Én imádtam táborozni. Már az óvódával is elutaztunk három napra egy titokzatosnak tűnő kastélyba, aminek a parkjában még egy kis medence is állt, és az épületben csigalépcsőn lehetett felmenni a toronyba. Tíz évvel később nem akartam elhinni a szüleimnek, hogy csak a Svábhegyig vittek minket, ami mindössze harminc percre volt busszal az óvódánktól.
Nem mindenkinek jön be a táborozás (Fotó: Pexels.com)
Nem sírtam – és erre később is nagyon büszke voltam, de tartottam magam ahhoz, amit a többiek javasoltak lefekvés előtt: tilos kinézni az ablakon, mert akkor megláthatom a messzi otthonomat, és annyira hiányozhat az anyukám, hogy muszáj elkezdeni sírni. Összeszorított szemmel másztam fel az emeleteságyra, nehogy kipillantsak.
A legtöbb gyerek átesik egy nyári táborozáson, és az első alkalom általában meg is határozza a további táborok sorsát. Ha az első rosszul sikerül akkor nagyon valószínű, hogy többi sem fog már tetszeni, de az is előfordul a család döntésétől függően, hogy az első egyben az utolsó alkalom is marad.
Hatvan éve elég volt a Balaton
„Több mint hatvan éve voltam először táborozni – meséli Ferenc. – Lőrincen jártunk iskolába, és onnan vittek minket úttörőtáborba. Jött szinte az egész iskola, akkor még az volt a ritkaság, ha valaki otthon maradt. Családi nyaralásokról még nem is hallottunk.
Emlékszem, húsz forint zsebpénzt kaptam anyámtól, azt kellett beosztani. De nem is nagyon volt mire költeni, annyira jó dolgunk volt ott. Reggel kibéreltem egy gumimatracot, azon játszottunk egész nap a Balatonban. Másnap egyik barátom bérelt, és így tovább. Akkoriban még nemhogy mobiltelefon nem volt, de vezetékes sem nagyon. Senkit nem hívogattak a szülei, hagytak minket két hétig gyereknek lenni.
A tanárok sem csináltak nagy felhajtást a táborból, az volt a program, hogy a tóban fürödtünk. Nem is volt szükségünk semmi másra. Párszor számháborúztunk, volt egy ki mit tud is, és egyszer elmentünk a közeli szőlőhegyre kirándulni, különben gondoskodtunk a saját magunk szórakoztatásáról. A szüleink még a vonathoz se jöttek ki elénk, amikor hazajöttünk Budapestre, hanem mindenki hazavillamosozott. Nem azért, mert nem szerettek minket, hanem azért, mert akkor ez nem volt szokás. Otthon persze a kedvenc ételem várt két hét után, és anyám nagyon megszeretgetett, de ennyi volt az egész. Mentünk minden évben, amíg gimnáziumba nem kerültem.”
Rettenetesen büdös volt az ágy és az ágynemű is
Évi idén érettségizett, és élete legrosszabb élményének tartja a nyári táborokat. Ennek ellenére minden évben el kellett utaznia valahova, mert a szülei dolgoztak, és úgy gondolták, mégiscsak jobb a gyerektársaság, mint otthon aszalódni a panelben tíz héten keresztül.
Évi ezt vitatja, azt mondja, a saját gyerekeit biztosan nem erőlteti majd, ha nem akarnak menni.
Az első nyári tábor meghatározza a következők hangulatát (Fotó: Pexels.com)
„Az első rossz élményem az volt, hogy büdös a matrac és az ágynemű is. Nem volt koszos, de régi, áporodott szaga volt. Nem akartam belefeküdni abba az ágyba.”
A rossz szag rányomta a bélyegét Évi egész nyarára. Hiába hívta fel telefonon a szüleit, hogy nem tud aludni a büdös ágyban, egyszerűen nem vették komolyan. Arra kérték, hogy viselkedjen nagylányhoz méltóan, és ne nyafogjon, mint egy kisbaba. Valahogy túlélte.
A következő évben az édesapja munkahelye szervezett egy tábort, amihez képest a büdös ágynemű semmiségnek tűnt. Itt nem ismert senkit, a cég dolgozóinak a gyerekei közül alig jött valaki, úgyhogy a helyeket egy közeli általános iskola diákjaival töltötték fel. Éviék öten pestiek voltak, a többiek negyvenen pedig egy kis faluból érkeztek. Azonnal előjött a budapesti-falusi ellentét, amit nem a pestiek erőltettek. A vidéki gyerekek nem fogadták be a pestieket, viszont mindenhogy igyekeztek pokollá tenni az életüket.
Levélben kért zsebpénz pótlást
Orsi akár a reklámarca is lehetne a nyári táborozásnak, annyira szerette mindegyiket. Egyik helyre mai napig visszajár a családjával, mert azóta családi táborokat is szerveznek.
Ami az egyik gyereknek a legnagyobb boldogság, az másnak maga a pokol (Fotó: Pexels.com)
„Legalább két táborba mentem minden nyáron. Az egyik Szarvason volt, a másik vagy a Balatonon, vagy később valamilyen vándortáborban. Soha nem sírtam, épp a múlt héten nézegettük anyámmal a hazaküldött leveleimet. Egyik sem hosszabb három sornál, és ebben a kedves szüleim megszólítás is benne van. Nem értem rá a szüleimmel foglalkozni, akkora kaland volt a tábor minden pillanata. Ha nem lett volna ciki, talán még levelet se küldök haza. Általában zsebpénzt kértem, a szúnyogokra panaszkodtam, de akad olyan is, amikor egy szívet rajzoltam rá, amit csak félig volt időm kiszínezni, és már fel is adtam.”
A jó táborozás titka Orsi szerint az, hogy a szülők határozottak, és lelkesek legyenek a táborral kapcsolatban. Nincs helye a bizonytalankodásnak, és olyat még véletlenül sem szabad mondani a gyereknek, hogyha nem tetszik, akkor hazajöhet.
„Miért ne tetszene egy gyereknek egy tábor, ahol a barátaival nyaralhat a szülei nélkül? Két hét alatt annyi élményt gyűjtöttünk, hogy egész évben abból éltünk. Az első szerelem is egy vándortáborban talált rám, és mai napig állítom, hogy sokkal jobb volt, mint a szülőkkel a drága tengerparti nyaralások.”
Éjjel lett elege, fel is ült az első hazafelé tartó vonatra
Réka csak egyszer volt táborozni, és a tizedik nap meg is szökött, ami után kiutasították a táborból. A szülei nem erőltették tovább a dolgot.
„Már az első nap katasztrófa volt számomra, mert a legjobb barátnőm bárányhimlős lett, és nem jöhetett. Senki nem volt az osztályomból, csak az ellenséges másik osztályból. Éjjel fogrémet nyomtak a hajamba, ellopták a kedvenc babámat, majd ezt letagadták, de a tanárok egyáltalán nem akartak törődni a gondommal.”
Az első vonattal visszautazni Budapestre elég bátor ötlet egy iskolástól (Fotó: Pexels.com)
Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor egy hatalmas vihar közben elkezdett beázni a katonai sátor, és a víz Réka ágyára csöpögött. Hajnalban arra ébredt, hogy tiszta víz mindene. Mivel másnap végig rossz idő volt, nem volt kedve belebújni a még este is nyirkos hálózsákba, így megvárta amíg az őrt leszámítva mindenki elalszik, és megszökött. Megvárta a hajnali buszt, ami Pécsre vitte, ott pedig miután jegyet váltott, felszállt az első pesti vonatra. Senki nem kérdezte meg, hogy miért utazik egyedül. Mivel a mobiltelefont le kellett adni, így nem érték el a rémült táborvezetők, akik értesítették a szüleit is. Egy órája ment a vonat, amikor az egyik állomáson rendőrök szálltak fel, és megfogták az épp szundikáló szökevényt. Estére értek le érte a szülei, akik csak egy kicsit dorgálták meg az eset miatt.
A táborban még a vajas zsömle is finomabb
„Életem legnagyobb élményei közé tartoznak a nyári táborok – kezdi történetét Dávid. – Már elsős koromban mentem, és egészen érettségiig táboroztam, az utolsó két évben seniorként, vagyis már én segítettem a kisebbeknek abban, hogy jól érezzék magukat. Egy táborban minden pillanat a buli része. Még az unatkozás is.”
Dávid úgy érzi, hogy a táborozás alatt minden más. Más, de jobb íze van a tábori teának, mint az otthoninak. Finomabb a vajas zsömle, és még az esőnek is más a szaga. A táborokban kovácsolódnak sziklaszilárddá a gyerekbarátságok, ott szövődnek az első szerelmek, és ott van csak ideje egy gyereknek az élet nagy dolgain gondolkodni.
„A táborban az is jó, hogy ott még a tanárok is táborlakók. Teljesen máshogy viselkednek, mint év közben az iskolában. Sokkal közvetlenebbek, kedvesebbek, de az is lehet, hogy az az igazi énjük, és az iskolai a megjátszott. Mindegy is, ugyanis ha egyszer táborozol egy tanároddal, utána a kapcsolatotok egész évben sokkal jobb lesz. Még a tantárgyát is megszereted!”
