Valamiért az mindenkinek természetes, hogy ha a gyerek az orrára mutat, akkor azt mondjuk, hogy az az orra, de ha a vagina vagy pénisz kerül szóba, akkor már nuni, fütyi, cuncus, kuksi, kukuló, zacsi, kukettó, kisbohóc, panni, sunci, paszulyka, pöcörő… és még ki tudja, milyen becézgetős szavakat találunk ki rá. Bármit, csak ne kelljen kimondani a nemi szervek igazi nevét, mintha az valami szégyellnivaló, mocskos dolog volna, sőt „csúnyaszó”, amit nem szabad a gyerek előtt hangoztatni.
A testrész, az csak egy testrész
Olyan társadalmi előítélet társul a nemi szervek igazi nevéhez, hogy teljesen érthető a becézegtés, hiszen hogy nézne ránk a boltban az a szigorú szemöldökű néni, ha a négyéves gyerek szájából elhangzana az, hogy vagina, pénisz, urambocsá’ ánusz. Pedig a világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen, hogy minden testrészt a nevén nevezzen a gyerek, mert elvileg ezzel segítenénk neki abban, hogy tudatos legyen a testében.
„A testtudatra nevelést a lehető legkorábban el kell kezdeni, hogy támogassuk a gyerek egészségét és biztonságát” – nyilatkozta Melissa Carnagey, aki szexuális felvilágosítást tart gyerekeknek. Ez pedig azzal kezdődik, hogy beszélgetünk a gyerekkel a testéről, testrészeiről, amivel egyben bevezetjük a szexuális beleegyezés fogalmát is.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash/Andre Guerra)
Nemcsak a felnőttkori szexuális élete miatt rendkívül fontos, hogy megtanítsuk a nemi szervek igazi nevét a gyereknek, hanem azért is, mert a pontos megnevezésekkel könnyebben boldogulnak, ha esetleg egészségügyi problémájuk lesz.
A testrészek testrészek. Fontos megtanítani a gyerekeknek, hogy a pénisz, here, szeméremtest és vagina nem csúnya szavak. Pont úgy kell használni ezeket a szavakat a szülőknek, mint bármelyik másik testrész nevét.
Carnagey szerint a szexuális felvilágosítás szempontjából káros, hogy ennyire bevett szokás a nemi szervek becézgetése, mert a helyes nyelvezet és hogy be tudják illeszteni a rendes neveket az aktuális szövegkörnyezetbe, segítene a gyereknek, hogy egyértelműen tudjon kommunikálni a testéről. A pontos megnevezéssel felkészíthetjük arra is, hogy magabiztosan, szégyenérzet nélkül fogadja el a testét a későbbiekben, amikor változásnak indul kamaszkorában.
Őszinte kommunikáció
A szakértő szerint nagyon fontos lépés a nemi szervek néven nevezése abban is, hogy ha esetleg szexuálisan zaklatják, akkor tudjon róla beszélni nekünk a gyerek, hogy valaki olyan helyen érintette meg, ahol nem szabad.
„A nemi szervek becézgetésével a szégyenérzetet is beletápláljuk a gyerekbe a saját nemi szervével kapcsolatban, így ha molesztálják, szexuálisan zaklatják, akkor automatikusan az a reakciója, hogy a nemi szervek mocskos, rossz dolgok, nem szabad róluk beszélni, így nagyobb eséllyel nem is mondja el, mi történt vele” – állítja Carnagey.
A testtudatos nevelés ott kezdődik, hogy otthon tiszteletben tartjuk egymás testét. Például nem erőltetjük rá a gyerekre a puszit, ölelést, hanem megkérdezzük tőle, hogy megölelhetjük-e. És ha nemet mond, akkor nem érzelmi zsarolással és sértődéssel reagálunk, hanem elfogadjuk a döntését. Így alapozhatjuk meg azt, hogy tudjon nemet mondani, ha valaki majd nagy korában úgy közeledik felé, ahogy az neki nem tetszik.
Talán furcsa saját magunktól a vagina vagy pénisz szót hallani, amikor magyarázunk a gyereknek a testéről, de rengeteg pozitív hatása lenne a felnövő, új generáció számára, ha sikerülne leszámolni az előítéletekkel és szégyenérzettel, ami a nemi szerveket körülveszi.
