt „hibáinkat” és gyengeségeinket, hogy csökkentsük a stresszt – tiszta gondolatokkal és megerősített barátságokkal nincs leküzdhetetlen akadály. Azt az egy pohár bort pedig társaságban, egyszer-egyszer megihatjuk csak az íze miatt, mert finom! Szeressük funkció nélkül, csak önmagáért, egy-egy különleges alkalmon!
Amennyiben úgy érzed, hogy te vagy családtagod, barátod segítségre szorulna, hogy le tudjon szokni függőségéről, fordulj bátran ide!
